Szerdán a helyi lapok címoldalán szerepelt a gyászhír, a rádió és televíziócsatornák rendkívüli műsoraiban egész nap Arik Einsteinre emlékeznek. A művész kedden váratlanul összeesett otthonában, és a mentők, majd a kórházban az érsebészek már nem tudták megmenteni az életét: átszakadt az aortája és elvérzett.    

Már éjszaka barátok és rajongók tucatjai virrasztottak a kórháznál, majd otthonához is tömegek zarándokoltak, háza előtt örökmécseseket gyújtanak a gyászolók. Benjámin Netanjahu miniszterelnök közleményben fejezete ki bánatát, amelyben az ország hangjának nevezte Einsteint. „Arik volt a legnagyobb, mind az ő dalain nőttünk fel” – fogalmazott.     

Simon Peresz államelnök is gyászbeszédben emlékezett meg a zenészről, „egyaránt tűzbe hozta a mi első generációnkat és a fiatalabbakat” – mondta a kilencven éves államfő.     

A 44 zenei albumot jegyző zenész és színész 1939-ben Tel Avivban született. Első szólólemezét 1960-ban jelentette meg, miközben filmekben és színházban is játszott. A hatvanas évek végétől az izraeli rock meghatározó személyisége lett, de sokoldalú művészként nem adta fel a színészetet sem.     

A hetvenes években barátjával, Uri Zohárral ma már klasszikusnak számító szatírikus filmeket és paródiákat is készített. A produkciók nyíltan síkra szálltak a béke ügye mellett és kifigurázták az izraeli társadalom visszásságait.

Einstein számos zenésszel dolgozott: szinte minden fontosabb izraeli előadóművésszel volt közös zeneszáma. Sziporkázó humoráról, szerénységéről és visszahúzódó természetéről volt ismert. A nyolcvanas évek elején történt súlyos autóbalesete óta alig hagyta el otthonát, nagyon ritkán vállalt nyilvános fellépéseket.