szerző:
Szegő Iván Miklós

A szovjet tankok ötvenöt éve tiporták el a magyar forradalmat. A szabadságharc ugyan még pár napig tartott, de az ügy ekkor már biztos bukásra volt ítélve. November 4-én számos tragikus és furcsa dolog történt, ezúttal az utóbbiakra koncentrálva mutatjuk be a korabeli sajtó alapján a "hétköznapi" gyásznap történéseit.

1956. november 4-én szovjet tankok özönlötték el Budapestet. A gyalogságot az előző napokban főleg a 4-es úton, Szolnok felől hozták a fővárosba Hruscsovék, de persze már korábban is voltak Pest és Buda környékén katonai erőik. Viszonylag gyorsan megszállták a Parlamentet. Innen Nagy Imre és kormánya – Bibó István kivételével – reggelre már távozott a jugoszláv követségre.

A szovjet csapatok ellenállásba elsősorban néhány pesti munkásnegyedben, laktanyák környékén és a nagyobb gyárakban ütköztek, néhány helyen még november 12-én is folytak harcok. A legtovább Újpest és Csepel tartott ki, de a kőbányai Éles saroknál is november 7-éig voltak harci cselekmények – amint az az 56-os Intézet honlapján olvasható.

Dunaújváros – a hős város

Vidéken különösen sokáig állt ellen egy szocialista iparváros (a mai Dunaújváros, amelyet akkoriban időnként Dunapenteleként, de főleg Sztálinvárosként emlegettek). Igaz, ez a település eredetileg nem is volt célpontja a november 4-ei szovjet akciónak. Mindez jól illusztrálja, hogy a forradalmat éppen a munkások támogatták a leginkább fegyveresen, látványosan cáfolva a kommunista rendszerek által hangoztatott lózungot, azt, hogy országaikban „a munkásosztály az uralkodó osztály”.

©

Miközben a Vörös Hadsereg tömegei és tankjai szétlapították a szórványos magyar ellenállást, a sajtóban, a rádióban hírek kavalkádja zúdult az olvasókra, hallgatókra. Most néhány korabeli napilap, illetve vidéki újság számai alapján vázoljuk fel a november 4-ei híreket.

Bíztak a villamosok újraindulásában

A november negyedikén hajnali 4 óra 15 perckor támadó szovjetekről az előző nap szerkesztett újságok természetesen nem számolhattak be. Így történhetett, hogy a Népakarat című, a forradalom idején kiadott „szabad szakszervezeti” lap november 4-ei számának első oldalán a „Megkezdték a villamoshálózat helyreállítását” című hír - pontosabban egy hosszabb képaláírás - volt olvasható. Eszerint már megkezdték Budapesten a „villamosközlekedés megindításának előkészítését”, és a honvédség műszaki alakulatai például megrongált villamosokat vontattak a javítóműhelybe. (November 4-én a bevonuló szovjet csapatok viszont megint szétlőtték a Nagykörutat, hiába volt tehát a nekibuzdulás a villamosközlekedés helyreállítására.)

Menesztették Major Tamást és Gábor Miklóst

A lap hatodik oldalán színes és sporthírek voltak, ezekből meg lehetett tudni, hogy újból „üzembe állt” a pestiek kedvelt mozgóbüféje a Keleti pályaudvar mellett, és azt is, hogy Szepesi György rádióriporter az MTI meg nem erősített forrásból származó híre szerint „megszökött Magyarországról”. A színházakban is ekkor még a „forradalmi” személycserék zajlottak: a Népszava szerint lemondatták Major Tamás volt Nemzeti-igazgatót, a Madáchból elküldték Gábor Miklóst. Új igazgatótanácsot választottak az Operettszínházban Latabár Kálmán vezetésével.

1948: Major Tamás a Szovjet Film Ünnepén - a szónoktól számítva második, balra
©

A Népszava 3. oldalán ugyanezen a napon vészjóslóbb rövidhír jelent meg. Eszerint Kodály Zoltán levelet írt a szovjet zeneszerzőkhöz, hogy járjanak közbe kormányuknál, és a szovjet csapatokat vonják ki Magyarországról. A levélnek persze nem sok hatása volt, s csak megjegyzésül tesszük hozzá, hogy a szovjet értelmiség tagjai között voltak, akik felemelték a szavukat a magyarokért. Köztük volt Lev Altsuler atomfizikus, aki a sztálini időket is éppen csak, hogy túlélte, és aki életét tulajdonképpen annak köszönhette, hogy a szovjet hidrogénbombán dolgozott.

