Az elmúlt évtizedben épült, több mint hatszáz darab hazai lakóházat ábrázoló fotót és a fotókat önműködő leporellóként lapozgató – Csörgő Attila és Szabó Zoltán által kreált – lapozógépet a nyilvános tárlaton nem láthatja senki. „A fotókat a Szép házak című folyóirattól kértük el még januárban, aztán hónapokig tartó levelezés és személyes tárgyalás-sorozat után májusban sem adták oda” – mondja Janesch Péter a Széptől szépig címet viselő kiállítás kurátora. Ezután, júniusban, a Velencei Biennálé nemzeti biztosához, a Műcsarnokot is igazgató Fabényi Júliához fordultak. Tőle kapták azt az információt, hogy a Művészeti Alap jogászai szerint a fotók kiállításához nem kell az azokat publikáló folyóirat engedélye, sőt még a képeket készítő fotósoké sem.

„Mi június elején a nemzeti biztosnak is megírtuk, hogy nem járulunk hozzá a fotók közzétételéhez” – mondta Vogl Elemér, a magazin tulajdonos-főszerkesztője. Szerinte augusztus végén egy internetes lapból értesült arról, hogy a Janesch vezette stáb a lapból kiszkennelt fotókollekciót felhasználó installációt is kiviszi Velencébe. „Ekkor fordultam a minisztériumhoz, és feljelentést tettem a rendőrségen szerzői jogok megsértése címen” – így Vogl, aki szerint mindezzel a fotósok és az építészek érdekeit is védeni kívánja.

Szeptember első hetében a biennálé nemzeti biztosa és a kiállítók újabb jogi szakvéleményt kértek, amelyben a legmagasabb szintű hazai szerzői jogi testület megerősítette a magazin álláspontját. A megnyitó előtti utolsó pillanatokban a kiállítók megpróbálták az építészek és a fotósok beleegyezését megszerezni. Végül aztán mégis letakarták a Velencébe kiszállított és a pavilonban felállított alkotást. Időközben ugyanis az is kiderült, hogy a feljelentés és a Magyarországon megindult nyomozás miatt az olasz hatóságok akár utasítást is adhatnának a tárlat bezárására.

Talán a gondosan leplezett installáció és fotógyűjtemény miatt a magyar kiállítás eddig visszhang nélkül maradt a nemzetközi szaksajtóban.

A HVG által a helyszínen megkérdezett ítészek nem nagyon értették, hogy az alkotók miért nem konzultáltak a művészeti és szerzői jogban inkább járatos szakemberekkel. Érdekes módon hasonló drámai fejlemények játszódtak le a német pavilonban: ott a kisvárosi utcarészleteket és a számítógéppel láthatóvá tett villa-víziókat összemontírozó alkotók kerültek bajba, ám a művészeti szabadságra hivatkozva egész jogászstáb védte az alkotókat. A keresetet elutasították, a panorámaképek ott virítanak a falon.