Ezt olvassa el, Miniszterelnök úr!
Boldog névnapot, Miniszterelnök úr (ha ma ünnepli)! Szeretnénk megajándékozni nyolc könyvvel. Természetesen a diplomáciában is felhasználható az ajánlott művekből nyert tudás, hiszen egy jó könyv olyan, mint a homeopátia vagy a svájci bicska: mindent megold.
Tisztelt Miniszterelnök úr!
Íme nyolc könyv, amelyeket névnapja alkalmából szeretnénk ajánlani. Azt gondoljuk, hogy Ön olvasott ember, és biztosak vagyunk benne, hogy egyik-másik ajánlott művet már (legalább egyszer) kezébe vette.
És abban is biztosak vagyunk, hogy Ön mint olvasott ember egyetért velünk: akadnak olyan könyvek, amelyeket időről időre érdemes újból kézbe venni. Hiszen ahogy telik az idő és gyűlnek a tapasztalatok, ugyanaz a mű többet és mást mond.
Az alaptörténetet nyilván ismeri: a vidéki, tanulatlan lány éteri hangoktól vezetve Károly, a francia dauphin seregének élére áll, és kiveri az angolokat hazájából. Idővel azonban terhessé válik a politikusoknak és boszorkánynak kiáltják ki, franciák és angolok egyaránt. Egy nyakatekert és titkos kiadatási procedúrában a cinikus hatalmasok végül elárulnak minden elvet, átnyúlnak határokon és frontvonalakon, diplomácián és valláson, hogy megegyezve máglyára küldjék Szent Johannát.
Az egyik kulcsjelenet a 4. képben játszódik, amikor egy angol főúr és a Káplán (Ottlik Géza így egyszerűsítette John de Stogumber szereplő nevét) arról vitatkoznak, hogy mi az oka és megoldása a folyamatos angol vereségeknek. A Káplán könnyeivel küszködik és tajtékzik, hogy a champagne-i boszorkány szabadon garázdálkodik.
A főúr merő cinizmussal megnyugtatja: meg fogják égetni, ahogy az ördög rimáinak kijár. „Előbb el kell fognia”, kételkedik Stogumber, mire a milord: „Vagy meg kell vásárolnom.”
Az ár túl magas, méltatlankodik a Káplán, mire a főúr elmagyarázza, hogy a vérdíj azért busás, mert több üzleti közvetítő juttatja angol kézre az ősellenséget, és mindenkinek jár jutalék. Az angolok ugyan a burgundiaktól kapják meg Johannát, de a burgundiaknak maga Károly, a francia dauphin, az Orléans-i Szűz pártfogoltja adja el a hősnőt.
Friedrich Dürrenmatt: A bíró és a hóhér
Vajon a bűnösöket eléri-e, sőt el kell-e, érnie a büntetésnek?
Két régi barát, Bärlach és Gastmann fogadást kötnek, hogy vajon elkövethető-e a legnagyobb bűn bűnhődés nélkül?
Bärlach azt mondja: nem. Belőle lesz a detektív.
Gastmann azt mondja: igen, belőle lesz a gengszter.
De mielőtt kettejük karrierje elindulna, Gastmann, hogy bizonyítsa igazát, Bärlach szeme láttára gyilkosságot követ el. Telnek-múlnak az évek, számonkérés nélkül él tovább.
Azonban négy évtizeddel később, egy hűvös alpesi napon Bärlach egyik fiatal detektív kollégáját holtan találják. Az ifjan eltávozott Schmied nyomozó Gastmann után kutakodott az elmúlt hetekben, látszólag tehát az ősellenség ismét főbenjáró bűnt követett el.
Csak látszólag, mivel a gyilkos egy másik fiatal rendőr, Tschanz, akit semmi más nem motivált, mint az irigység: irigyelte vetélytársa karrierjét és menyasszonyát. És Bärlach mindezt tudja.