Moszkva megígérte…

Visszatérve a november 4-ei magyar újságokhoz, a Népszava címoldalas híre szerint „Tárgyalások kezdődtek a szovjet csapatok kivonásáról”, illetve „A szovjet delegáció megígérte, hogy több szovjet csapat nem lépi át a magyar határt”. Mindezek persze illúziónak bizonyultak, bár újabb szovjet csapatokra már nem nagyon volt szükség Magyarországon, ahol 1956 novemberére akár a hatvanezret is megközelíthette Hruscsovék katonáinak száma. A tárgyalásokról pedig a lap szerkesztésekor még biztosan nem lehetett tudni, hogy a magyar katonai küldöttséget, amelyet az előző nap honvédelmi miniszterré kinevezett Maléter Pál vezetett, a szovjetek egyszerűen elfogják november 3-án. Malétert később, 1958-ban Nagy Imrével együtt végzik ki.

Fésűfelvásárló Kaposváron

Kevésbé vérmes korabeli híreket felidézve, a Szabad Somogy című lap arról számolt be november 4-én, a címoldalán, hogy felvásárlási láz tört ki Kaposváron, a megyeszékhelyen. A megyei forradalmi nemzeti tanács lapja szerint zsírt, húst, kenyeret, sót vettek az emberek, ami az újság szerint indokolatlan. „Ne üljünk fel a rémhírterjesztőknek” - ezt a szovjet katonai akció napján írta a lap, persze mit sem tudva a moszkvai haditervektől. S hogy miért kevésbé vérmes ez a hír? Mert benne van az akkori napok abszurditása is: a Május 1. utcai piperecikk-boltban ugyanis egy nő tucatnyi fésűt vásárolt fel, mások több doboz hintőport vettek, megint mások pedig fogkeféket gyűjtöttek be a lap szerint.

©

A Bács-Kiskun megyei forradalmi bizottság napilapja, a Petőfi Népe viszont inkább a világpolitikára koncentrált: címoldalas november 4-ei híre szerint Eisenhower amerikai elnök 20 millió dollár értékű segélyt ajánlott fel Magyarországnak. Sőt, ez csak a „kezdeti juttatás” írta a Petőfi Népe, mert ha szükség lesz rá „feltehetően” több támogatás is jöhet még.

Az amerikaiak nem tudtak róla?

Sőt, ekkoriban a Valóság című lapból - ha ezt olvasták volna Bács-Kiskunban november 4-én - az olvasók azt is megtudhatták volna, hogy a Fehér Ház szóvivője úgy nyilatkozott: Washington „nem tud arról, hogy a szovjet csapatok meg akarnák szállni Magyarországot”, legalábbis „határozott formában” nem.

Mindennek kapcsán érdemes azért hozzátenni: az amerikaiaknak nem volt megbízható és megfelelő információjuk a magyarországi történésekről ekkoriban. A szuezi válság kötötte le őket, illetve az, hogy 1956. november 6-án elnökválasztást tartottak az USA-ban. Két nappal a szavazás előtt aligha volt elvárható Eisenhowertől, hogy beavatkozzon Budapesten katonailag. Az amerikai professzor, Charles Gati kutatásaiból pedig azt is tudjuk, hogy az amerikai hírszerzésnek mindössze egyetlen embere volt 1956-ban Magyarországon, egy Geza Katona nevű férfi, aki állítólag három további, 1953 és 1956 között Magyarországon lévő ügynöknek folyósított pénzt és továbbadott nekik néhány, a központból érkező utasítást, de sosem találkozott velük, és nem is kapott tőlük jelentést.

A SZER szerepe

Mindez persze nem menti fel például a Szabad Európa Rádiót (SZER), amely sokáig biztatta a felkelőket, hogy harcoljanak a szovjetek ellen, és gyakorlatilag amerikai támogatást sugallt nekik az 1956-os forradalom és szabadságharc idején. Ugyanakkor november 4-én reggel már visszafogottabb volt a SZER: ekkor már elhangzott Nagy Imre utolsó, Parlamentből leadott beszédéről a hír a rádióban, és Kádár János szovjetek által összeállított (báb)kormányának megalakulását is bemondták.

