Május 4-én, második alkalommal rendezte meg a főváros a Színházak Éjszakája című délutántól hajnalig tartó programsorozatot, a már hagyományosnak számító Múzeumok Éjszakája mintájára. Idén azonban még egyet csavartak a 14 színház részvételével zajló előadás, közönségtalálkozó- és különlegesség-dömpingen: a kőszínházak mellett egy független színház is képviselte magát – az új, számtalan nagyszerű kezdeményezésnek otthont adó Jurányi Inkubátorház. Ez vajon a színházi szcéna rég várt forradalmát vetíti előre? Kulcsár Viktóriával, a Jurányit vezető FÜGE (Függetlenül Egymással) elnökével beszélgettünk.

hvg.hu.: Lassan mindenki ébredezik egy hosszú, eseménydús éjszaka után. Elégedett vagy az eredményekkel?

Kulcsár Viktória: Nagyon! Bár még nem láttam a pontos számokat, tudom, hogy nagyon sok látogatónk volt. Fel voltam készülve a legrosszabbra is: az előzetes regisztrációval szinte lehetetlen volt megsaccolni, pontosan hányan fognak ténylegesen felbukkanni az egyes eseményeken. De minden a lehető legjobban sikerült. Ráadásul ugye az egész Színházak Éjszakája after party-t mi szerveztük, amire szintén sokan eljöttek. Összességében délután 3-tól hajnali 3-ig vártuk a látogatókat. A Jurányi épületének minden zugát igyekeztünk kihasználni, mozgásórák voltak, mindenféle foglalkozás… Összesen 25 ember dolgozta ezt egyben végig: a stáb és az önkéntesek. Elégedettek vagyunk.

FÜGE

hvg.hu.: Okoz a tömeg ilyenkor bármi problémát?

K.V.: Este 8-kor kezdődött a főműsor, akkor hirtelen rengetegen áramlottak be. Nagyon odafigyeltünk, hogy minden rendben menjen. A kisebb programok tekintetében igyekeztünk alkalmazkodni: sok helyen 80-ról 100-ra kellett emelnünk a maximális létszámot. De ezt a tömeget azért főleg átmenő-forgalomként kell elképzelni, hiszen az emberek nagy része egy éjszaka alatt a lehető legtöbb helyre el akart jutni.

hvg.hu.: Összesen 14 színház vett részt az egész éjszakás programban. Egyeztettetek a többi 13-mal, amikor a programokat kialakítottátok? Fontos ilyenkor, hogy a másik mivel készül?

K.V.: Nem nagyon tudtunk sajnos egyeztetni a többiekkel. Mindannyian körülbelül egyszerre, határidőre készítettük el a programterveinket. Utólag változtatni amiatt, hogy más hánykor mit csinál, elég nehéz lett volna.

hvg.hu.: De azzal azért tisztában voltatok a tervezés időszakában, hogy kinek milyen a közönsége…

K.V.: Természetesen. Nyilván azt a nézőt, akit elsősorban a musical meg az operett mozgat meg, mi nem egykönnyen tudjuk átcsábítani…

hvg.hu.: Tavaly a FÜGE (és a Jurányi Inkubátorház) nem vett még részt a Színházak Éjszakájában. Mit vettél alapul a felkészülésnél?

K.V.: Tavalyról fennmaradtak rémhírek, pl. hogy valahol a be nem jutott nézők összeverekedtek –és bár ez lehet, hogy csak propaganda, azért nagyon odafigyeltünk a biztonságra, a technikusok is beálltak rendet tartani. Szerencsére nem volt gond, de féltünk a kezelhetetlen mennyiségű tömegtől. A programot tekintve pedig, mivel én ugye dolgozom a Bajor Gizi Színészmúzeummal és így több Múzeumok Éjszakája rendezvényen is részt vettem, az ott szerzett tapasztalataimat is fel tudtam használni.

FÜGE

hvg.hu.: Például?

K.V.: Nagyon érdekes a közönség kérdése. Ezeket az Éjszakákat a rendszeres kultúrafogyasztó arra használja, hogy más szemszögből is bepillantást nyerhessen valamibe, ami amúgy is érdekli. Különleges kombinációkban találkozhat a kedvenceivel, benézhet a kulisszák mögé stb. És persze a Színházak Éjszakáján olyanok is felbukkannak, akik amúgy nem járnak darabokra.

hvg.hu.: Ti ilyen szempontból speciális helyzetben vagytok…

K.V.: Mi voltunk a rendezvényben részt vevő egyetlen olyan budapesti színház, ami nem kőszínház. Tehát a független színházakat képviseltük, és valóban bele kellett kalkulálnunk, hogy nekünk a közönségünk is más – általában fiatalabb. Az idősebbek pl. jellemzően hamarabb elfáradnak, hazamennek, de mi még éjjel is számíthattunk rá, hogy az after party-nk tömve lesz. Sokan Pestről, más színházakból csak a party-ra jöttek át – mind a művészek, mind a nézők közül.

hvg.hu.: A közönség határozta meg tehát a programjaitokat?

