hvg.hu: 2001-ben megjelent egy könyv Jáksó László – Hogyan lettem szép címmel. Ebben önvallomásait, életútját olvashattuk. Például azt, hogy azért lett műsorvezető, és nem tévérendező, mert ahhoz nem érezte elég képzettnek magát. Idézem: „az egy technikai sport”. Eltelt több mint tíz év, és most a Marslakókban mégis valami hasonlóra vállalkozott.

Jáksó László: Az a könyv életem egyik nagy hibája, ahogy minden hirtelen felbukkanó és feltörekvő celeb önéletrajzi irománya, az enyém is méltán megbukott. A Heti Hetes harmadik adása után készült, egy jó nagy adag nagyképűség jön le róla. Amit a tévérendezőségről mondtam, az viszont ma is igaz. Ezért nem is vagyok a rendezője a sorozatnak. Csak a pótforgatásokon segítek be, bonyolult, többszereplős jelenetekre nem vállalkozom. A diplomámban amúgy az szerepel: rendező, szerkesztő, műsorvezető. Vitray Tamás és Horváth Ádám aláírásával. Ők voltak az osztályfőnökeim.

hvg.hu: Mégis a közönség műsorvezetőként, csúfolódva bohócként tekint önre. Ehhez képest egy napi sorozat atyaúristeneként tűnik most fel. Nem kis vihart kavarva a biliben.

J. L.: Attól, hogy nem reklámoztam, még foglalkoztam mással is az évek alatt, mint hogy a fura formájú fejemet mutogassam. A Marslakók esetében kitaláltam egy formátumot. Nem ez volt az első ötletem, és nem is az utolsó. Én folyamatosan zsizsikelek. Hiszek abban, hogy ha valaki nyerni akar a lottón, akkor ki kell töltenie legalább egy szelvényt. Én nagyon sok lottószelvényt kitöltöttem. Nem bírom azt a hozzáállást, ha valaki hátán fekve kalimpálózik, és azon csodálkozik, hogy nem történik semmi. Amikor műsorvezető akartam lenni, a Danubiusnak számtalan demót készítettem, és a Kossuth Rádióban sem csupán vezettem a műsort. Ezt műsorkészítésnek hívják, csak ez a része a munkámnak sosem látszott. Stikában már főzőműsort is rendeztem televízióban.

Bohócból kreatív producer?

Hernádi Levente Haralamposz

hvg.hu: Pontosan mi a szerepe a Marslakókban?

J. L.: Kreatív producer a hivatalos elnevezése a munkámnak. Felelek a tartalomért, a megvalósításért, az egész sorozat képi világáért. Hogy mi szükséges ehhez? A végzettségem megvan, a gyakorlatom, az évek számát tekintve ugyancsak.

hvg.hu: A pénz is összejött rá. A sajtóban a Jáksó kétmilliárdja lett a sorozat szinonimája.

J. L.: Ezzel nem tudok mit kezdeni. A gazdasági háttérért amúgy Halkó Gabriella felel, ő a producer. A finanszírozásról az MTVA döntött. Nem értem, hogy jövök én a képbe. Hiszen azt, hogy legyen egy országnak köztévéje, azt nem én döntöm el. Azt, hogy a köztévé csak a minimumot nyújtsa, híreket gyártson, és unalmas riportokat készítsen, vagy esetleg beszálljon a versenybe és nézhető tartalmat produkáljon, azt sem. Ez nem az én reszortom. Valakik úgy határoztak, hogy legyen köztévénk, aztán úgy, hogy az fejlődjön. És nem hiszem, hogy vitathatná bárki, hogy ez történik. A hírekben szereplő összeg – amit én kimondani sem vagyok hajlandó – egyszerűen nem létezik. Négy évvel ezelőtt kitaláltam a Marslakókat, nem sokkal később bekerült a Magyar Televízióba a terv, most rábólintottak. Újságírók megkérdezték a kereskedelmi csatornákon futó sorozatok producereitől, hogy mennyibe kerül körülbelül három évre egy napi sorozat. Ők mondták ezt a hozzávetőleges összeget. A sajtó kihagyott két igen fontos információt: a körülbelült és, hogy ezt mások mondták.

hvg.hu: Akkor pontosan mennyi?

