Ha elhelyezkedünk a kedvenc fotelünkben, és felteszünk egy bossa nova lemezt, azon túl, hogy a zsigereinkben érezzük a riói tengerpart zsivaját, a fogaink között pedig a koktélunkba pergett csikorgó homokszemeket, pontosan egy olyan nőalak jelenik meg előttünk, mint Pátkai Rozina.
Meggyvörös, kreol, mosolygós, könnyed és nyitott. Ott van benne az olasz felmenőktől örökölt déli temperamentum: a családi ebédek óriási hangzavara, amikor mindenki mindent egyszerre szeretne elmesélni.
Kiütötték Amerikát
A magyar jazzénekesnő négy zenésztársával – Pecze Balázs, Tóth Mátyás, Soós Márton, Cseh Balázs – együtt augusztusban elnyerte az Independent Music Awards közönségdíját, ami azért is nagy szó, mert ezért az elismerésért a világ minden kontinenséről érkeznek nevezések, a befutók pedig általában amerikaiak szoktak lenni. A díj elmúlt tizenkét évében olyan zenészek bukkantak fel a zsűriben, mint Tom Waits, Suzanne Vega, Lou Reed, Tori Amos, Norah Jones vagy Seal.

Az elért eredmény a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy éven keresztül promotálják őket Amerikában: a felvételeiket elküldik lemezkiadókhoz, fesztiválokra és koncerthelyszínekre is. "Ez a legnagyobb dolog, amit zenész nyereményként kaphat, hiszen a pálya legnehezebb része, hogy eladd a saját művészeti alkotásod" – mondja Pátkai, aki márciusban még nem is akarta elhinni, hogy beválasztották a dalukat a legjobb öt közé. "Amikor megkaptam a levelet, először azt hittem, spam, és visszakérdeztem, hogy ez biztos-e?"
Biztos volt. Az elmúlt néhány napban pedig több tízezerrel ugrott meg a YouTube-on a letöltéseik száma. Kicsit sem bánják, hogy nem a szakmai, hanem a közönségdíjat nyerték el, hiszen utóbbi az előadó-művészet lényege.
A kvintet azért működik ilyen jól, mert barátokból áll. A Lehel téren próbálnak egy gyárépületben, de néha csak azért jönnek össze, hogy inspirálódjanak. Ha ehhez egy ELMŰ-s borítékra felskiccelt hangszerelés kell, akkor azzal.
Víg Mihálytól a Different Gardenig
Bár már az óvodában is megállapították, hogy Pátkai Rozinának zenei pályára kéne mennie, ezt mégis intenzív útkeresés előzte meg. Felvették ugyan a Kodályba, ő mégis inkább a barátaival akarta elkezdeni az iskolát, és egy közeli általánost választott.
A szülei kompromisszumos alapon kötelezővé tették neki a zenetanulást, így jött a szolfézs, a zongora, a gitár és az első gitártanár, a magyar underground kultikus figurája, Víg Mihály, aki az elsők között biztatta Pátkait a hangszeres zene mellett éneklésre is.
A gimnáziumban még hozta a papírformát, amikor Rakéta néven alternatív-improvizatív rockbandát alapított, de aztán elsodródott a zenétől, és az ELTE angol-magyar szakán kötött ki, ami viszont – bár nagyon szerette – nem elégítette ki művészeti ambícióit.
Kipróbálta magát a szobrászatban, a festészetben, rajzolt, tíz évig vívott versenyszerűen, elvégzett egy természetgyógyász-tanfolyamot, tanított prozódiát, volt énektanár, és el akart indulni az első Megasztárban is, de akkor született meg a nagyobbik kislánya, aki most tíz éves.
Az egyértelmű fordulatot egy lemez hozta meg. Different Garden. "Amikor meghallgattam ezt a lemezt, úgy éreztem, hogy ilyen zenét akarok csinálni." Ekkor kezdte komolyabban képezni magát, első duója pedig egy évvel ezelőtt kvintetté duzzadt, akkor vették fel a győztes dalt, a Vocé e Eu-t is.
Őrületnek képzelik
A jazzmuzsikus pálya rögös, bizonyos szempontból rögösebb is, mint általában egy zenészkarrier, hiszen a jazz sosem nőtte ki magát Magyarországon populáris tömegműfajjá. Harcsa Veronikának és Fábián Julinak még valamelyest sikerült beszivárognia a köztudatba, de azt már valószínűleg kevesen tudják, hogy az egyik legrangosabb nemzetközi jazzének-versenyt is egy magyar lány, Szőke Nikolett nyerte meg Montreux-ben. 2005-ben a szakmai és a közönségdíj is az övé lett.
"Sokan úgy képzelik el a jazzt, hogy az egy őrület, ami hallgathatatlan, pedig nagyon sok jó jazzénekes van Magyarországon, és ennek a műfajnak is van tere és létjogosultsága" – magyarázza Pátkai, aki szerint, ha vannak koncertjeid, szerencsés esetben meg lehet élni ma csak zenélésből is Magyarországon. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy ne csak zenészként tekints magadra, hanem megmártózz a webkettes felületek legmélyebb bugyraiban is. Komplex készségek kellenek hozzá.

Forr a lázadó vér
Bár egy élő koncerten, ahol közvetlen a kapcsolat a közönséggel, akár szép is lehet néhány könnycsepp az emberek arcán, az énekesnő egyre kevesebb balladát énekel mostanság. Helyettük inkább a vidámabb, pörgősebb dalokat veszi elő, mert úgy érzi, azokkal többet tud adni.
S bár néha forr a lázadó vére, a politikát sosem mosná össze a zenével – az marad a családi ebédekre. "Ez a zene megmarad az ember lelkének, és nem kúszik bele a politika. Egy kicsit fájdalmasan érint minden magyar zenészt, aki külföldi porondokra is készül, hogy a rádióban a mi dalunk nem számít magyarnak, holott mindannyian magyarok vagyunk, a Jazzy Rádió Dalversenyén viszont döntősek lettünk."
| Honna, hová? |
| Pátkai Rozina jazzéneket először Szolnoki Dórától tanult, majd az ETÜD Jazz Konzervatóriumban Winand Gábor és Elsa Valle oktatták. Jazz-zongorára Nagy János, hangképzésre Bátori Éva és Magyar Hajnal tanították. Jelenleg Kovács Lindánál és Ávéd Jánosnál is tanul. |
A kvintet első lemeze, melynek címadó dala a most győztes Vocé e Eu, szeptemberben jelenik meg. Műfajilag maradnak a bossa novánál, tematikában pedig a beteljesületlen, sokszor mégis bohókás szerelemnél, s bár a későbbiekben Pátkai szeretne magyarul is énekelni, egyelőre maradnak a portugál, spanyol és angol dalok. "A zene az, ami visz, mindegy, milyen nyelven szólal meg."
Lemezbemutató koncert: szeptember 14. Opus Jazz Klub, Budapest Music Center