Vámháború: Hol tartunk most? Mire kell készülniük a vállalatoknak?
Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között július 27-én megállapodás született egy átfogó vámegyezményről.
Ha valaki egy hónapon át naponta ugyanazon a fizetős autópályán indul reggel A városból B városba, majd este vissza B-ből A-ba, az reggel nyilvánvalóan a munkahelyére, majd este hazaautózik. Tehát nem kirándulás vagy szabadidős utazás céljából veszi igénybe a fizetős autópályát. Ezek az autósok február elsejétől a befizetett autópálya díj harminc százalékát vissza fogják kapni. Egy konkrét példa: ha valaki az északkelet-franciaországi Verdunből naponta Metzbe ingázik, havi kb. 30 eurós megtakarításra számíthat. A kedvezmény igénybevételéhez le kell tölteni egy applikációt, ami havi mindössze 2,5 eurós költséget jelent. A vizsgálatok szerint a Verdun–Metz-távolság nagyjából egymillió francia munkahelyi ingázó átlagának felel meg.
Az autópályadíjak évente 1-2 százalékkal emelkednek, és sok francia kisember, különösen azok, akiknek a napi munkájához az autózás is hozzátartozik, ezt afféle igazságtalan sarcnak tekinti. Ezért is tették tönkre a sárgamellényes aktivisták a sebességmérő radarok hatvan százalékát a francia autóutakon. Pedig itt nem fizetős utakról van szó. A kormány pár hónapja nyolcvan kilométerre szállította le az engedélyezett maximális sebességet azokon az utakon, ahol szembeforgalom is van. A hivatalos indoklás a balesetveszély csökkentése volt. A kis vidéki utakon rendszeresen százzal száguldozók viszont a radarok telepítése után ebben is egyfajta, a kisembereket megnyomorító sarcot láttak. (via Le Monde)
