"Az ő küldetése ezen a földön az volt, hogy ő legyen a Kiskabos" - mondta Fröhlich Róbert a szertartáson. A főrabbi hozzátette, szerették Ausztráliától Amerikáig, Ázsiában és Európában, mert olyan volt, amilyen; jó kedvű, szeretetteljes és szeretnivaló. "Tudta a művészi alázatot, tudta, hogy a közönséget csak szívvel lehet szolgálni" - hangsúlyozta Fröhlich, majd arról is beszélt, hogy Kabos László elvarázsolt generációkat, jelképpé magasztosult a hazában és azon kívül. Megmutatta, hogy az élet úgy lehet teljes, ha tudunk gondtalanul nevetni - fűzte hozzá.



Szenes Iván zeneszerző búcsúbeszédében nem akarta méltatni barátját, mert - mint mondta - "egy zsenit, egy őstehetséget méltatni méltatlanság volna". "Neked mindenért harcolnod kellett, kivéve a közönség szeretetéért" - fogalmazott.



Kabos László 1923-ban született Sárváron. A kertészeti főiskolai végzettségű színművész paródiákkal kezdte pályáját, később is főként kabaréjelenetekben lépett fel, de nagyobb színpadi szerepeket is alakított. 1946-tól a Pódium Kabaréban, a Vígszínházban és a Kamara Varietében játszott, 1951-től a Vidám Színpad tagja volt. A nevettetés nagymesterét Kiskabosként zárta szívébe a közönség; a jelző nemcsak termetére utalt, hanem megkülönböztetés volt Kabos Gyulától, a század első felének legendás moziszínészétől.



A harsány stílusú, pesties humorú Kabos László saját külsejét sem kímélő öniróniája, jellegzetes kikacsintása a közönségre, és az a színészi fortélya, hogy a közönséget megelőzve belenevetett tréfáiba, a külföldi vendégszerepléseken is nagy sikert aratott. Kabos Lászlót 1966-ban Jászai Mari-díjjal, 1983-ban Érdemes Művész címmel tüntették ki. (MTI)