Balla István
Balla István

„Magyarországon már semmi nem rendít meg senkit” – véli Szász János, aki, ha a jelenről csinálna filmet, akkor az egy zsidó, roma, meleg fiatalemberről szólna. Ettől azonban elzárkózik, viszont megvédi Andy Vajnát. A nagy füzet című filmje már bizonyított Karlovy Vary-ban, most az Oscarért versenyez. Interjú.

hvg.hu: Magyar film még soha nem nyert a térség legnevesebb és nem mellesleg egyetlen A-kategóriás seregszemléjén, a Karlovy Vary fesztiválon. A Nagy füzet most elhozta a Kristály Glóbuszt. Azt azonban nem ön vette át. Miért?

Szász János: Nagyon szerettem volna átvenni, de éppen Amerikában rendeztem a Mester és Margaritát, és a díjátadó idején főpróbahetem volt. A bemutató előtt voltunk 4-5 nappal, lehetetlen lett volna odautaznom.

hvg.hu: A nagy füzetet indítja Magyarország az Oscar-díjért. Azt azért átveszi, ha úgy alakul?

SZJ: Ha úgy alakul ...

hvg.hu: Egyébként fontosnak tartja ezeket a díjakat?

SZJ: Persze. Egyrészt sokkal nagyobb reflektorfény kerül a díjazott filmekre, ezért többen kíváncsiak rá. Persze önmagában attól, hogy Karlovy Varyban nagydíjat kapott A nagy füzet, még nem fognak több százezren beülni a mozikba. Azon még iszonyatosan sokat kell dolgozni, hogy eljusson oda, ahova szánjuk. Másrészt a díjtól fontossá válik a film. A nagy füzet a készítése során nem volt mindenkinek fontos, nehéz forgatás volt. A díj megerősíti az ember filmbe és saját magába vetett hitét. Aki azt mondja, nem örül egy díjnak, az hülye. Én nagyon örülök.

©

hvg.hu: Két éve nem készült film Magyarországon. Ez volt az első, ami az Andy Vajna által átalakított filmtámogatási rendszerben kapott állami támogatást. Milyen volt az együttműködés, mik a tapasztalatai?

SZJ: A szerződésünkben benne volt, hogy konzultációval élhetnek Vajnáék, ezzel éltek is. Voltak súrlódások, sokszor nem értettünk egyet, de visszagondolva a közös munkára, pozitív emlékeim maradtak. Nem volt fájdalmas. Egyébként mi nem is kaptunk túl sok pénzt, „csak” 180 milliót.

A nagy füzet

Megrendítő, néhol sokkoló Szász János, Karlovy Vary-nagydíjas A nagy füzete. A Magyarországot az Oscar-versenyen is képviselő film egy könyörtelen világot mutat be két ikerfiú szemével. Szeptembertől kerül a magyar mozikba.

Recenziónk a filmről itt olvasható.

hvg.hu: Kié volt az utolsó vágás joga?

SZJ: Az enyém. Szerintem az csak egy legenda, hogy Andy Vajna akár a rendezői elképzelés ellenére is magának akarja az utolsó vágás jogát. Nálunk ez fel sem merült. Nagyon régen ismerem Vajnát, a Spielberg-történetet (Szász János készítette Steven Spielberg kelet-európai holokausztot bemutató ötrészes tévésorozatának magyar epizódját – a szerk.) is neki köszönhetem, sőt egy darabig úgy volt, hogy én rendezem a Szabadság, szerelem című filmet. Akkor az Ópiumot választottam, de ezután sem fogadott örök haragot. Andy Vajna nehézsúlyú öklöző, erősen kiáll a saját véleménye mellett, de nagyon szeret vitatkozni. Nekem is fel kellett vennem a kesztyűt. A filmezés nem Ibsen Nórájának a babaszobája, egy kemény ring, ahol harcolni kell. Vajna azt is felméri, meddig bírod. Ha e meccsben képviseled magad, az neki azért tetszik. És ha megnézzük az általa támogatott magyar filmeket, akkor azt láthatjuk, hogy  realista ember. Ebben az országban ezek a történetek vannak.

hvg.hu: A nagy füzet című Agota Kristof-regényre több mint másfél évtizede talált rá, de csak most sikerült megcsinálni a filmet. Mi volt a csúszás oka?

