David Bowie új albuma

Idén januárban tíz év szünet után, gyakorlatilag a semmiből tért vissza a rocktörténelem egyik legfontosabb figurája, a minden túlzás nélkül élő legendának nevezhető David Bowie. Pedig a kétezres évek közepén a koncertezésről is lemondott, miután 2004-ben a színpadon szívinfarktust kapott, s műteni kellett.

Január 8-án, minden előzetes figyelmeztetés nélkül pakolta a ki a netre a berlini időkre emlékező, nosztalgikus Where Are We Now? című számot és annak klipjét. Az elképesztő médiaérdeklődést kiváltó kislemezt a kaméleonember két hónappal később, március 8-án fejelte meg a klasszicizáló, de cseppet sem unalmas The Next Day című új albummal, melyet hűséges producere, Tony Visconti társaságában készített gyakorlatilag teljes titoktartásban.

A közreműködő zenészek egy esetben sem hallhattak teljes dalegységeket, s a lemezen dolgozó stáb több ízben is stúdiót változtatott a munkálatok során, mikor felmerült, hogy egyik vagy másik stúdió tulajdonosa információt szivárogtathat a sajtónak.

 A Rolling Stones Glastonburyben

A fennállása fél évszázados jubileumát 2012-ben ünneplő angol rocknagypapák 2013-ra is prolongálták a partit – a 2012-ben kiadott új dalok, a Doom and Gloom és a One More Shot, a dupla és tripla verzióban is megjelentetett válogatáslemez, a Grrr!, és a Crossfire Hurricane című dokumentumfilm, valamint az öt 2012-es koncert után idén tizenkilenc bulit adtak Amerikában, majd kettőt a londoni Hyde Parkban.

A koronát a világ talán legfontosabb nyári könnyűzenei rendezvényén, a Glastonbury fesztiválon adott Stones-koncert jelentette. S, íme, nincs is vége a sztorinak – a már a szokásosnál is kissé lötyögősebben zenélő négyes, mely a Hyde Prk-i koncertet DVD-n dokumentáltja, jövőre állítólag újra turnéra indul.

Giorgio Moroder és Nile Rodgers a Daft Punk lemezén

A francia elektro-páros mindent vivő nyári slágerét, a Get Lucky-t és 2013 egyik definitív lemezét, a gigantikus, egyben rendkívül szofisztikált reklámkampánnyal bevezetett nosztalgikus és futuro-retrós, Random Access Memoriest a hetvenes évek funkja és diszkózenéje ihlette. Nem meglepő tehát, hogy a lemezen két olyan nagymester is szerepel, mint a diszkópápa, Giorgio Moroder és az albumot gondozó sztárproducerek sorát erősítő Nile Rodgers gitáros, aki a könnyűzene történetébe, mint hetvenes évek diszkó-funk-sztárzenekara, az egykori Chic vezére vonult be.

Moroder hirtelen ismét hivatkozási alap és kúl lett, DJ-zik és koncertezik, Rodgers és zenekara, a Chic pedig - hogy, hogy nem – többlemezes összefoglaló box setet adott ki saját és mások számára írt slágerekből Nile Rodgers presents The Chic Organization: Up All Night címmel, valamint olyan további mai sztárokkal dolgozik, mint Avicii, vagy a Chase and Status páros.

Paul McCartney lemeze és a menő producerek

McCartney – csakúgy, mint a hvg.hu egy korábbi cikkében emlegetett Elton John – hosszú éveket bukdácsolt végig, ám a legszigorúbb számítás szerint is legalább bő tíz éve (a 2001-es Driving Rain című nagylemez óta) kifejezetten jó formában van. Képes diszkrét módon jelen időbe helyezni emblematikus zenei világát, sikeresen turnézik, sőt kísérletezésre is jut ideje – a The Fireman című immár háromlemezes experimentális elektronikuszenei projektjére gondolunk -, úgy, hogy nem veszíti el önazonosságát, és nem csinál bohócot önmagából.

Legutóbbi, saját dalokat tartalmazó nagylemeze, a Memory Almost Full ugyan nem hozta a várt szintet, de nem is volt ciki, s a tradicionális popdalokból és jazz-slágerekből összeállított 2012-es Kisses On The Bottom is megbocsátható nosztalgikus ujjgyakorlat.

Új nagylemeze, mely a New címet viseli, már akkor ambiciózus vállalkozásnak tűnt, amikor híre ment, hogy McCartney megszokott producere Giles Martin (a Beatles-hangmérnök, George Martin fia) mellé mai, releváns producereket, a többek közt Adele mellől ismerős Paul Epworthöt, a Kings Of Leon sikereiben kulcsfontosságú Ethan Jonest és az angol pop- és tánczenei gurut, Amy Winehouse egykori alkotótársát, Mark Ronsont kérte fel közös munkára.

A New nem tökéletes, de igen élvezetes dalcsokor: természetesen le sem tagadhatja, hogy kinek a szerzeményeiből áll, de nem erőszakosan fiatalított, botox-kezelt könnyűzene, ízlésesen aktuálisra fazonírozott számok gyűjteménye, melyek közül – nyilván attól függően, ki volt a dal producere – némelyik gitárpoposabb, megint más dalok folk-popos, akusztikus vagy éppen finoman elektronikus kezelést kaptak.

Európa Kiadó-album 20 év után

A nyolcvanas évek legendás hazai art-pop zenekara, az Európa Kiadó ugyan egy hosszabb kihagyás után, 2004 óta kisebb-nagyobb szünetekkel folyamatosan aktív volt, ám az 1992 óta nagyjából állandó felállás (nagyjából, mert Magyar Péter dobos helyére előbb Molnár Gábor, később Gyenge Lajos került) ebben az időszakban, egészen idáig nem készített teljes nagylemezanyagot.

Európa Kiadó-album utoljára 1993-ban jelent meg Itt kísértünk – Love ’92 címmel, új Európa Kiadó szám viszont tavaly már készült; a Nem látta senki című szerzemény az új nagylemezen is szerepel. Menyhárt Jenő igazgató az idei év elején radikális változtatásokról döntött: úgy határozott, hogy a retrospektív köröknek véget vet, új lemezt készít, egyben pedig átszervezi zenekarát.

E program jegyében Varga Orsolya billentyűs helyére Darvas Benedek multiinstrumentalista került, míg az évek óta Ausztráliában élő alapító tag, Kiss László basszusgitárost Fülöp Bence váltotta. A hat új számot és egy klasszikus Európa Kiadó szám (Három Judit, négy Zsuzsa) újradolgozását tartalmazó Annak is kell című új lemez 2013 tavasza óta készült és október elején jelent meg – a hvg.hu olvasói a megjelenés előtt egy nappal (exkluzív tartalomként) a teljes lemezt meghallgathatták oldalunkon.