A kép nem a Capa által megjelölt andalúziai Cerro Muriana közelében készült a milicista Federico Borrell García haláláról, hanem az 50 kilométerrel odébb, dél-nyugatra fekvő Espejo városhoz közeli hegyoldalban – írja az Independent egy katalán napilap cikkére hivatkozva. Az El Periodico szerzője ugyanis a helyszínen készült fotókkal igyekszik bizonyítani állítását, szerinte az Espejo közelében készült képeken ugyanaz a hegyvonulat látszik, mint a magyar származású fotós képein. A cikk szerzője „égbekiáltó” hamisítványnak nevezte a világhírű fotót, amely – két másik képpel együtt - Capa elmondása szerint a Franco ellen harcoló katonák mozgását mutatja be – szeptember 5-én.

A riport szerzője további adalékokkal is szolgál: Espejaro környékén csak szeptember 22. és 25. között voltak harcok, addigra azonban Capa és (élet- és munkatársa) Gerda Taro elhagyta Cerro Muranát, s a megjelölt időpontban már a francia Vu magazin közölte is a képeket. Abban az időpontban, amikor a fotó készülhetett, Franco csapatai még messze jártak, legalább 15 mérfölddel odébb, Montillában, Cordoba mellett, s a hegyoldal, amire a fotó néz, még a köztársaságpártiak kezén volt. A riport azt állítja, a harcosok nem jelentettek szeptember végéig sem sérülést, sem halálesetet  a térségből, s egy 1936-ban 9 évesen Espejaróban élő ember is megszólal a spanyol szerző cikkében: csak szeptember végén kezdődtek a harcok, addig a városban lófráltak a katonák.

A fotóval kapcsolatban több teória is létezik, mint ahogy arról a Műértő Capa-különszáma a Budapesten nemrég megnyílt kiállítás alkalmából beszámol. A fotót egy bűnügyi szakértő is elemezte, s két dolgot állapított meg: a katona álló helyzetből esett el és valóban meghalt, mivel a bal kézfej nem nyílik ki a természetes reflexnek megfelelően, hogy az esést felfogja, hanem a halott test védtelenségében csukva marad. Annyit lehet még tudni, hogy Capa nem sokat beszélt a fotóról és a készítési körülményeiről. Ami biztos, hogy Death In The Making című könyvének borítójára ezt a képet tette ugyan, de belül nem reprodukálta a történteket és alig ír az időszakról.

Hansel Meith, a Life fotósa a harmincas évek végén, egy beszélgetésre visszaemlékezve, idézi Capát: együtt rohant a katonákkal, közben fényképezett, de egyszercsak komollyá vált a helyzet. Bár eleinte a lövéseket sem hallotta, hozzátette még azt is, hogy az eset azóta is nyomasztja – számol be a Műértő. Egy másik verzió szerint a fotó szieszta idején készült, amelyet mindkét fél tiszteletben tartott. A katonák színészkedtek, pózoltak a kamerának, talán el is sütötték a fegyvereiket, amivel felhívhatták magukra az ellenség figyelmét. A szieszta vége felé felállhatott Borrell, hogy lefotózzák, s a fényképezés pillanatában találhatta el a halálos golyó. 2007 decemberében egy magyar történész pedig azt mondta, két bizonyíték is van a fotó hitelességére:  az egyik a köztársaságiak veszteséglistája, amelyen 1936. szeptember 5-én még szerepelt a milicista neve, a másik pedig egy bőr tölténytartó, amelyet a halott és az ezred minden katonája viselt.

Az új verziót vázoló riportra reagáló életrajzírók és kritikusok a kép szimbolikus tartalmának, Capa hitvallásának, a fotó üzenetének fontosságát hangsúlyozzák. Van, aki azonban úgy véli: fontosak a fotó készülésének körülményei, a fotós szavahihetősége. Tény azonban az, hogy a képet övező érdeklődés és titok, a fel-felbukkanó magyarázatok inkább a fotó és fotósa eddig is népszerű legendáját táplálja.

A magyar állam közel ezer fényképet vásárolt 300 millió forintért a Capa hagyatékból. A fotókból kiállítás is nyílt nemrég a Ludwig Múzeumban (ahol a milicistáról készült többi fotót is megnézhetik).