Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
2020-ban került be a törvénybe, hogy a vendéglátó üzletek és szálláshelyek nem köthetnek olyan megállapodást, amely szerint az üdítő- és gyümölcsital, gyümölcslé és gyümölcsnektár, valamint ásványvíz és szikvíz (szódavíz) több mint 80%-át ugyanattól a gyártótól szerzik be, és kötelesek termékenként legalább két különböző gyártó termékeit árusítani. (Ugyanez vonatkozik a sörre is, de ezt a mostani panasz nem érintette.) Egy céget a Gazdasági Versenyhivatal elmarasztalt e szabály megsértése miatt. A vállalkozás ennek felülvizsgálatát kérve bírósághoz fordult, az pedig az Alkotmánybírósághoz, mert úgy látta, hogy az alkalmazandó jogszabály homályos.
Egyrészt: bármily meglepő, jogilag nincs világosan meghatározva, hogy mi a gyümölcsital, a gyümölcslé és a gyümölcsnektár, illetve különböző előírások egymással ütköző megfogalmazásokat tartalmaznak. Továbbá az újonnan beiktatott pont „a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokra vonatkozó szabályozás” című fejezetben található, de ez is nehezen értelmezhető: a törvényszöveg a fogalom meghatározása nélkül gyártóról szól, de a különböző gyártók gyakran nem egyazon vállalkozáscsoportba tartoznak, valamint a címkén a gyártó sokszor nem szerepel, hanem csak a palackozó és/vagy forgalmazó ismerhető meg. Egy sarki büfének kellene kinyomoznia, hogy két üdítőital-fajta ugyanattól a gyártótól származik-e, amihez se szakértelme, se ideje nincs – írta a panaszos.
A korabeli indoklás egyébként az volt, hogy a kisebb piaci szereplőket hátrányosan érintő versenykorlátozó hatást kívánták csökkenteni a kizárólagos termékértékesítési szerződések visszaszorításával. Az érintett cég szerint azonban csak az adminisztráció nőtt meg. Az Igazságügyi Minisztérium az Ab kérdésére kitartott álláspontja mellett, és azt írta: a jogszabály „világosan értelmezhető, és nem veti fel ellentmondásos vagy önkényes jogalkalmazás lehetőségét”. A versenyképesség gazdasági és jogi feltételrendszeréért és a kereskedelemért felelős Nagy Márton minisztert viszont hiába kérdezték – ilyet ritkán lehet olvasni Ab-határozat indoklásában –, ugyanis „nem tett eleget válaszadási kötelezettségének”.
Az Ab többsége – 14 alkotmánybíró közül 11 – a panaszossal és az ügyet az Ab-hoz küldő Fővárosi Törvényszék Huber Gábor vezette tanácsával értett egyet: az üdítő- és gyümölcsital, gyümölcslé és gyümölcsnektár, valamint ásványvíz és szikvíz (szódavíz) vonatkozásában „a szabály értelmezhetetlen volta olyan súlyú jogalkotási hiba, ami a norma – jogbiztonságnak megfelelő – alkalmazását nem teszi lehetővé”, továbbá valóban nincs benne a törvényben az sem, hogy kit kell gyártónak tekinteni, így „a jogalkalmazó nincs abban a helyzetben, hogy meg tudja határozni, hogy a különböző értelmező rendelkezések közül melyiket kell alapul vennie a jogalkalmazás során”.
Ezért az Ab az idézett jogszabályhelyet megsemmisítette. A testület szokás szerint hangsúlyozta: célszerűségi, gazdaságpolitikai szempontokat nem vizsgál. Az Országgyűlés hozhat olyan törvényt, amellyel a 2020-ban elérni kívánt célt szolgálja, de tegye ezt az Alaptörvénynek megfelelő módon.
