Miért veszélyes halogatni a digitalizációt? Cégvezetőként ezeket érdemes átgondolnia!
Aki időben cselekszik, hatékonyabban működik és pályázatokhoz, új piacokhoz is hozzáférhet.
Több millió euró közpénzt nyernek ruházattal foglalkozó cégek azzal, hogy több ruhát gyártatnak, mint amennyit el tudnának adni – állítja a Disclosure francia oknyomozó portál.
A vállalatok azt a kiskaput használják ki, hogy Franciaországban az ilyen cégek 60 százalékos adókedvezményt kapnak akkor, ha az el nem adott termékeiket jótékonysági szervezeteknek adják oda. A Disclosure belső levelezésekre hivatkozva arról ír, hogy egy egészen új piac jött létre, az eladatlan áruk közvetítői kötik össze a cégeket jótékonysági szervezetekkel.
A Decathlon Franciaországban például a legutóbbi lezárt üzleti évben 700 ezer euró adókedvezményt kapott 1,2 millió euró értékű eladatlan cikk eladományozásáért – a cég a Disclosure kérdésére ezt úgy kommentálta, hogy a franciaországi éves forgalmuk 0,01 százalékát tették ki az ilyen adományok, az pedig természetesen önmagában nem baj, hogy az adományozást ösztönzi az állam. De belső dokumentumok alapján úgy számol a Disclosure, hogy a Shein egy valójában kevesebb, mint egy euróért gyártott nadrágból 7 euró 20 cent adóvisszatérítést kap, ha 12 euróért hirdetve nem adja el, hanem utána eladományozza.
Még tovább fejlesztette ezt a modellt a Kiabi. A cég a Disclosure számításai szerint egy év alatt legalább 5,6 millió eladatlan ruhát termelt, majd ezeket továbbadta egy olyan, papíron jótékonysági szervezetnek, amelyet részben saját maga hozott létre, és igénybe is veszi az adókedvezményt a kvázi saját magának történő adakozás után. Sőt, az eladatlan ruhákkal foglalkozó szervezet munkatársainak kiképzésére az integrációs programok állami támogatását is igénybe veszi.
Annyi ruhát próbálnak adókedvezményért odaadni a jótékonysági szervezeteknek, amennyivel azok már nem is tudnak mit kezdeni. A Vöröskereszt egyik ottani központjában például már adományokat kellett kidobni és korlátozták a befogadható adományok számát. Van olyan jótékonysági szervezet, amelynek 8 ezer eurót kellett arra költenie, hogy tíz tonna adományként beérkezett ruhát megsemmisítsen. Márpedig az eladatlan termékek utáni hulladékkezelést a divatmárkákra kivetett adóból kellene finanszírozni, kivéve pont akkor, ha a ruhákat adományként küldték tovább.
A ruházati ipar globálisan a környezetkárosító gázok nagyjából 8 százalékának kibocsátásért felel – teszi hozzá a portál.