SZJ: Janisch Attila hívta fel a figyelmemet a regényre, de annak jogaihoz 12 évig nem lehetett hozzáférni, rengetegen pályáztak a megfilmesítésére. Teljesen véletlenül, Sőth Sándor (a film német producere, aki mellesleg Gothár Péter Megáll az idő című filmjének legendás Pierre-je – a szerk.) találkozott a regény jogait korábban birtokló filmstúdió vezetőjével, aki elárulta neki, hogy épp akkor adták azt vissza. Abban a másodpercben hívta Agota Kristof kiadóját, kiderült, hogy szabad a jog. Lecsaptunk rá. Óriási szerencsénk volt. Szerencse nélkül nem lehet filmet csinálni.

hvg.hu: Ezek után személyes kapcsolatba is kerültek Agota Kristoffal. A forgatókönyvet is megbeszélték?

SZJ: Sokat beszélgettünk vele, barátok is lettünk, gyakran jártam hozzá Svájcba. Imádta a forgatókönyvet. Nagyon boldog volt attól, hogy a regényéből készülő film - amely egy meg nem nevezett ország meg nem nevezett háborújáról szól – visszakerült oda, ahol azt ő írta, és hogy magyarul szólalnak meg a szereplők. Nagyon sajnálom, hogy Agota időközben meghalt, és nem érte meg a film bemutatóját.

hvg.hu: A film főszereplője egy ikerpár, amit Gyémánt András és László alakított. Nagyon súlyos dolgokat kellett eljátszaniuk egymás kínzásától egészen az emberölésig. Hogy tudták mindezt az amatőr gyerekszínészek feldolgozni magukban?

SZJ: A filmezés egy csalás, egy játék. Nem igazi. Ezt a két srác nagyon gyorsan megértette. Nehéz sorból jönnek, egy nagyon szegény falu szegény gyermekei. Amikor elkezdtem nekik a filmbéli gyerekekről beszélni, hogy milyen sorsuk van a nagymamánál, pontosan tudták, miről beszélek. A létezés nehézségét, a harcot, a magányt, a kiszorítottságot, a kirekesztettséget pontosan értették. Ezt nem kellett magyarázni. Amikor be kellett szállni a kádba egy meztelen színésznő (Kiss Diána) mellé, azt némi megrökönyödéssel fogadták, de meg kell mondjam, nagyon nem álltak ellen. Emocionálisan volt nekik nagyon nehéz. Amikor egymást verik, az például egy nagyon nehéz jelenet volt. Vagy amikor a kihallgatáson Kovács Lajos veri őket… Természetesen nem kaptak egy pofont sem, de szegény gyerekként átélni a leigázottságot, az erőszakot, ami valós életüknek is egyfajta esszenciája, azt nagyon nehéz volt feldolgozniuk. Én magam is rosszul éreztem magam. Szégyelltem magam, hogy lehet ilyen filmet csinálni. De vannak dolgok, amiket néven kell nevezni. Mellesleg a regény sokkal brutálisabb a filmnél.

hvg.hu: Nem csak érzelmileg, hanem morálisan is nagyon kényes kérdéseket vet fel a film. A fiúk a túlélésük érdekében kidolgoznak egy saját szabályrendszert, amibe az is belefér, hogy öljenek. Például a végén a saját apjukat aknára vezetik, hogy egyikük a testén átgyalogolva jusson át a határon. Miért kellett ölniük, miért kellett elválniuk az ikreknek?