J. L.: Erre azért nem szeretnék válaszolni, mert nem tudom, és nem is tudhatom. Nem az én felelősségem, továbbá ez menet közben dől el. Nem egy külső gyártású produkcióról van szó, hanem egy koprodukciós szerződésről, három szezonra. Azaz két és félre, de közben vannak ünnepnapok, szünetek, melyek súlyos epizódszámokat érinthetnek. Mi készítjük az anyagot, minden egyes költségünkről benyújtjuk a számlát, azt ellenőrzi az MTVA, és amennyiben indokoltnak találja, kifizeti.

hvg.hu: Tehát megkapták a bizalmat három évre. A kereskedelmi csatornákon nem ilyen szép az élet. A Casino például csupán három epizódra kapott esélyt Kolosi Pétertől. Nem nézték elegen, levették a műsorról.

J. L.: A Casino egy nagyon jó sorozat lett volna, de meg kell érteni a kereskedelmi csatornákat is. Ott nincs helye a türelemnek. Ha nem stimmelnek a számok, a befektetők tombolnak. Akár egy nap kiesés miatt. Olyan ez, mint a bulvár. Ha erkölcsi megfontolásból az egyik színes újság úgy döntene, hogy kivételesen leveszi a meztelen nőt a címlapról, akkor hatalmasat bukna, mert másik kettő viszont rajtahagyja. Az emberek meg többek között azért veszik. Borzasztó, de ez van. Nálunk nem lesz szex, nem lesz vér. A reklámozásba sem csempésztük bele. Nem elsődleges célunk elsöprő nézettséget csinálni.

Hernádi Levente Haralamposz

hvg.hu: Akkor miért szeretett bele a Marslakókba Rákay Philip? Hisz ő is versenyképes köztévét szeretne.

J. L.: Azért, mert ez nagyon más. Ez egy szemtelen dolog. A jelenlegi szappanoperákat visszaigazolja az élet és a számok. A kérdés, hogy el lehet-e térni annyira a szabályoktól, hogy az jobb legyen, de ne ijessze el a nézőket. A napi sorozatok sajátossága, hogy kizárólag a szereplők érzelmi életére koncentrál, míg a heti sorozatokban missziókat teljesítenek. Ismerjük ezeket: kórházas, nyomozós, bíróságos. De vajon lehet-e ötvözni: legyenek benne érzelmek, magánéleti problémák, de legyenek benne ügyek is, napról napra. Oknyomozás például. Ezért találtam, találtuk ki azt, hogy egy online szerkesztőségről szóljon a sorozat, akik pörögnek, járják a várost, lelepleznek ügyeket, de közben szeretnek, csalnak és csalatnak. Ettől lehet különleges.

hvg.hu: Ezért kerül ennyibe?

J. L.: Leültethetnék két embert egymással szemben egy stúdióban, hogy beszélgessen egymással 26 percen keresztül sorozat címen, de akkor azon valóban az látszana, hogy ezen nagyon spórolni akartak. Ezen a sorozaton érződni fog, hogy mennyi munka van benne. Műsorvezetőként régebben számtalanszor beszéltem popsztárocskákkal, akik még maguk is elismerik, hogy szart gyártanak, de arra hivatkoznak, hogy ezt veszi a nép. Azt tanácsoltam nekik, hogy legalább csak egyszer próbáljanak rászánni ötvenezer forintot egy jazz-zenészre, az játsszon bele minden számba, anélkül, hogy elveszne a karaktere. Attól még nem venné meg kevesebb tinilány, és ő is elmondhatná, hogy jót, vagy jobbat csinált. Nem érné meg? Szerintem igen. Hát mi ezt akarjuk. Jazz-zenészeket csempészünk bele, értsd: lesz benne például jelenet, amihez kaszkadőrre volt szükség, meg olyan, amit grafikailag kellett profin megdolgozni. Lesznek külső helyszíneink. Sajnos, Bruce Willist nem tudjuk megfizetni, pedig épp ott fog forgatni mellettünk. Milyen vicces lenne, ha bekerülhetne, csak egy snitt erejéig! Szeretem túlgyártani a dolgokat. Miért kell ebben az országban mindig a minimumra törekedni?

hvg.hu: Azt mondják, azért, mert nincs pénz.