Mit kezd a helyzettel Bärlach? Kiforgatja. Úgy csűri-csavarja, hogy végül Tschanz igyekszik Gastmannra bizonyítani a gyilkosságot, mentve magát. Sőt mi több, Tschanz az igazságosztó rendőr szerepében ellátogat Gastmannhoz, és megöli.
Bärlach végül mégis igazolta elméletét. Bíróként elküldte a hóhért. Ez az életműve.
Eugene O’Neill: Amerikai Elektra
Bosszú bosszút szül, ezt az antik drámák igen pontosan elmondják. Élhet valaki kifinomult királyi családban, hordhat elegáns egyenruhát, de ha törzsi indulatok törvényei szerint él, előbb-utóbb törzsi indulatok érik utol.
Az antik verzióban Elektra apja, Agamemnón király feláldozza lányát, Iphigeneiát az isteneknek. Amikor győztes hadvezérként hazaérkezik Trója alól, felesége, Klütaimnésztra, aki nem tudta lánya halálát megbocsátani, megöli a királyt.
Elektra és Oresztész, Agamemnón lánya és fia pedig Klütaimnésztra életét veszik el bosszúból.
O’Neill 1931-ben dolgozta fel a darabot, átültetve az Észak-Dél háborút követő évekre és Amerikára. Adaptációjában Ezra, a Mannon-ház sarja foglalja el Agamemnón helyét, északi tábornok és bíró.
A Mannonok annak idején kegyetlenül bántak egy Brant nevű szolgálólánnyal. Jó három évtizede Ezra nagybátyja, David Mannon elcsábította, majd kidobta a házból. A tiltott nászból fattyú született, aki felvéve anyja nevét Adam Brantként tér vissza a Mannonok életébe.
Adam Brant bosszúért jött. Számára mindenki ellenség, aki Mannon nevet visel, vagyis: őt is törzsi indulatok hajtják, bár finom a modora, jól fésült haja, és snájdigan feszít hajóskapitányi egyenruhában. Első lépésként összefekszik Ezra Mannon feleségével, Christine-nel, aki szintén fuldoklik a Mannon-házban és ágyban, szabadulni akar. Ezért ketten szövetségre lépnek, és együtt megölik a tábornokot.
Bosszú bosszút követ, mint említettük: Ezra szerető lánya, Lavinia (=Elektra) meggyőzi öccsét, a könnyen befolyásolható Orint (=Oresztész), hogy tartson vele vendettájában. Meghal Brant, meghal Christine is.
Oly mélységes sötétség árad ebből a történetből, hogy még a legrátermettebb diplomata is megtanulja, nem kell törzsi háborúkba beavatkozni.
Szerb Antal: Mindig lesznek sárkányok
A rövid tanulmányban az irodalomtudós Szerb Homérosz mitológiai és Vörösmarty csodálatos, mesebeli hasonlatait méltatja. Az a következtetése, hogy bizonyos képek örökké élnek bennünk, ezért örök hasonlatként bármikor számíthatunk rájuk. A sárkányt például sosem felejtettük el, és ez így is marad. „Ha a repülőgépek egyszerre mind elpusztulnának”, a sárkány képe akkor is megmarad.
Szerb Antalt feltétel nélkül követve azt véljük felfedezni a balkáni háborúkban és a budapesti NATO-találkozókban, hogy a sárkány nem csak költői hasonlatként él tovább. A törzsi reflexekben is velünk marad a tűzokádó őshüllő. Már rég elfelejtettük a kovácsolt pajzsokat és lánctalpasokkal lövünk át a határokon, már rég nem vérszerződést kötünk, hanem NATO-ba tömörülünk, de a törzs az törzs marad, a vérbosszú meg vérbosszú, és ezeknek az emberi halandóságon túlmutató jelentőségét fejszecsapásokban mérjük.
John Grisham: A manipulátor
Pihenjünk kicsit a sok nehéz olvasmány után. Grisham politikai krimije könnyed és izgalmas. Egy készpénzért-amnesztia üzletről szól, ahol a leköszönő amerikai elnök zsíros bankszámla-feltöltésekért cserébe sikkasztóknak és nemzetbiztonságot veszélyeztető ügyvédeknek ad kegyelmet. Igaz, a szabaduló elítéltek között nem említ gyilkost.