Vigaszul csak az szolgálhatott november 4-én reggel 7 óra 44 perckor a hallgatóknak, hogy a SZER szerint „Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tegnap este folytatta a magyar vitát. Lodge, amerikai ENSZ-küldött határozati javaslatot nyújtott be, hogy az ENSZ szólítsa fel a szovjet kormányt, tartózkodjék Magyarország belügyeibe való fegyveres beavatkozástól”. Ezt a 2010-ben Vámos György szerkesztésében kiadott kötet, A Szabad Európa Rádió és a magyar forradalom című könyv tartalmazza.

A könyvből végigkísérhető a rádiónak a forradalom idején sugárzott összes adása, így például az is, hogy november negyedikén és másnap közvetítették az ENSZ-beli tárgyalásokat. Ennek azonban sok eredménye nem lett, hiszen a Biztonsági Tanácsban a Szovjetunió megvétózta az amerikai javaslatot. És bár az ENSZ-közgyűlés napirenden tartotta még évekig a „magyar kérdést”, ennek valódi hatása 1956-ban nem volt. Csak a későbbi, a hatvanas évekbeli amnesztia meghirdetésekor játszott szerepet a nemzetközi felháborodás – de ez már a Kádár-rendszer következő korszakára jellemző „puhulás” jellegzetessége.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Szegő Iván Miklós Kult

Jóbarátok magyar módra: Münnich Ferenc és Nagy Imre

Két olyan kommunista politikus pályafutása ívelt fel 1956 őszén, akik egykor Moszkvában a legjobb barátságban voltak. Pályájuk később ellentétes oldalra vezette őket. A forradalom miniszterelnökéről, Nagy Imréről, illetve az 1956 utáni megtorlás egyik leghírhedtebb képviselőjéről, Münnich Ferencről van szó.

Szegő Iván Miklós Kult

A város, ahol először "győzött 56"

Az 1956-os forradalom ötvenötödik évfordulóján érdemes megemlékeznünk egy olyan vidéki megmozdulásról, amelyről sokszor megfeledkezünk. A köztudatban a budapesti megmozdulások élnek elsősorban, pedig az országban először – három órával a főváros előtt – Debrecenben vonultak utcára a diákok, és itt lőttek elsőként a tömegbe az ávósok is.

Szegő Iván Miklós Tech

Túl korán temették a Rákosi-rendszert

1956. október 6-án újratemették az 1949-ben koncepciós perben halálraítélt Rajk Lászlót. A keménykezű és kíméletlen kommunista ex-belügyminiszter felravatalozása nem az ő személye miatt volt érdekes, hanem mert egy egész szisztéma, a Rákosi-rendszer temetését jelentette. Igaz, a tömeg és a szónokok túl korán búcsúztatták a Kerepesi úton a rendszert, és hiába ígérgette Apró Antal, hogy többet ilyesmi nem lesz Magyarországon, mert 1958-ban Nagy Imrét még felháborítóbb eljárás után végezték ki.

"Ilyen lakásárak mellett a csok nem elég, ezért kell a lakástakarék"

"Ilyen lakásárak mellett a csok nem elég, ezért kell a lakástakarék"

Nem a nevelt fia kapta a megbízást, leállította az építkezést egy borsodi polgármester

Nem a nevelt fia kapta a megbízást, leállította az építkezést egy borsodi polgármester

A Huawei letette az asztalra a legjobb androidos telefont

A Huawei letette az asztalra a legjobb androidos telefont

Csaknem 400 cég köthető Mészároshoz, Vajnához és Garancsihoz

Csaknem 400 cég köthető Mészároshoz, Vajnához és Garancsihoz

Ausztrália is elismerheti Jeruzsálemet Izrael fővárosának

Ausztrália is elismerheti Jeruzsálemet Izrael fővárosának

Megcsinálták a mesterséges intelligencia saját Coelhóját – és hátborzongató idézeteket írt össze

Megcsinálták a mesterséges intelligencia saját Coelhóját – és hátborzongató idézeteket írt össze