„Nincs jegyár, itt becsületkassza van”
Most, hogy kicsit elült az art-mozikat üzemeltetők és az EMMI vitája, és idén talán befejeződhet az art filmeket játszó mozitermek digitalizációja, érdemes kicsit a jövőbe tekinteni, a támogatások körüli nézetkülönbségek helyett inkább a mozik lehetséges stratégiáira és terveire koncentrálni. Lesz-e a jövőben is létjogosultságuk a művészmoziknak? És ha igen, milyen lehet a közeljövő művészmozija?
„Az nagyon ciki lenne, ha ennyire elszigetelődnénk Európától” – mondja Garancsi Ágnes, a Cirko-Gejzír mozi igazgatója, utalva ezzel a jelenlegi elszomorító art mozi helyzetre. 2014-ben ott tartunk, hogy a Pesti Estben böngészve, már lapoznunk sem kell, ha a művészmozik kínálatára vagyunk kíváncsiak.
A Tabán év eleji bezárásával, a fővárosban a három Budapest Film által üzemeltetett mozin (Művész, Puskin, Toldi) kívül az állami intézményként működő Uránia, a már említett Cirkó, és a főként csak utánjátszó Vörösmarty mozi maradt mindössze. Vidéken sem rózsásabb a helyzet, a csökkenő nézőszám, az MMKA 2010-es csődje óta megszűnt normatív támogatás, és a vetítőtermek egyre sürgetőbb digitalizációja együttesen akkora terhet rótt ezekre az intézményekre, hogy az elmúlt években szinte minden félévre jutott egy mozi, amely végleg bezárta kapuit.
2011-től kezdve ugyan minden évben érkezett gyorssegély a Magyar Nemzeti Filmalaptól és a Nemzeti Kulturális Alaptól, de Garancsi szavaival éve „a moziüzemeltetés és az azzal szorosan összefüggő filmforgalmazás jelenleg gazdátlan terület.” A párbeszéd mindenesetre elkezdődött, és ígéretek is elhangzottak Halász Jánostól, az EMMI kulturális államtitkárától; de ettől még továbbra is kérdés, hogy a mostohagyereket befogadja-e valaki a jövőben, vagy marad a teljes létbizonytalanság.
Ám az imént vázolt nehéz helyzet ellenére úgy tűnik, a moziüzemeltetés területén dolgozók elszántak és tovább küzdenek. A végső ítéletet úgyis a nézők mondják majd ki az art mozik felett.
„Arthouse” - a mozi, mint összművészeti helyszín
„Ha azt akarjuk, hogy minden ugyanúgy működjön tovább, mint korábban, ahhoz mindent meg változtatnunk” – ez volt a tavaly novemberi Europa Cinemas (az európai art mozikat tömörítő, és azokat támogató nemzetközi szervezet) konferenciájának mottója. Ezt már Borsos Erika, a Budapest Film műsorosztályának munkatársa osztja meg velünk. Amikor arról kérdezem őt és fiatal kollégáját, Farkas Orsolyát, hogy ez a jól hangzó mondat mit is takar konkrétan, mindketten sejtelmesen elmosolyodnak. „Fogalmazzunk úgy, hogy az EC most fogalmazta meg azt, amit a kevesebb pénzből működő kis európai országoknak, kényszerűségből már korábban meg kellett lépniük.”
2014. és 2020. között ugyanis az EC csak olyan projekteket támogat majd, amelyek célja az, hogy a mozik összművészeti helyszínekké váljanak. Egy magára valamit is adó art mozinak ugyanis ma már nem elegendő csak filmeket játszania. Így jelent/jelenik meg mind több ilyen irányú kezdeményezés itthon is: az Urániában például a londoni Globe Színház előadásait, a Puskinban balett-vetítéseket, a Művészben kortárs táncot is megtekinthetünk. Igaz, ezeknek az előadásoknak a sikeressége előre szinte megjósolhatatlan.
Ennél előremutatóbbak azok az események, melyek valóban több kulturális intézmény összefogásából jönnek létre. Ilyenre volt példa a Ludwig Múzeum aktuális kiállításaihoz kapcsolódó programsorozat, így A Meztelen Férfi a Művészben, vagy az egyszeri, koncertekkel egybekötött Kill Your Darlings filmvetítés a Toldiban. Ezek az események magas nézőszámot hoztak, és javarészt ennek köszönhető, hogy a Toldinál 30, a Művésznél 19 százalékos nézőszám-emelkedést tapasztaltak a korábbi időszakhoz képest. E rendezvények és különleges programok nélkül a mozik nézőszáma rohamosan csökkenne tovább, így - a bíztató adatok alapján - ez egy életképes koncepciónak tűnik.
Ám mit sem érnek az ilyen összkulturális rendezvények, ha azok híre nem jut el a célközönséghez. Igaz, nemcsak a különböző programok nem találnak célba, hanem az aktuális, műsoron lévő filmek terén is erősen hiányosak a közönség ismeretei. Ennek okai összetettek, ám abban mindenki egyetért, hogy az art mozik jövője legfőképp azon múlhat, hogy egy hatékonyabb, modernebb marketingstratégiával képesek lesznek-e eljutni a célközönséghez.
A forgalmazás nehézségei
Még 2010-ben indult egy kezdeményezés, a „magyarhangya”-mozgalom, amelynek célja egy új filmforgalmazási modell létrehozása volt. Ennek az alulról szerveződő csoportnak az ötlete az volt, hogy ne a forgalmazó, hanem a közönség döntsön egy adott film bemutatásáról, a bemutató pedig esemény-jellegű legyen, lehetőleg még azelőtt, hogy a film felkerülne a torrent-oldalakra. A kísérlet részben sikeres volt, mára azonban a csapat kevesebb aktivitást mutat.