Chorenei Mózes: Nagy-Örményország története
Tudta, hogy Örményország az első keresztény állam a világon? Akkor jó.
És azt tudta, hogy kis nemzetként nagy az öntudatuk? Mint nekünk.
Aki pedig ezt nem is szégyellte kimondani, az Chorenei Mózes, az V. század nagy örmény egyházi vezetője. Őt kérte fel kortársa és uralkodója, Sahak Bagratuni herceg, hogy foglalja össze az ország történetét. Chorenei a kor gestaíró iskolái közül azt a megoldást választotta, ahol a történelem életritmusát az uralkodók és birodalmak váltakozásai határozzák meg.
„Bár kevesen vagyunk és számos alkalommal idegen királyok hódítottak meg bennünket, mégis rengeteg bátor cselekedetet hajtottak végre hazánkban, olyanokat, amelyeket mindenképpen meg kell örökítenünk az emlékezetnek, de eddig még senki sem vetette papírra”, írja a szerző a bevezetőben. Egy önérzetes nép, amely egyébként tisztában van picinységével, kitettségével, egyúttal erényeivel, ilyen büszkén vállalja történelmét. Kár sértegetni őket, csak azért, mert távoliak és ártalmatlanok.
Nálunk Szongott Kristóf vállalta a mű első fordítását, még az 1890-es években, Szamosújváron. Amikor Magyarország a dualista monarchia idején azzal küzdött, hogy kialakítsa a soknemzetiségű politikai nemzetet, az örmények úgy érezték, van annyi közös bennünk, hogy magyarul is elhangozzék Arménia történelme.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Magas labda. Nem csupán Raszkolnyikov fejszés gyilkossága miatt, hanem a véres eseményt szisztematikus rendszerben átkaroló eszmeisége is igazolja a választást. Raszkolnyikov erkölcsileg elfogadhatónak, mi több, imperatívusznak – azaz: kötelező érvényűnek – tartja, hogy uzsorás áldozata mocskos halált haljon. Nem csupán sok jó tettre alkalmas az áldozattól elemelt pénz, hanem a világ is tisztább hely lesz, ha eltűnik ez az élősködő.
Amúgy bármelyik Dosztojevszkij mű kiválóan alkalmas arra, hogy a bűn és gyilkosság filozófiájáról tanuljunk.
Ezt nem csak Önnek ajánljuk, hanem a sok-sok fáradt, sznob, ijedt és e tulajdonságaikban már-már szánalmas liberálisnak is. Rendőrökkel jól biztosított rendezvényeken rém fantáziátlanul meg-megismétlik a közhelyes idézetet, miszerint „bűnösök közt cinkos, aki néma”. Babits pacifista verséből kiragadott szöveggel az a probléma, hogy tökéletesen hatástalan. (Emellett gyakran rosszul idézik, néha "bűnösök", néha "vétkesek"... Helyesen: De böjt s jámborság néked mint a pélva, mert vétkesek közt cinkos aki néma" Jónás könyve, 1938.) A cinkosság sokkal rothadásszagúbb, mint amit évelgő tüntetéseken gondolnának.
Semprún spanyol származású, és nem csak menekült, hanem harcolt is. Még fegyvert is hajlandó volt a kezébe venni. Először Franco Spanyolországából menekült el, megjárta Hollandiát, majd Franciaországban csatlakozott az ellenállókhoz. A Gestapo letartóztatta, deportálta, Buchenwaldban kötött ki.
Könyvében a lágerig tartó utat és az ott töltött időt írja meg, sűrűn vissza és előre ugorva az időben. Az egyik jelenetben többedmagával járja be a tábor környékét, már a háború után. Találnak egy házat, és megdöbbennek: a házból jól látható a tábor. Akik itt élték mindennapjaikat, tudták, mi történik.
Korábban Deutsch Tamásnak 10 könyvet ajánlottunk. Ha érdekli, nézze meg ezt a listát is!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
