A keresztény családnév, az adózás és az állampolgárság hosszú évszázadokig összefüggött. Mindennek a gyújtópontjában az anyakönyvezésen alapuló nyilvántartás állt, de ahogy az egyház kezdte elveszteni hatalmát a világi államokkal és a felvilágosodással szemben vívott harcban, egyre kevésbé számított, hogy ki, melyik felekezethez tartozott. A felvilágosult uralkodók, majd a nemzetállamok mindenkitől szerettek volna adót szedni, így aztán azon törték a fejüket, hogy miként lehetne hatékonyabbá tenni a pénzbehajtást.

AP / Brennan Linsley

Hát családnevekkel. Egyazon elv alapján anyakönyvezve mindenki ugyanúgy bír személyazonossággal, könnyű névsort vezetni, és könnyű megtalálni az adósokat a kapucsengőn, címjegyzékben, nyilvántartásban. Nincs olyan, hogy egy metódus szerint keresztelnek a keresztények, egy másik szerint szólítják kölykeiket a zsidók, és egy harmadik módszert követnek a vizigótok. Ki tudja ezt követni? Hogy lehet így adót szedni? Sehogy. Ezért mindenkinek legyen a neve ugyanolyan mintázatú. Vagyis: mindenkinek legyen családneve.

A családnévhez vezető úton az első lépés nem lehetett más, mint hogy a népes felekezeteket mind egyenjogra emelték. Ezt követte a kötelező „ismeretes elöljáró név” felvétele, ahogy a felvilágosodott II. József Habsburg uralkodó 1787-es törvényében olvashatjuk. A sok modern név tehát a zsidóság emancipálásának része, amely mögött pragmatikus államháztartási megfontolások állnak. Aki tudott választani új, német megszólítást, bátran megtehette. Aki nem, annak adtak.

"Azt ismered, hogy két román beszélget, Kohneszku és Grünneszku?"

Neturei Karta International

Nevet választani nem is olyan könnyű. Gondoljunk csak végig: a név mégiscsak az önazonosság jele, aki viseli, annak nem csupán adminisztratív billog. A névváltoztatás pedig az új identitás jelvénye. Ebben a néhány szótagban mindent megfogalmazni, ráadásul erre a névre ítélni az utódokat, nos, betyáros feladat.

Akadnak fura direkt fordítások, mint például Ábrahámé Jókai regényében (Rab Ráby), aki a Rothesel, vagyis a Vörös szamár családnevet kapta. Akadtak a korábbi feudális függőségből, esetleg hűbérúrtól, vagy uradalom földrajzi elhelyezkedéséből származó nevek. Ez utóbbi nem is annyira új megoldás: Josephus Flavius ókori történetíró például római urainak, a Flavius-nemzetségből származó Vespasianus és Titus császárokat követte. Nekik köszönhette ugyanis, hogy Rómába került, és a zsidó háborúról szóló történeti könyvét már itt írta, új, latin személyazonosítóval.

De lettek Kökénydombiak (mint a duci kőkorszaki Vénusz), Vörösköviek és megannyi hobbitcsalád Kárpát-megyében. Születtek rövidítések szakmanevekből – például a Pach a pecsétvéső szakma héber változatából ered.

Kevésbé romantikus a pesti viccek szereplőinek igen egyszerű változata: Roth, Grün, Schwarz.

Szórakoztatók a pesti metaviccek zsidó nevei, mint például: „Két kínai beszélget – Kónincáj és Grünnincáj.”

Egy londoni urbánus legenda egy dél-afrikai zsidó úriembertől: állítólag egy szkeptikus családfő Kurlandon azt mondta, hogy a jozefinista döntés sokáig nem marad meg, azt veszünk fel névként, amit akarunk, holnap a semmié. Önirónia és történelmi kritika nyomán Scheiße-Haus, vagyis: Szarházi családnevet vette fel. Az ivadékok így maradtak másfél évszázadra, amikor Dél-Afrikába emigráltak a világháború után. Ott örökre eltűnt az átok, ami jól szolgálja a legenda ellenőrizhetetlenségét.

Mi a helyzet a pesti utónevekkel? Még ma is használatban a kettős névadás, ahol egy polgári (magyar) és egy zsidó (hagyományos vagy magyarosított) nevet viselnek. Így aztán az asszimiláció hívei használhatnak egyet a világi, egyet zsidó életükben. Zsolt az iskolatáblánál, Izsák a szombati Tóra-olvasáskor. Móricka a zsidó viccben, Pistike a világiban.

Térjünk a lényegre, és billentsük helyre a fajok egyensúlyát a nevünkben. Természetesen az internet okos algoritmusai segítenek ebben. Kövesse az alábbi lépéseket, és összeáll autentikusan sémi-hungarista neve.

1. Fogja jelenlegi nevét.
2. Nyissa meg a Google fordítót.
3. Állítsa a forrásnyelvet magyarra és szótagonként elválasztva írja be teljes nevét.
4. Állítsa a célnyelvet afrikaansra, és keressen kimondható szótagokat.
5. Amennyiben nem talált kimondható szótagot, térjen vissza a 3. ponthoz és írja be családtagjainak nevét. Ezt addig folytassa, amíg nem kap használható eredményt.
6. Helyezze biztonságba kimondható szótagjait, ebből lesz a családneve.
7. Most állítsa a célnyelvet törökre.
8. A forrásnyelv ablakba, mely magyar maradt, írja be lakcímét a közterület megnevezése nélkül. Például: Kacsa (és nem Kacsa utca). Amennyiben lakcímében személy vagy idegen név található, írja be rokonai címét. (Havanna lakótelep nem jó, a Szabolcska Mihály utca sem. Ha Önnek lakik rokona a Dob utcában, ami nem célzás a részünkről, ugye, akkor használja a Dob nevet.)
9. A fordításhoz csatoljon sztyeppei ragadványt: -az vagy -ez végződést, hangrendnek megfelelően. Ez lesz hagyományőrző keresztneve.
10. A kettő közé illessze be – nemi identitásának megfelelőnek – a következő nevek becézett változatát: Emese (Mesi), Orsolya (Orsi), Levente (Levi), Attila (Attis), Joszip (Joszi), Dávud (Dávidka), Sarolta (Sári), Rebeka (Rebi).

Esettanulmány: a szerző neve.