A kakaóbabot már kiválasztottuk, a próbagyártás is elkezdődik ősszel

– fog bele cseppet sem egyszerű történetébe Kruzslicz Tamás. A székkutasi vállalkozó családjának és barátainak közös cége, a Prémium Choco Kft. már évek óta kézműves bonbonokat, táblás csokikat gyárt, most az alapanyagot is saját maguk szeretnék készíteni. Egyedi receptúrát terveznek, ami olyan titkos lesz, mint a Pick téliszalámijának az összetevői, amit hét lakat alatt őriznek.

Magyarországon alig van olyan vállalkozás ebben az ágazatban, amely saját alapanyaggal dolgozik. A legtöbben – ahogy mostani kis üzemükben a kézműves termékeik esetében Kruzsliczék is teszik – pasztillákat szereznek be, azokból készülnek az ízesített táblák, bonbonok.

A gyár most épül, a falak már állnak, januárban indulhat a napi négy tonna csokoládé gyártása a csongrádi községben. Az eddig a manufaktúrában gyártott termékeket is tovább készítik, és saját márkás csokoládékról is tárgyalnak multikkal. Hosszas keresgélés után választották ki azt a kakaóbabot, ami passzol az általuk elképzelt ízvilághoz. Most magát az alapanyagot, a már említett titkos receptet kell kitalálni, megalkotni. Kruzslicz Tamás felidézi, hogy kiállításról, kiállításra jártak, sok kakaóbabot „megkóstoltak”. Az üzem berendezéseit szállító cég biztosította a labort ahhoz, hogy kipróbálják, teszteljék a kakaóbabot. 

Kruzsliczék egyébként a kézműves csoki gyártása mellett pálinkát is főznek, de az apai örökségként rájuk maradt földeket is művelik, vagyis több lábon állnak.

Kruzslicz Tamás

Szlavkovits Rita

Nem töltötte ki az életüket a kukorica és a búza

„Amikor édesapám meghalt, akkor hazajöttem, át kellett venni a gazdaságot” – kanyarodunk vissza Kruzslicz Tamással a székkutasi vállalkozásaihoz, amelyeket nem sokkal az után indítottak, hogy kézbe vette az apai örökséget. Ezt megelőzően kereskedelemmel foglalkozott a fővárosban, ahol kapcsolati hálót épített, külföldre is gyakran utazott. A mozgalmas évek után, a hazatérést követően nem igazán töltötte ki az életét a búza, meg a kukorica, ezért fogott bele a pálinkafőzésbe és a bonbonok gyártásába is.

A gazdaság is ad bőven elfoglaltságot, legalábbis ez derül ki abból, hogy amíg éppen az épülő csarnokban magyarázza, hogy hova  kerülnek a gépek, addig a szomszédos benzinkútnál leparkol egy traktor, gyors instrukciókat kér egy férfi. „Intézni kell már a vetést is” – jegyzi meg Kruzslicz.

2013-ban kistérségi pályázati pénzből indította el a Kruzslicz család a pálinkafőzdét, amit egy tejcsarnokból alakítottak át. Ugyanekkor, szintén ebből a forrásból, de egy másik pályázaton nyert pénzből húzták fel a kézművescsoki-üzemet is. A pálinkás vállalkozás most kezd nyereséget hozni, eddig inkább csak nyelte a pénzt, a manufaktúra is sovány haszonnal járt, mivel kis árréssel dolgoztak, de a család megélhetésére éppen elég volt, a föld biztos jövedelmet ad. A pálinkával is töltött bonbonokat inkább csak hobbinak tekintették, a 25 alkalmazottra méretezett csokigyárral reményeik szerint komolyra fordulhat az édes élet.

Itt tényleg csoki folyik a csapból

Külföldről is vannak megrendeléseink, már nehezen tudnánk az igényeket kielégíteni, ha nem lépünk

 – magyarázza Kruzslicz, miközben körbevezet a csokimanufaktúrában. A település benzinkútja mellett áll a kis üzem, egy pici kávézót is nyitottak itt, amelyben a saját termékeiket is árulják. Itt mutatja be a vállalkozó a „séfet”, akinek az irányításával folyik a munka. Dani Róbert volt az ötletgazda, ő a gyártás technológia részét viszi, magyarul, ő az itt készülő csokoládé lelke. Eredetileg éppen Dani Róbert volt az, aki élelmiszeripari mérnökként sokáig egy édességeket gyártó üzemben dolgozott, később kézműves termékek gyártásához keresett befektetőt, és meg is találta. Kruzslicz Tamáshoz hasonlóan ő is székkutasi, a csokoládés tervek egyeztetése után közösen vágtak bele a vállalkozásba. Az elmúlt években Dani feladata az volt, hogy a belga pasztillákból, egyedi ízesítéssel, eladható csokikat találjon ki. A pasztillákat temperálni, ízesíteni, formázni kellett, nem túlzás azt mondani, hogy a műhely konyhájában "a csapból is csoki folyik”.

Dani Róbert

Szlavkovits Rita

Nagy fába vágták a fejszéjüket

Kruzsliczék a Vidékfejlesztési Programban nyertek csaknem ötszázmillió forintot a csokiüzemre, a pénz másik felét hitelből és saját zsebből fizetik. Így kerekedik egymilliárdra a beruházás költsége. A pályázatot egyébként a mezőgazdasági termékek feldolgozására írták ki még 2017-ben, többnyire zöldségfeldolgozókra, vágóhidakra pályáztak a jelentkezők, de azért akadt közöttük olyan vállalkozó is, aki karamellt fog gyártani.

Kruzsliczéknak a kakaóbab drágulása miatt nem fáj a fejük. Igaz ugyan, hogy pörkölésre, feldolgozásra alkalmas gépsorokat is beszereznek, de továbbra is készítenek termékeket máshonnan beszerzett alapmasszából, pasztillákból, amit sajátos, egyedi ízvilágúvá alakítva maguk is tovább értékesíthetnek más gyártóknak.