J. L.: Azért ajánlanám mindenkinek a figyelmébe a matematika tudományát, ha már nem tudunk leszállni arról a bizonyos összegről. Száz fölötti az állandó stábunk létszáma, de néha kétszáz fő is dolgozik rajta, napi 12 órában, amikor 30-35 jelenetet készítünk el egy részhez. Ez embertelen mennyiségű munka, a csapat szakértelmével is. Arról nem is beszélve, hogy az eddigi – négyéves – előkészületi munkáért senki nem kapott pénzt. Az első részeket nemrég csináltuk, mert a próbaforgatások egyáltalán nem szerepeltek a költségvetésben. Egy napunk van egy rész elkészítésére. A csapat pedig rendkívül odaadó. Talán emlékszik még arra, amikor nappal mínusz 12 fok volt. No, mi akkor éjszaka forgattunk, az operatőrnek fagyási sérülései lettek, de nem bánta. A színészek néha sírva tanulják a szövegeiket.

Jáksó jazz-zenészeket szeretne

Hernádi Levente Haralamposz

hvg.hu: Akkor ha vér nem is, könnyek lesznek.

J. L.: Ők is létre akarnak hozni valamit, és ez a történetben is visszajön. Meg az is, hogy lehet-e érvényesülni ebben a fura országban. Ami nem csak most fura, hanem az elmúlt 50 évben is az volt, de a 19. században is. A nagy magyar történelmi személyek is igen fura dolgokat műveltek. Ezt lehet a kelet-európaiságra fogni, nem tudom. Azt viszont igen, hogy nehéz odaáig eljutni, hogy valami legyen. Mert már akkor széttépnek, ha egyáltalán akarsz valamit. Ez nem politika. Ezek az emberek. Magyarországon nincsenek rétegdolgok, mert az csak ötven embert érdekel. Abból meg nem lehet megélni. Így a tömeget kell kiszolgálni. A tömegek sajátossága pedig, hogy nincs közös pont a sztereotípiákon kívül. Mások megalázása például, mert attól az ember egy napig jobban érzi magát, aztán az intimpistáskodás. Ezért szeretjük nézni a celebek bénázását, sikereiket kevésbé, de vért, könnyeket és szenvedést, igen.

hvg.hu: Akkor a Marslakó és a köztévé ezzel próbálja felvenni a küzdelmet?

J. L.: Igen. A fiatalok a sorozatban például kitalálják, hogy nem hajlandóak Kiszel Tündével foglalkozni. De elfogy a pénzük, jön egy befektető, aki ad egy főszerkesztőt. Ő azt mondja: igenis lesz Kiszel Tünde, valósítsák úgy meg az álmukat, hogy közben meg tudnak élni. Legyen szórakoztató, de informatív az újság.

hvg.hu: Egybecseng a köztévé céljával. Kolosit nem zavarja a szomszédolás? Hisz ön ugyanaznap este, amikor a Marslakók kezdődik, az RTL Klubon a Heti Hetes új évadjával köszön be.

J. L.: Nem. Nem volt semmiféle kikötés, senki részről. Sokan keresték ebben is a konfliktust. Egyetlen rossz szava sem volt az RTL Klubnak. De azt tudni kell, hogy az én arcommal és jelenlétemmel Kolosi Péternek kell elszámolnom. 13 éve vagyok a csatornánál és nagyon szeretem. Úgy, ahogy a másik munkahelyemet, a Class FM-et is. Mindkettő fontos. De nem összeférhetetlen, hogy mellette van egy produkciós cégem.

hvg.hu: Zökkenőmentesen össze is egyeztethető? Melyik irányban van több ambíciója?

J. L.: Úgy érzem, hogy műsorvezetőként már kész vagyok. A Heti Hetes egy A-kategóriás műsor, ennél jobbat nem tudnék, és nem is akarok. Legfeljebb néhány alkalmi felkérésre mondok igent, ami izgat. Ilyen volt A Királynő vezetése. De rendszeres műsor már nem kell. A másik oldalon is elértem a maximumot, a napi sorozatnál nincs feljebb. A továbbiakon még gondolkodom. De csak ha már eleget láttam és tanultam. És lesz lehetőségem megfizetni a jazz-zenészeket.