szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Rofusz Ferenc kisfilmjeiből kínál egy csokorra valót a Daazo.com Európai Rövidfilmes Központ. Többek között ingyen megtekinthető A légy című Oscar-díjas animáció, illetve az 1982-ben készült Holtpont. Utóbbi különlegessége, hogy témaválasztása miatt annak idején a hatóságok nem engedték bemutatni. A mostani válogatás kapcsán is érdemes visszatekinteni a politikai gettóba zárt animátor és az „illetékesek” harcára.

Rofusz Ferenc nevét 1981-es Oscar-díja körül ismerte meg jobban a hazai publikum. Ám rendezői pályája messze nem az elhíresült A légy című filmmel kezdődött. Rofusz valójában 1974-ben a Kő című alkotással indult, majd az 1980-as évek elején több kiváló animációt készített, mégis az akkori (kultúr)politika áldozatává vált. Hiába nyert Oscar-t – ráadásul elsőként a magyar alkotók közül, és egy olyan, úgynevezett háttéranimációs technikával készült formabontó rajzfilmmel, amely akkoriban technológiai értelemben is világelsőnek számított –, hiába állt elő megannyi remek ötlettel, ezek megvalósítása, illetve elkészültük utáni bemutatása többnyire politikai akadályokba ütközött.

Így 1985 után előbb Németországban, majd Kanadában kezdett dolgozni, s csak 2002 után tért vissza Magyarországra. Hogy aztán rendkívüli alapossággal készített művei a rendszerváltás után sem kerültek reflektorfénybe, annak legvalószínűbb oka – az alkotó szerint is – főként a távollét volt. Mintha az „ellopott Oscar” felelőseinek átka még 1989 után is elérte volna. Ami a hivatalos hozzáállást illeti, Rofusz csak egy pótgálán vehette át a megérdemelt elismerést, a Hungarofilm akkori vezetője, Dósay elvtárs ugyanis magának vindikálta a ceremónia vörösszőnyeges dicsőségét – az anekdota szerint a csellel megkaparintott szobrocskát a Los Angeles-i rendőrség a vezérigazgató szállodai szobájában kobozta végül el.



Könnyen kijelenthetnénk: a „legmagasabb filmes elismerés” fiaskójának következményeit rögtön 1981 után viselnie kellett. Azonban a politikai kekeckedés sokkal korábbra nyúlik vissza: (az azóta szinte minden munkájánál hivatkozási alappá vált) A légy kapcsán ugyanis az illetékesek kapásból azt kifogásolták, hogy a szemlélődő ízeltlábú és a lesújtó légycsapó sokakban Magyarország és a Szovjetunió kapcsolatának fanyar karikatúrájának képzetét keltheti.

Hasonló kifogásokkal élt a stúdió művészeti tanácsa a Gravitáció (1984) forgatókönyvének elolvasása után: az emberi fejekre hasonlító fonnyadt, rohadt almák sorra esnek le a fáról, egyedül egy érett, egészséges gyümölcs tartja magát, végül önerőből leválik az ágról, de miután földet ér szétloccsan, mert belül ugyanolyan rohadt, mint a többi alma. Az eredeti forgatókönyv szerint az alma piros volt, elvégre az érett gyümölcs is az – persze a művészeti tanácsnokok vették az üzenetet. Rofusz ekkor azt javasolta, legyenek a gyümölcsök zöld színűek, ezt azonban azért utasították el, mert a zöld „nyilas szín”. Így lett végül – a filmötlet benyújtásától a megvalósításig 10 éves „politikai érlelésen” átesett - Gravitáció színvilága egységesen kék, s a témaválasztás magyarázata a Newton előtti főhajtás.

A politikai üzenetet azonban a Cannes-i Filmfesztivált is megjárt, ám végül betiltott, 1982-ben készült Holtpont című munkájánál nem lehetett véka alá rejteni: a film – hasonlóan A légy-hez – szubjektív, egyes szám első személyben ábrázol, történetesen egy kivégzés históriáját. A fáma szerint a téma még csak-csak átment volna a forgalmazási cenzorokon, ami azonban megbocsáthatatlan volt az történetesen az, hogy a kivégzést vezénylő tisztek oroszul beszélnek.



Rofusz mégsem ezzel a filmjével érte el a honi holtpontot: a fesztiválsikerek és szakmai elismerés ellenére elsősorban megélhetési okokból választotta a külföldi alkotómunkát, s mivel disszidálni nem kívánt, Németországban mint „vendégmunkás” kezdett dolgozni: a Koncertirodán (Interkoncert) keresztül hivatalosan dolgozhatott külföldön, cserébe viszont havonta több száz márkát kellett átutalnia ottani keresetéből. Végül 1988-ban Kanadába kért letelepedési engedélyt és a torontói Nelvana Stúdiónak kezdett dolgozni – a Magyarországon bevált munkamódszerei alapján, igaz kicsit másképp. Míg idehaza azért nem talált elegendő asszisztenst, mert például a két évig rajzolt A légy esetében a munkaerő nem győzte a több ezer fázisrajzot, Kanadában – a kezdeti nyelvtudás hiányában – nem tudta magát pontosan megértetni a munkatársakkal.

Ott készült reklámfilmes munkái is jól tükrözik jellegzetes, háttéranimációra épülő rajzstílusát (a daazo-n látható showreel kiválóan szemlélteti a művészetről az alkalmazott animációra átnyergelő Rofusz kreativitását). Első reklámfilmes feladata – a kanadai állam megrendelésére készített, a bicikli-balesetek megfékezését célzó – Road Warrior hasonló technikával készült, mint A légy: a hátteret és a karaktereket is egy celluloid rétegre rajzolta. A siker pedig nem maradt el, ez lett ugyanis az év kanadai reklámfilmje.

Az azóta önállósodott Rofusz 2002-től idehaza is dolgozik, 2003-as filmjét a Ceasfire-t a hazai filmes pénzosztás is megtalálta, bár A légy stílusában készült háborúellenes történet sem váltotta ki a megérdemelt hazai figyelmet – a daazo.com bemutatói után talán remélhető, a december 6-tól ingyen megtekinthető válogatás minél szélesebb közönséghez jut majd el.

Sch. A.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Megnézem az ajánlatokat