A kevés résztvevő ellenére óriási hangulat volt első este © Stiller Ákos

A programfüzetet elnézve akad egy-két érthetetlennek tűnő anomália a Balaton Sound körül. Például, hogy a szervezők miért hagyták a nyitónapon üresen a Nagyszínpadot, illetve, hogy a záró estét miért vasárnapra tették. Talán ezzel is a szintén a Sziget szervezőiroda égisze alatt futó, egy héttel ezelőtti VOLT fesztiváltól akarták megkülönböztetni a Zamárdiban – a helyiek nem feltétlenül egyhangú egyetértése mellett – megalapított Balaton Soundot. Ennek fényében talán nem meglepő, ha az első este szinte kongott az ürességtől a négy nagyobb helyszínből és megannyi, a Szigetről és a VOLT-ról ismerős kisebb szolgáltató-egységből álló feszt területe. Az este csúcspontján maximum egy-kétezer emberre lehetett becsülni a látogatók számát.

HVG Fotóblog

Nézegessen fotókat az első Balaton Soundról! HVG Fotóblog Tovább>>

Koraeste azonban még ennyien sem voltak, erősen érződött, hogy még csütörtök van, s a nagyobb nevű fellépők hiánya is megtette a hatását. Leginkább egy főiskolai, egyetemi gólyatáborra emlékeztetett a helyszín, ahol egyelőre csak könnyed sörözéssel és beszélgetéssel alapoznak az esti bulira. Egy héttel ezelőtti rutinunkat felhasználva ezért a Cha-Cha-Cha terasz felé vettük az irányt, ahonnan már ekkor is hangos zene hallatszott. Közelebb érve megnyugodva konstatáltuk, hogy a lemezjátszók mögött itt is a VOLT-fesztiválon vitézül helytálló Superman pakolja a korongokat, s megállapítottuk, hogy afféle ha minden kötél szakad, itt továbbra is megtaláljuk a számításunkat.

Ezután nekiálltunk körbejárni a Balaton Sound területét, s feltérképezni a különböző pavilonokat, teraszokat, színpadokat. A magyar tenger, a Tihanyi-félszigettel és a lemenő nap sugaraival szemet gyönyörködtető hátteret biztosított az eseménynek, s a szervezők tényleg igyekeztek elkerülni a Szigetről, vagy akár a VOLT-ról ismert „fapados” stílust, a parton ugyanis napágyak, a különböző stégeken és teraszokon pedig kényelmes fotelek, vagy éppen hófehér kanapék hívogatták a pihenni vágyókat. Több helyen még azért érződött, hogy az első napon az utolsó simításokat végzik el, itt-ott láttunk huzalokkal, kötelekkel bíbelődő munkásokat, de teljesen bezárt stéget is.

A Nagyszínpadnál teljes volt a csend, s kissé aggódva vettük tudomásul, hogy a nézőteret eléggé mereven körbehatárolták, ez a nagyobb látogatóságot vonzó koncerteket – például a zárónapon fellépő Beastie Boys előadását – tekintve nem biztos, hogy jó előjelnek tekinthető. A másik, kisebb színpadon éppen a Kispál és a borz Tokkal, vonóval fantázianevű koncertje zajlott, a kissé bágyadt közönség előtt. Ennél szürreálisabb volt a Stage Fever Aréna, ahonnan gépies basszusok szűrődtek ki, közelebb érve pedig láthattuk, hogy talán ha harminc kitartó partizó pumpál a monoton ütemekre, mintha reggel hat óra lenne, s a rövidesen a buli rövidesen végetér.