SZJ: A fiúk különböző leckéket találnak ki maguknak, amelyek egyre nagyobb próbatételt jelentenek számukra. A legnagyobb ezek közül az elválás – hiszen állandóan együtt vannak, fogják egymás kezét, együtt élik át a történéseket. Hogy az apjukat miért ölik meg, az nehezebb kérdés. A regény olvasása közben számomra is nagyon izgalmas volt, hogy el tudnak-e jutni az apjuk elleni gyűlöletben odáig, hogy ezt megtegyék. Mikor felvettük azt a jelenetet, amikor az apa hazajön és kiássa a halott feleségét, majd érezteti, hogy nem akar maradni, ez nem volt többet számomra kérdés. Már korábban is ölnek – bosszúból felrobbantják a szolgálólányt. Mondják is a gyerekek a papnak, hogy ismerik a Bibliát, a Tízparancsolatot, benne a „Ne ölj!” parancsot, de senki nem tartja be ezeket. Biztos, hogy egy csomó tabut dönt le a film. De ettől volt érdemes megcsinálni.

hvg.hu: Az apa és a német tiszt szerepére is nemzetközileg ismert, jegyzett színészeket kért fel. Ez koprodukciós kényszer volt, vagy egyből rájuk gondolt, amikkor tervezte a szereposztást?

SZJ: Az legyen a nagyobb kényszerűség, hogy Ulrich Thomsennel vagy Ulrich Matthesszel kelljen dolgoznom! A koprodukció áldása, hogy ilyen színészeket sikerült bevenni a filmbe.

©

hvg.hu: Ilyen színészek ilyen kis szerepekben. Nem bánták meg?

SZJ: Kicsi, de nagyon fontos szerepek. Ulrich Thomsen német tisztje brutális létezése nélkül az egész film nem ér semmit. Ugyanígy van az apát alakító Matthes-szel is. Másrészt nagyon nehéz magyar színészekkel dolgozni filmen a színházi évadban. Molnár Piroskával nagy szerencsém volt, mert Alföldiék rendesek voltak, el tudták engedni a Nemzeti Színházból Piroskát a forgatásra. De a többi magyar színész anyaszínházával iszonyú nehéz volt leegyeztetni, hogy engedjék el őket. Pedig ezek kis szerepek voltak. Kapom mindig a fejemre, hogy miért nem magyar színésszel forgatok. Például ezért.

hvg.hu: Az ember azt gondolná, hogy jó egy színháznak, ha a színészei feltűnnek filmben, tévében, ismertté válik az arcuk.

SZJ: Az Ópium című film főszerepét az általam leginkább csodált magyar férfi színészre osztottam. Ő boldogan elvállalta volna, ha a színháza egy kicsit segített volna. De nem engedte el.

hvg.hu: Ki volt ez a színész?

SZJ: Azt nem árulom el, nem volna elegáns a színházával szemben.

hvg.hu: A nagy füzetben a fiúkon kívül a legnagyobb szerepe Molnár Piroskának van. Ő egy gonosz, érzelemmentes, megkeseredett öregasszonyból válik egy szerető és szerethető nagymamává.

SZJ: E kettősséget ábrázolására - hogy a tigris szemében is ott van az emberiesség - csak a legnagyobb színészek képesek. Molnár Piroska nagy színész. Az a furcsa az egész regényben is, hogy a morcos, vad, embertelen, rideg külső mögött megbújik valamilyen szeretet.

hvg.hu: Az említett tabudöntések a mai magyar kulturkampf, a végletes ideológiai kettéosztottság idején nem fognak botrányt kavarni?

SZJ: Jaj, de jó lenne! Igenis provokatív kell, hogy legyen a film. Én azt látom ma Magyarországon, hogy semmi nem rendít meg senkit abban, hogy azt csinálja, amit eltervezett. Jó lenne, ha minden film ki tudná provokálni, hogy bizonyos kérdéseket még világosabban tegyünk fel. A nagy füzet egy háborús film, amelyben alig jelenik meg a háború, mindössze egy robbanás van benne. És van benne holokauszt-téma is. De a koncentrációs tábort sem a megszokott valójában mutatjuk be, hanem elvontan, a szögre szúrt bogarak és a füzetbe rajzolt ábrákon keresztül. Ez szerintem például provokáció. 

Molnár Piroska és a Gyémánt-ikrek
©

hvg.hu: Rendez Amerikában, Moszkvában, Norvégiában és másutt, de Magyarországon alig. Miért?

SZJ: Most a Pesti Színházban fogom rendezni Sütő András Álomkommandóját. És dolgoztam többször Kecskeméten, Cseke Péter színházában. Nekem nem kell több.

hvg.hu: Tehát az ön döntése, hogy kevés színházi rendezését láthatja  a magyar közönség?

