Kutyát sem érdekli a magyar film, de miért?

Vége a magyar filmgyártás tetszhalott állapotának: Miután az Andy Vajna nevével fémjelzett Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával már több mint húsz filmet leforgattak, decembertől kezdve szinte havonta kerül magyar alkotás a hazai mozikba. Kérdés, hogy az új támogatási rendszerben készülő filmeknek lesz-e nézője. Az utóbbi években ugyanis hiába nyertek esetleg fesztiválokon az elkészült alkotások, itthon üresen tátongtak a mozik, ha a magyar film volt műsoron.

Néhány éve Jirzi Menzelt kérdzeték arról szerinte mi lehet az oka, hogy míg Csehországban a cseh filmek népszerűsége a hollywoodi produkciókkal vetekszik, a magyarok elkerülik a mozikban a hazai filmeket. Az Oscar-díjas rendező szerint az a nagy kérdés, hogy a magyar filmesek szeretik-e a magyar nézőket. „Ha főzöl, vacsorát készítesz, tudnod kell, hogy kinek főzöd, mit szeret, mit nem! Ugyanez igaz a filmgyártásra vagy a könyvírásra is. Most az a divat, hogy a filmesek saját maguknak készítenek filmet.”

Andy Vajna ezen akar változtatni. A filmipar megújításáért felelős kormánybiztos még szeptemberben nyilatkozta az Origónak, hogy megpróbálja rávenni Antal Nimródot egy, a magyar filmek nézésére buzdító kisfilm elkészítésére. A kampány szükségessége továbbra is nyilvánvaló, hiszen a nemzetközi díjakban, hangos sikerekben is részesült, az ország Oscar-díj nevezettje, A nagy füzet (A hvg.hu interjúja Szász Jánossal itt olvasható) bemutatása első hétvégéjén összesen 2397 nézőt érdekelt, míg a jelentős marketinggel is megtámogatott Isteni műszak 4995-et.

Antal Nimród a forgatáson

Szabó Adrienn / Magyar Nemzeti Filmalap

A Vissza a moziba – Nézzünk magyar filmeket! című promó-film egyik szereplője, László Zsolt - ráerősítve a menzeli érvekre - a forgatás szünetében lapunknak kifejtette, ez egy országspecifikus probléma, ami nem csak a film világát érinti. „A saját dolgainkat kevésbé tudjuk értékelni, mint a kívülről érkezőket. Soha nem tudtuk a saját értékeinket kellőképpen felkarolni, nem vagyunk elég kíváncsiak magunkra. Az pedig már csak hab a tortán, hogy három év alatt teljesen elszoktunk a magyar filmtől” – fejtette ki véleményét a Vörösmarty Színház színésze.

Saját bevallása szerint elsősorban Antal Nimród személye miatt vállalta el a kisfilmben való szereplést, de természetesen ő is látja a magyar film problémáit. A nagy füzettel kapcsolatban elárulta, hogy bár tetszett neki Szász János filmje, leginkább akkor engedhetnénk meg magunknak egy-egy ilyen történelmi tablót, ha évente tíz-tizenöt film készülne, ami reflektál az életünkre. Sokkal inkább a jelen problémáira kellene koncentrálni, amire László Zsolt szerint nagyszerű példa Goda Krisztina készülő filmje, a korábban Magyar Gárda-filmként is emlegetett Veszettek, amelyben egy kisvárosi testvérpár csatlakozik egy polgárőrség-szerű szervezethez.

Szabó Adrienn / Magyar Nemzeti Filmalap

Kovács Lajos szerint a magyar film hanyatlása egy érzelmi amputáció az emberek számára, a moziba járás helyetti házimozizás és letöltés kiöli azt a lelket a filmből, amit a készítők sziszifuszi munkával belefektettek. "Ahogy Cserhalmi Gyuri mondta, a film háború. A rendezők és a színészek ezen háború által mesélnek el egy történetet, ami ott van az emberekben, de nem tudják maguknak megfogalmazni." Emellett hiányoznak azok a kiemelkedő színészek, akik tömegeket tudnak megmozgatni. A magyar filmtörténet során Kovács szerint több színészben is megvolt a lehetőség, hogy james deani idollá váljon, de Soós Imre, Bertók Lajos és Ternyák Zoltán is túl korán távoztak el.

A legközelebb az Argo 2-ben látható színész azonban már egy kicsit derűsebben látja a helyzetet: "Az Isteni műszakot most talán még azért nem nézték meg, mert nem terjedt még el ez a magyar újhullám, ami előbb-utóbb beleeszi magát a nézőkbe". Pedig a magyar film világhírű volt és nagy látószögű - azaz komplex társadalmi problémákat tudott feltárni, szembesíteni azokkal nézőit. Kovács szerint a magyar filmből mindig is lehetett tanulni, ő sem lenne ma ugyanaz az ember Soós Imre művészete nélkül. De pont ez az a tanító jelleg, amit a magyar moziba járók ma el akarnak kerülni: "Szabó István mondta, hogy a film az arc művészete, és én hiszek neki. Az arc művészetére azonban, úgy látszik, nem kíváncsi a néző, nem akarnak tükörbe nézni. Pedig bele kell nézni abba a kurva tükörbe".