Hernádi Zsolt: Kell a „jóárasított” orosz cucc, de erről kussolni kell, mert ha kiderül otthon, nem választanak meg újra miniszterelnöknek

Az orosz energiavásárlásokról elmélkedett a Mandiner hasábjain Hernádi Zsolt, a Mol vezetője. Mint írta, „Számtalanszor tapasztaltam már, hogy mennyire félre tud vinni, ha nem a valóság vezet, hanem a látszatok. A politikai korrektségnek, a mainstreamnek, a sajtónak vagy a vágyálmoknak (mindenki helyettesítse be a magának megfelelőt) való megfelelési kényszer gyakran rossz tanácsadó, és a történet vége általában az, hogy az ember koppan egy nagyot a valóság falán.”

Ezután felemlegette, hogy 2002-ben Oroszországban tárgyaltak, amit követően a Mol az elsők között kötött olyan joint venture típusú szerződést, amelyen nem volt orosz állami garancia. Bár szerinte először mindenki azt gondolta, hogy „ezek megőrültek”, ám nem sokkal később „legnagyobb cégek” álltak sorba hasonló szerződésért, a Mol pedig „nem fért oda az asztalhoz”, akkora volt a tülekedés.

Aztán feltette a kérdést, hogy az orosz-ukrán háború árnyékában szabad-e orosz energiát vásárolni? „Lassan a nyugat-európai hipokrácia új szimbóluma lesz ez. Van ugyanis a nagy pr- és politikai nekiröffenés, mely szerint morálisan nem oké üzletet kötni az agresszorral, és mindenki fekete bárány, aki ezt megteszi. Mi is kapunk hideget-­meleget, amikor transzparensen kommunikáljuk, hogy nekünk itt, e lángoktól ölelt és a tengertől is elzárt kis országban fizikailag egyszerűen nincs más lehetőségünk, mint hogy orosz kőolajat is vásároljunk; így épült fel az előző hatvan évben az infrastruktúra, és ha megfeszülünk, sem tudjuk átalakítani secperc alatt. Konkrét üzletek mentek a kukába azzal az indoklással, hogy ’bár jó az ajánlatotok, nem tudjuk vállalni a politikai kockázatot veletek, mivel az orosszal üzleteltek’.”

„Mindeközben a kétszer kettő valósága az, hogy a legkritikusabb nyugat­-európai országok nyakló nélkül veszik vagy szállítják az orosz energiát – sutyiban”, folytatta írását Hernádi, aki szerint Spanyolország gáz­importjának harmada oroszországi; a G7-országok 2024-ben eddig több mint 2 milliárd dollárért vásároltak orosz kőolajból finomított „török” dízelolajat; csak a múlt héten az orosz olaj és üzemanyag 4,5 mil­liárd eurónyi exportjából 1,62 mil­liárd eurónyi ment olyan hajókon, amelyeket európai országok biztosítói fedeztek, segítve ezzel az oroszok globális kereskedelmét és harcát Ukrajna ellen.

A Trump-győzelemről is ír, szerint az elmúlt másfél évben „kínosak kerülték” őt az európai vezetők, ezért „különös élvezet látni a tolakodást a gratulációnál”.

„Szóval a látszat néha csal, óva intenék mindenkit, hogy a megfelelési kényszer szkülláját és kharübdiszét kövesse, mert a végén ha nem is a sziklákon, de a Truman Show-ban kötünk ki, ahol már az sem igaz, ha jó napottal köszönnek. Hallgassunk inkább a józan eszünkre, és ismerjük meg a valóságot! Menjünk le az utcára és a térre, s nézzünk szembe azzal, ami van. Az se kevés feladat, de a siker útján ez az első lépés” – zárta írását Hernádi.