Miután megszólítottak az orgonaépítés (Hangversenyterem) ürügyén, szeretném leszögezni, hogy Fassang úr állításai nem igazak, az orgonaépítés területén nem tudja megítélni mi a jó minőség. Bizonyítékom van arról, hogy milyen anyagokat használtak fel az orgonaépítés során, amit természetesen, bármikor az újság rendelkezésére bocsátok.

Nem négy sípról van szó, hanem egy egész regiszterről. Tény, hogy olcsó, silány anyagból, nem szakember által készült; 600 millió forintért különbet kellene produkálni. A  Fassang úr által nevezett híres cég a középkategóriához tartozik Németországban, hiszen a meghívásos pályázaton, amelyet Fassang úr állított össze, nem is szerepelt  a német cég. Ő a valóban világhírű cégeket hívta meg:

MANDER, KLAIS, GRENZING, RIEGER. A menedzsmentnek utána kellene járni, hogy ezek a cégek is készen kapható tömbösített fenyőt használnak-e? Ezek hová tűntek? Vajon miért került be Mühleisen?

Nem vagyok féltékeny senkire hiszen nem indultam a pályázaton. Különbet, jobbat, nagyobbat építek, építettem már, mint a német-magyar páros. Aki ismer, az tudja, hogy pontosan ez az érzés hiányzik belőlem. Ezt pótlom a kimagasló minőségű munkák elvégzésének maximalista betartásával.

A pécsi-cég éppen hogy megkezdte magyarországi pályafutását amikor cégem már a nyilatkozatban említett Caspar von Glatter-Götz orgonaépítőnek szállított 32’ Bombard sípsort fából.  (1996-ban). A német cég kérése a műszaki teljesítésre birtokomban van.

A látott sípokat nem Mühleisen, és nem a pécsi cég készítette. A cikkben felsorolt kiváló orgonaművészek nem  Mühleisennel építtette, hanem a kiesett RIEGER céggel.

Végül egy kérdés az összes hozzáértő építőnek, és építtetőnek: Ha az orgona együtt épül a Zenepalotával, gondoltak-e arra, hogy a vasbetonszerkezet több ezer liter vízmennyisége, hova fog kipárologni? A kifogásolt anyagminőség, e vízmennyiség hatására vajon hogyan fog viselkedni, nem beszélve a többi faszerkezetről.

Váradi István