SZJ: Olyan nagyon nem is hívnak. De kettőn áll a vásár. Volt egy-két olyan, amikor tárgyaltunk, de végül nem csináltam meg az adott előadást. Tehát velem se könnyű, nyilván. Kecskeméten mindig jól elvoltam. Jóban vagyok Cseke Péterrel, nagyszerű igazgatónak gondolom. A főváros nem hiányzik. Nem akarok egy színház tagja sem lenni. Alapvetően én filmrendező vagyok, és tanítok is. A Sütő András-darab egy holokauszt-téma, egy koncentrációs tábor körüli színdarab előadásáról szól, azt azért vállaltam, hogy lehessen erről beszélni. Külföldön egyébként sokkal elismertebb színházi rendező vagyok, mint itthon, de ezzel semmi bajom. Csináltam Moszkvában egy Mester és Margaritát, ami három éve megy és hónapokkal előre nem lehet rá jegyet kapni. Oleg Tabakov szerint 15 évig fog futni.

hvg.hu: Ha a jelen Magyarországáról kellene filmet készítenie, milyen vége lenne?

SZJ: Eszembe nem jutna a mai Magyarországról filmet csinálni, hiszen ez egy olyan műfaj, amit később is néznek. Azt látom, hogy a hely ahol élünk, az teljesen reménytelen. Iszonyatos zavar van a fejekben. De nem lehet lecserélni a termőföldet, amiből a gyomok és a virágok is kinőnek. Biztos, hogy van itt egy nagy gyomos terület, amit hiába kaparunk ki, mindig újra nő. A tomboló rasszizmust, antiszemitizmust nagyon elítélem, és azt is, ami itt a szegényekkel történik. Régen nem volt ilyen Magyarországon. Az is világos, hogy minden rendszer lenyúlta az országot, legfeljebb más mértékben. Most mintha egy kicsit jobban nyúlná le. Ha mégis csinálnék filmet, akkor az egy zsidó, roma, meleg fiatalember 24 órájától szólna.

Névjegy

Szász János (Budapest, 1958. március 14. –) Balázs Béla-díjas magyar színházi és filmrendező, dramaturg, forgatókönyvíró, egyetemi tanár. Szász Péter filmrendező fia.


1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán. Folytatta tanulmányait, s 1986-ban filmrendező szakon diplomázott. 1990-től Miskolcon, Gyulán, a Vígszínházban, Bostonban, Washingtonban, a Nemzeti Színházban, a Bárka Színházban, Oslóban rendez. 1999-től az Európai Filmakadémia tagja. 2000 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, 2002-től osztályvezető tanára, 2008 óta docense.


Színházi rendezései többek között: Ibsen: Kísértetek (1990), Williams: A vágy villamosa (1997), Brecht: Kurázsi mama és gyermekei (2000), Bulgakov: A Mester és Margarita (2005), William Shakespeare: Lear (2007), Ulickaja: Orosz lekvár (2010)


Filmjei: A léderer-ügy (1985), Utóirat (1988), Szédülés (1990), Woyzeck (1994), Witman fiúk (1997), Temetés (1998), A Holocaust szemei (2002), Megtört hallgatás (2002), Ópium – Egy elmebeteg nő naplója (2007), A nagy füzet (2013)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Üldözőbe vette az autós az ámokfutót, aki menet közben összetörte - videó

Üldözőbe vette az autós az ámokfutót, aki menet közben összetörte - videó

Szombathelyen is az ellenzéki jelölt nyert

Szombathelyen is az ellenzéki jelölt nyert

Radar360 extra: 50% közelében a részvétel, Borkai mosolyogva szavazott feleségével

Radar360 extra: 50% közelében a részvétel, Borkai mosolyogva szavazott feleségével

Tarlós István nem akar csatateret a városházán

Tarlós István nem akar csatateret a városházán

A Bálnán belül értékeli majd az eredményeket Orbán Viktor

A Bálnán belül értékeli majd az eredményeket Orbán Viktor

Merkel a szíriai török beavatkozás azonnali leállítását sürgeti Erdogantól

Merkel a szíriai török beavatkozás azonnali leállítását sürgeti Erdogantól