Ha a hangalámondásról valakinek a rendszerváltás előtti videókazetták jutnak eszébe, az nem téved nagyot – legfeljebb annyiban, hogy a műfaj fölött nem egészen járt el az idő: a fapados afrikai mozikban mind a mai napig él, sőt virágzik. Ráadásul sokkal érdekesebb változatban, mint annak idején idehaza és több más országban.
HVG
A szinkront vagy a feliratot úgy-ahogy pótló hang szenvtelensége akkoriban sokat levont a külföldi filmek értékéből, még akkor is, ha a szinte egyeduralkodó férfihangot időnként női–férfi páros váltotta fel. A takarékos és gyors magyarításnak ezt a módját nemcsak a VHS-kazetták kalózmásolataihoz használták, hanem éveken át a tévében is.
Sokkal színesebben zajlik mindez manapság például Kenyában vagy Ugandában. Ott már csak a helyi nyelvek sokfélesége miatt is érthető, hogy nem szinkronizálják a nyugati vagy ázsiai, többnyire angol nyelvű filmeket. És nem is csupán nyelvi nehézségekről van szó, mivel a kulturális különbségek miatt magyarázatokra, kommentárokra is szükség van. Ezt a feladatot látja el a Kenyában lemezlovasként (dj), Ugandában videódzsókerként (vj) emlegetett szórakoztatóiparos. Főleg ott, ahol a fapadosság szó szerint értendő: a londoni The Economist nemrégi riportja olyan, mozinak alig nevezhető helyiséget mutatott be, amelyben fatuskókon ülnek a nézők a hullámlemez tető alatt. Vászon helyett lapos tévén jelenik meg a kép. Fred Ndichu, az üzemeltető és lemezlovas határozottan állítja, hogy tájékozott dj nélkül az ottani közönség nem egészen értené meg a külföldi filmeket. Az üzlet csak szerény jövedelemmel jár: a 30 nézőt befogadó viskóba fejenként tíz dollárcentnyi shillingbe kerül a belépés.
A kenyai városok egyszerűbb negyedeiben százával vagy ezrével működnek a hasonló kis mozik, jelezve, hogy létező igényt elégítenek ki a szabad fordításban, a közönség szórakoztatásában jeleskedő dj-k. Olyannyira, hogy egy-egy fantáziadús alámondó – például a népszerű DJ Afro – közreműködésével a gyengébb filmek állítólag szórakoztatóbbak, mint az eredeti változatuk. Ndichu azzal szerez csekély többletbevételt, hogy performance-át fölveszi, a hangot a kép alá keveri, az egészet dvd-re másolja, és eladja olyan mozisoknak, akik még a hangalámondást sem tudják megoldani. Ezért sem fizetnek sokat, mert a kalózmásolatok néhány nap elteltével már úgyis ingyen terjednek tovább. A mozis dj annyira jellegzetes foglalkozásnak számít, hogy a külföldre eljutó nem túl sok kenyai film egyikében – a berlini filmfesztiválon bemutatott Supa Modo címűben – is ilyen lemezlovas az egyik szereplő.
Az ugandai videódzsókerek egyik kiválóságát, Emmie Bbattét azzal mutatta be a hamburgi Die Zeit helyszíni beszámolója, hogy sportriporteri adottságokkal „közvetíti” a filmeket. Megesik, hogy ha jobb fordulat jut eszébe, átértelmezi a cselekményt. Ezt még az esetleg angolul tudók sem vennék észre, mert a mikrofonja úgy van bekötve, hogy bármikor elveheti az eredeti hangot. Ha unalmasnak találja valamelyik részletet, akkor előretekeri a filmet, ha izgalmasnak tartja valamelyik jelenetet, akkor újra lejátssza. Megteheti, ő a kis mozgóképcsarnok, a video hall üzemeltetője. Szerepe annyira nélkülözhetetlen, hogy akkor is magyaráz, ha a szereplők nem angolul beszélnek, hanem a helyi luganda nyelven. Emmie szinte világsztár lett: a mozis különlegességek iránt érdeklődők lelkesen osztották meg „az első angol vj” produkcióját. Sajátos dialektusával ő szolgáltatta az angol hangalámondást a Ki ölte meg Alex kapitányt? című, állítólag 200 dollárból leforgatott, a YouTube-on időközben kultikussá vált ugandai akciófilmhez. Az alábbi videóban néhány emlékezetes momentumot gyűjtöttek ki a filmből.
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.