Mi a dybbuk?

Korunk népszerű, a szórakoztatóiparban gyakran megjelenő óvilági gonosza, akinek Jerome Robbins koreográfus és Leonard Bernstein külön balettelőadást szentelt már a hatvanas évek elején, évtizedekkel azelőtt, hogy a Coen-testvérek absztrakcióként bevetették volna az  Egy komoly emberben. Régi motoros démonról van szó, egy rossz szándékú, elő emberekbe költöző szellemről, aki már a Bibliában karriert csinált: egyes források szerint egy hozzá hasonló ártó lény szállja meg Saul Sámuel könyvében.

Ennek ellenére a magyarul 'belekapaszkodik', illetve 'kötődik' jelentéssel bíró dybbuk kifejezés csak három évszázaddal ezelőtt jelent meg a zsidó miszticizmus irodalmában, valamint a kabbalisztikus szövegekben, egy elűzését megcélzó szertartást pedig csak a múlt század elején figyelt meg és dokumentált az S. Ansky írói álnéven alkotó Shloyme-Zanvl ben Aaron Hacohen Rappoport.

forumhungary

Elűzése igazi közösségi program, kilenc zsidó férfira van szükség hozzá, akik a 91. zsoltár szövegét ismételgetik, egy rabbira, aki a megfelelő pillanatban megfújja a sófárt, valamint jó kommunikációs készségre, hiszen a gonosz szellemet meg kell győzni a távozásról. Ole Bornedal filmjében beéri egyetlen hásziddal, aki végrehajtja az ördögűzést, hiszen őt nem más, mint napjaink méltán legkirályabb kalapos királya, a hászid reggae mester, Matisyahu játssza. Trendi démonhoz sztárördögűző dukál, ugye. De ez már csak a 92 perces tortúra vége, még koránt sem egyértelmű, hogy miért kell megszabadulni a dybbuktól.

Dobozos démon, extrákkal

A válasz egyszerű: a dybbuk nincs túl jó hatással a szeretteinkre, bár őt könnyű megszeretni. Főleg, ha egy titokzatos, fogakkal, döglött rovarokkal és kopott ékszerekkel teli dobozkával együtt szerezzük meg potom áron egy kirakodóvásáron. A Démoni dobozban egy szülei válását nehezen viselő ártatlan kislány esik ebbe a csapdába, majd előírásszerűen igazi kis ördögfiókává válik.

Apja hamar rájön arra, hogy a család kicsi kincsének személyiségváltozása mögött a doboz áll, megvilágosodását a trailerből ismert, kiszámítható, cseppet sem váratlan események, és jól bejáratott ördögűzős klisék segítik, melyek közül még mindig a testkicsavarósak a legijesztőbbek  majdnem negyven évvel az eredeti William Friedkin féle Ördögűző után.

Két közepesen kedélyborzoló jeleneten kívül - az egyikben a démoni erőktől sanyargatott kislány kifosztja a családi hűtőszekrényt, a másikban fogorvos nevelőapjának agyarait bűvöli ki telekinézissel - semmi újat és rémisztőbbet nem látunk azoknál a hatásvadász képeknél, mint amikkel a Démoni doboz alig több mint két perces előzetese ki lett töltve.

A film atmoszférája ugyan kellőképpen lehangoló és szürke ahhoz, hogy elkezdjük kellemetlenül érezni magunkat a székünkben, de a menetrendszerűen érkező, kiszámítható ijesztgetések közötti üresjáratokban semmi feszültség nincs jelen. Az explicit ijesztgetéseket kitöltő hosszú jelenetek tehát a Hallamarkos teadélutánok jegyében telnek a karakterek pedig - a kislánya lelki üdvéért harcoló elvált apát, a Javier Bardem-klón Jeffrey Dean Morgan figuráját, a kosárlabdaedző Clyde-ot leszámítva - meglehetősen unalmasak és felszínesek.

Egyetlen újszerű elem, hogy a gazdatestből ezúttal nem katolikus szertartás szerint űzik ki a démont, de ez a filmben mindössze pár percnyi lehetőséget kapó New York-i hászid közösség szerepeltetéséhez hasonlóan nem elég a megváltáshoz, arról pedig szó sincs, hogy milyen szoros lehet az alkotók jelzése szerint megtörtént eseményeken alapuló sztori kapcsolata a valósággal és fikcióval.

Radikális megoldás családi bajokra

Egy horrorfilm akkor igazán hatásos, ha a nézőtér elhagyása után is marad min agyalni. Például retteghetünk a valóságtól, amire okot adhat az, hogy pár évvel ezelőtt lehetett kapni dybbukos dobozt az e-Bayen. Viszont, ha azt nézzük, hogy a záráskor milyen jól összehozza Ole Bornedal hőseit a démonos ügy, akkor abban is érdemes reménykednünk, hogy alkalomadtán egy dybbuk felbukkanása jelentheti a megoldást családi problémáinkra. Főleg, ha a siker érdekében merünk komoly áldozatokat hozni.