Bauchklang: hangvarázslat öt mikrofonnal © Stiller Ákos

Vissza az „alaptábornak” kiszemelt Cha-cha-cha teraszra, ahol kezdtek gyülekezni az emberek, s hamarosan önfeledt táncolás kezdődött el. Ez este tíz óráig tartott, amikor az LG-Mobile Terasz nevű színpadon megkezdődött az osztrák Bauchklang nevű formáció koncertje. S, hogy mi kell az idei év vitathatatlanul egyik legjobb koncertjéhez? Gitárok? Dobok? Szintetizátorok? Lemezjátszók? Egyik sem. Az öt fiatalember ugyanis egy-egy mikrofonnal lépett a színpadra, s nyugodtan kijelenthetjük, hogy valóságos csodát műveltek. A kizárólag a szájukat és tüdőkapacitásukat kihasználó előadók a rap műfajából ismert szájdobolást (beatbox) illetve hangutánzást olyan szintre fejlesztették, hogy az száz százalékosan megállja a helyét bármilyen hangszeres művésszel szemben. A repertoáron a hip-hoptól kezdve a drum and bass-en át egészen a technóig minden szerepelt, a frontember pedig a ritmusoknak megfelelően adagolta a szöveget, vagy az éneket. Külön kiemelendő a hangosítás, a gyomorból feldübörgő basszusok ugyanis veséig hatoló kellemes borzongással töltötték el az első percektől valósággal hipnotizálódó többszáz fős közönséget. Az osztrák előadókat is magával ragadta a közönség dinamizmusa, s többször megtapsolták a lelkes hallgatóságot. A koncert felénél fel is szólították a vállalkozó kedvű fesztiválozókat, hogy aki kedvet érez egy kis közös szájdobolásra, az csatlakozzon hozzájuk a színpadon. Beatboxolók helyett azonban végül egy balatoni illetőségű fiatalember ragadta magához a mikrofont, aki a Bauchklang zenei aláfestésére freestyle rap-bemutatót rögtönzött, s bár produkciója kissé csiszolatlannak tűnt, a közönség nagy tapssal jutalmazta bátorságáért. Az együttes vastaps kíséretében vonult le a színpadról, a hallgatóság pedig hamarosan a lábával dübörögve követelte a ráadást, amelyet az osztrákok nem voltak restek megadni a lelkes bulizóknak. A kirobbanó hangulat láthatóan szívmelengetően hatott a bandára, akik – annak ellenére, hogy következetesen Balaton Groove-nak titulálták a fesztivált – úgy nyilatkoztak a koncert végén, hogy „nagyon különleges élményben volt részük”, s feltétlenül visszatérnek még Magyarországra. A közönség pedig elismerő hitetleknedéssel széledt szét az LG teraszról, amelynek padlólapjait a Bauchklang koncertjének köszönhetően vélhetőleg cserélni kell, ugyanis az ugrálásból és dübörgésből kifolyólag több helyen is megrepedt.

Az önfeledt tombolás után egy kis pihenéssel folytatódott a Balaton Sound első napja, majd Yonderboi vette át a terepet, aki azonban korántsem tudott akkora hatást kifejteni hallgatóságára, mint az öt osztrák fiatalember. Rövidesen ezért újfent a Cha-cha-cha terasz felé indultunk, ahol Superman és Mango koprodukciójára ropták azok, akiknek még nem volt elég az ugrándozásból. Közben a Stage Fever Arénában elkezdődött az Underworld nevű brit együttesből kivált Darren Emerson bulija. A trance-DJ által celebrált partin párszázan bólogattak a lendületes ütemekre, azonban érezhető volt, hogy az osztrákok „hangrobbanása” sokat kivett a fesztivál aznap esti közönségéből, s az utánuk következő előadók már nem feltétlenül találták meg a tökéletes buli receptjét. Kivételt képez ez alól a Cha-cha-cha terasz, ahol látszólag napszaktól függetlenül bármikor lehetőség nyílik a fékeveszett bulizásra.

Valamikor éjjel 2 óra tájban hagytuk el a fesztivál területét, s a délután 4-től hajnali 4-ig közlekedő buszjárat segítségével szűk tíz perc múlva már siófoki szállásunk felé sétáltunk, néha összenézve, s fejünket csóválva. A kis számú résztvevő és a hézagos programok ellenére ugyanis nagyon jó hangulatú estét zártunk, az év egyik talán legjobb koncertjével. Jól indult tehát az első Balaton Sound, s a további előadóknak ugyancsak össze kell szednie magát, ha át akarják ugrani a Bauchklang által igencsak magasra helyezett lécet. Ezt péntek este többek között a Bëlga, a Hiperkarma, a francia-német reggae-előadó Patrice, az Anima Sound System, a francia Nouvelle Vague és a brit Basement Jaxx kísérelheti meg, remélhetőleg sikerrel.