K.V.: Az volt a feladatunk, hogy minden réteget kiszolgáljunk, mégis hűek maradjunk a saját elveinkhez. A klasszikusabb közönségnek ugyanúgy kínáltunk programokat, mint pl. a gyerekeseknek – sőt, nálunk olyan interaktív foglalkozás is volt, ahol a szülő lerakhatta a kisgyerekét, amíg beül egy előadásra. És igen, jellemzően a Jurányival elsősorban a lazább, alternatívabb, fiatalabb nézőket azonosítjuk – pl. a TÁP Színház Alvó Színházában mégiscsak le kellett feküdni a földre, és úgy tenni, mintha mindenki aludna, ami nem biztos, hogy a klasszikusabb érdeklődésű színházrajongóknak egy természetes állapot. Egyébként sokat elmond a Jurányi alaphangulatáról, hogy ezen a programon is emelni kellett a maximális létszámot.

FÜGE

hvg.hu.: Más volt-e idén az egész Színházak Éjszakája arculata, és ha igen, ennek a megtervezésében minden érintett részt vehetett-e?

K.V.: A Színházak Éjszakája mögött ugye a Radnóti Színház áll, és idén kifejezett célkitűzés volt–ahogy ez a punkos plakátokon is látszik- a fiatalabb nézőrétegek megszólítása. Annak kommunikálása, hogy a színház igenis lehet progresszív és energikus. Azt hiszem, sikerrel jártunk. A meetingeken egyébként minden színház képviselői jelen voltak, ment a nagy ötletelés. Együtt választottuk ki az arculatot, a kommunikációt. A punk-vonalból volt kisebb vita, de végül egyetértésre jutottunk. Az egyetlen, amit az ilyen értekezleteken mindig sajnálok az, hogy bár végighallgatom a jobbnál jobb programokat, látni egyiket sem fogom. Pedig sok minden érdekelt volna, remek volt az idei felhozatal: színes programok, kirándulások társművészetekbe, zene, tánc, csupa különlegesség! A tavalyiból tanulva pedig az egész Éjszaka hirdetése korábban kezdődött, illetve bevezetésre került az előzetes regisztráció is.

hvg.hu.: Ti még ebben a nagy tömegeket vonzó és amúgy is színes felhozatalban is valami egyedit kínáltatok…

K.V.: Mivel ugye mi voltunk az egyetlen független színház, nagyon komolyan vettük a küldetésünket: mi képviseltük a független színházi szcénát egy olyan közönség számára, aki talán most életében először találkozott ezzel az egész iránnyal. Be kellett mutatnunk a frissességünket, a fúzióinkat, a mobilitásunkat –azt, hogy mit jelent interaktívnak és progresszívnek lenni! Egy kőszínházban, ahol a nézői szerep általában passzív, teljesen más volt a Színházak Éjszakája funkciója. Nálunk a néző egy éjszakára a műhely tagjává válhatott, ráadásul az alternatív színház celebjeihez a saját kedvenc területükön keresztül kerülhetett közelebb: Nagy Zsolttal tanulhatott kung-fuzni, vagy épp Stefanovits Angélával jógázhatott. Igyekeztünk tehát a független színházi szakma legszórakoztatóbb elemeit kiemelni, pl. stand-up, Bánki Gergellyel – viszont olyan embereket felkérni rá, akiket később a néző esetleg egy darabban is szívesen megnéz majd. Szóval kicsit olyan volt az egész, mint egy nyílt nap – 10 féle mozgásóra, 2 gyerekprogram és az előadások. És direkt blokkokban gondolkoztunk és szünetekkel szakítottuk meg a 12 órás rendezvényt, hogy mindig el lehessen jönni, ha valaki már indulna az Éjszaka következő állomására. Ez ilyenkor mégiscsak egy körforgás –időnként ki kell engedni 30 embert és be másik 30-at…. Persze így is volt, aki egyszerűen ott ragadt nálunk.

hvg.hu.: Kaptál valami különösen szívmelengető visszajelzést?

K.V.: A rendezvény alatt sokat járkáltam a folyosókon, és hallottam, ahogy egymás között beszélnek az emberek –lelkesen, a Jurányiról! Nagyon jól esett. Az after party-n pedig a szakma krémje is megjelent, Eszenyi, Pintér Béla… A nagy mókuskerékben gyakran elfelejtjük, hogy a színházcsinálás valójában az együttlétről szól –jó volt emlékeztetve lenni!

hvg.hu.: Ért bármilyen kellemetlen meglepetés?

K.V.: Számomra az a tanulság, hogy a kemény felkészülés igenis megtérül! Rengeteget dolgoztunk előre, és ezért nem is értek minket váratlan helyzetek.

hvg.hu.: Jövőre is részt fogtok venni a Színházak Éjszakájában?

K.V.: Reméljük, de nem rajtunk múlik, hanem azon, hogy a főszervezők meghívnak-e minket megint.