Extrémtől a hagyományosig: milyen zene szól a temetéseken?

A motorkerékpárok felbőgtek: egy motorbalesetben elhunyt fiatal fiút húsz, kétkeréken haladó barátja kísért a sírig a Szelíd motorosok zenéjére. A Rákospalotai temető igazgatójának, Hepp Évának - elmondása szerint - ez volt az egyik „legemlékezetesebb” temetése. De különös kívánsággal többször is találkozott. „A zene kiválasztása sok tényezőtől függ” - mondja. Az elhunyt életkora és zenei ízlése döntő szempont lehet, sok fiatal temetésén szólt már Rolling Stones, AC/DC, EDDA, Kaszás Attila, Zámbó Jimmy vagy éppen Balázs Fecó-szám. „Előfordult az is, hogy - az elhunyt családjának felkérésére - Magyarország egyetlen skót dudása zenélt a végső búcsú perceiben. De járt már itt alföldi citerazenekar és egy balalajka-társulat is” - meséli a kirívó eseteket Hepp Éva.

„Elsősorban lelki okai vannak annak, hogy a temetésen az emberek igénylik a zenét. Ahogy a mulatozáshoz, úgy a gyászhoz is hozzátartozik. Gondolatokat ébreszt, segítségével az elhunytra emlékeznek” - véli Farkas Józsefné, a Fiumei Sírkert igazgatója.

László Éva Lilla

Polgári temetésen gyakran csendül fel Albinoni, Vivaldi vagy Grieg egy-egy melódiája, míg katonai temetésen általában katonazenekar, roma búcsúztatásokon pedig cigányzenekar muzsikál. Ami az elhunyt korától és nemétől függően lehet három, de akár húszfős is. A néhai slágerénekes, Máté Péter talán nem is gondolta volna, milyen gyakran lesz hallható Elmegyek című dala a temetéseken. A Most élsz, az Azért vannak a jóbarátok, az Egyszer véget ér vagy a Még meg sem köszöntem című szám szintén gyakran hangzik el a végső búcsú perceiben, ahogy Demjén Ferenc szerzeményei is, különösen a Honfoglalás című sláger. Komlósi Katalin, a Farkasréti temető igazgatója saját férjét Dés László Nagy utazás című dalára kísérte.

„Ha volt az elhunytnak kedvenc zenéje, akkor gyakran azt kéri a család. Az utóbbi időben az is előfordult, hogy a hozzátartozók maguk állították össze az anyagot és a komplett CD-t vettük át”- meséli Nagy Tamás, a Cinkotai temető vezetője. Ritka kivétel, ha az elhunyt választja ki a zenét - mondja Kincses Zoltán, a Megyeri temető igazgatója. Ez általában a család vagy a közeli barátok döntése, és elsősorban azon alapul, hogy milyen zenét tartanak „megfelelőnek”, mi illik az elhunyt személyiségéhez és a gyász perceihez.

Nem mindenhol búcsúznak különös módon az emberek. „Meglehetősen hagyománytisztelők az itt élők” - mondja Nagy Tamás. Mint a többi hasonló intézmény igazgatója, ő is hangsúlyozza, hogy a gyászzene kiválasztása kényes kérdés. „Ha egyáltalán különbséget lehet tenni a zeneválasztás tekintetében, akkor azt mondhatom, hogy a jómódúak inkább klasszikusokat választanak vagy valamilyen zenei különlegességet, míg a kevésbé tehetősek klasszikust és modern zenét egyaránt” - számol be tapasztalatairól Farkas Józsefné. A klasszikus zenét még mindig előtérbe helyezik a gyászolók, a búcsúztatások nyolcvan százalékánál ilyen szól - mondja Komlósi Katalin.

„Várakozó zeneként” - amíg a gyászolók a ravatalnál fogadják a részvétnyilvánítást - általában csendes, halk melódiát kérnek a hozzátartozók, ennek kiválasztását gyakran a temetőre bízzák. A ravatalozó árában benne van a zenei szolgáltatás díja is, kivéve, ha élőzenéről van szó, amit külön térítés ellenében lehet igényelni - mesélik a megkérdezett intézmények vezetői. A 15 perces hárfa- vagy orgonamuzsikáért - ami a szertartás előtt szól - 15 200 forintot kell fizetni, ugyanennek a 30 perces változatáért pedig 25 900 forintot. Az élőzenés búcsúztatás - 15 perc szertartás előtt, 15 perc szertartás közben  - 36 400 forintba kerül - említ konkrét árat az egyik megkérdezett. (A temetés anyagi vonzatairól korábbi cikkünkben olvashat.)

Sebastian Garthoff