"Érdekes pillanatban talál meg kérdésével az újságíró” - mondja a rendező. “Egy héttel a premier előtt az 1300 fős befogadóképességű színház hatalmas színpadán szinte minden instrukció a gépezet helyes működtetetésére vonatkozik. Az ember inkább érzi magát hadmérnöknek vagy művezetőnek mint a végső nüanszokat összecsiszoló művésznek. Egy hónapnyi ihletett próbatermi munka meggyőzött róla, hogy a soknemzetiségű szereplőgárda nagyszerűen tud együttműködni és az olyan fajta operaénekesek közé tartoznak mindnyájan, akik nagy kedvvel és kíváncsisággal adják át magukat a színészi munkának is. S mivel Mozart operája valójában daljáték, prózai jelenetek tarkítják. Ezeket gyakran erősen meghúzzák, ezúttal azonban úgy éreztem, hogy a némileg homályos és rejtélyes történet megértéséhez a hosszabban előadott jelenetek közelebb visznek és jól előkészítik a zenében kibontakozó csúcspontokat. Márpedig a történet elmesélése volt számomra a legfontosabb.
Nem mintha nem tudnék elképzelni egy, a sztorit elhanyagoló és kommentárokból építkező előadást, vagy a régmúlt történetet más korba helyező, aktualizáló felfogást. De úgy éreztem, hogy a távoli, mesebeli múltba helyezett történet színpadra vitele adja vissza legjobban a nagyszabású példázat erejét.
A Varázsfuvola a felnőtté válás gyötrelmeiről és az erényes útra való rátalálás kockázatairól szól, a halálközelség, a szerelem megmentő ereje felkavaró zenékben jelenik meg, melyek egyértelmű instrukciók a rendező számára. Az elmúlás szorongását fergeteges kabaréjelenetek oldják időről időre. Számomra a a tragikus és víg elemek csak együtt és egymásból értelmezve érvényesek. Erre törekedtünk a közös munka során, és a masinéria működtetése közben megcsappanó ihletet újra és újra próbatermi munkával igyekeztem újraéleszteni.
Néhány éve Novák Eszterrel készítettünk már egy Varázsfuvolát, akkori végzős osztályunknak. A kamara-változat lehetőséget adott a könnyedségre a szellemes idézőjelekre, igazi kihívás ennek egy törekedét átmenteni a súlyokkal terhelt nagyoperai közegbe.
Mozart mindkét énjének benne kell lennie az előadásban: a haláltól megérintett géniusznak és a lüke, mohó kispolgárnak, aki Papagenóban testesül meg. Ebben nagyszerű partner a világhírű, nagy tudású karmester, Leif Segerstam, aki ellenállhatatlanul inspirálja a zenekart és az énekeseket. Nem idegen tőle sem a sodró szenvedély, sem a harsány humor”.
Az opera kettős, nemzetközi szereposztásban lesz látható az Öresund-hídon tizenöt perc alatt elérhető, Koppenhágával jószerével szomszédos svéd városban. Míg például az egyik Sarastrót a híres német basszus, Reinhard Hagen formálja meg, az Éj királynőjének szerepén a magyar Miklósa Erika és a norvég Hege Gustava Tjønn osztozik.