Az azóta végéhez közeledő digitalizáció elviekben megkönnyíti az ilyen típusú filmforgalmazást, hiszen a forgalmazók ma már az olcsóbb és könnyebben kezelhető DCP (Digital Cinema Package) formátumot preferálják a régi kópiák helyett. De hiába jut el ily módon olcsóbban, és - ami még fontosabb - gyorsabban a mozikba egy izgalmas, európai alkotás, ha nincs rá elég néző. A kis forgalmazók pedig adott nézőszám alatt nem vállalják egy film bemutatását, amit pedig bemutatnak, az csak ritka esetben téríti meg a kiadásaikat. Így azután hiába a fejlett vetítőrendszer, ha nincs színes és vonzó filmválaszték, vagy ha egy érdekesnek tűnő filmről lecsúszunk, mert annak híre későn jut el a potenciális nézőkhöz.
„Sokan támadnak minket azzal, hogy miért mutatunk be könnyedebb, nem annyira keményvonalas művészfilmeket. Hogy ez már nem a régi, úttörő Cirkó. De a kicsit lazább hangvételű, ám nagyobb nézőszámot hozó filmek kellenek ahhoz, hogy be tudjunk mutatni olyan alkotásokat is, amikre kevesebben jönnek el, de fontosnak és értékesnek tartjuk őket a hazai forgalmazásra” - mutat rá a filmforgalmazás problémáira a Cirkó vezetője. Ez a kompromisszum célravezető lehet, hiszen Borsos Erika szerint a megoldást talán az hozhatná el a jövőben, hogy a nagy blockbuster filmek forgalmazói, a várhatóan nyereséges film mellett (egyfajta csomagban) más típusú, művészmozik műsorára való filmeket is vásároljanak.
„Egy-egy film bemutatásának költsége 2-3 millió Ft. Egy filmünkre átlagban 5000-en váltanak jegyet, ha ezt beszorzod egy átlag 1000 Ft-os jegyárral, máris érthetőbb a probléma. Ráadásul a jegybevételek fele általában a forgalmazóé. Ezért hangoztatom, hogy az üzemeltetés és forgalmazás kérdését csak együtt érdemes kezelni, a kettő nagyon szorosan összefügg egymással” – mondja Garancsi.
Hatékony marketing, a fiatal közönség bevonása, esemény-vetítések
Sokat lendíthetne az ügyön az internetes közösségi oldalak, fórumok hatékonyabb használata. A magyarhangya például ügyesen használja a közösségi oldalakat, és pontosan tisztában van azzal, melyik nézői réteget akarja megszólítani, most futó programjait pedig nem kizárólag mozikba, hanem egyéb kulturális helyszínekre szervezi.
A mozik esetében viszont csak lassan és nehézkesen ismerték fel az online felületekben rejlő lehetőségeket. Bár mostanság azért tapasztalható némi pozitív változás ebben a tekintetben is: a Budapest Film arculatváltásával párhuzamosan modernizálta online felületeit, az Uránia honlapja pedig nemrég újult meg. Abban azonban mindenki egyetért, ennél még hangsúlyosabb online jelenlétre van szükség, főleg a fiatalok becsábításához.
A fiatal korosztály megszólítása pedig az egyik legfontosabb stratégiai irányvonal az Europa Cinemas-nál, hiszen a 20 év alatti fiatalok gyakorlatilag eltűntek azt art mozikból. Voltak már ezt a réteget megcélzó filmbemutatók, ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeknek a filmeknek a híre egyszerűen nem jut el hozzájuk, vagy nem elég csábító nekik. Így aztán a különböző iskoláknak, pedagógusoknak szánt vetítések bár nemes cél érdekében jöttek ugyan létre, de ezek hosszú távon nem jelentenek megoldást arra, hogy olyan réteg is megjelenjen a mai tizenévesek körében, akiknek maradandó élményt nyújtott egy-egy artfilm-vetítés, és esetleg idősebb korukban is visszatérnek egy ilyen típusú helyre.
Ezért kaphatnak szerepet a magyarhangya-mozgalom által preferált eseményvetítések, legyenek azok exkluzív filmes (éjszakai-, titkos-, szabadtéri vetítések, meglepetés filmek, kibérelhető termek), vagy nem filmekhez kapcsolódó (sportközvetítések, videójáték-bemutatók, koncertek) esemény. Ezek a próbálkozások külföldön sokszor sikeresen megtalálják közönségüket.
Leegyszerűsítve voltaképp arról van szó, hogy a mozik hajlandóak-e és képesek-e megfelelően kommunikálni a célközönségükkel. Figyelnek-e a gyorsan változó fogyasztói igényekre, és tudnak-e sebesen reagálni ezekre a folyamatokra. Ez persze sokban az adott intézmény büdzséjétől függ, de a szűkös anyagi lehetőségek sokszor még inkább ösztönzik a kreativitást. Borsos Erika szerint „lehetséges, hogy a jövő a kis termes moziké. Ezek könnyebben bérbe adhatók, kisebb a fenntartási költségük, egyszerűen gazdaságosabb az üzemeltetésük.”
Pozsonyban 2013. februárjában nyílt egy mindössze 30 fős mini-mozi, a Foajé, amely bár nem rendes moziként üzemel, de remek alternatíva a multiplexek és az egyre kommerszebb műsorú art mozik kínálatával szemben. „Nincs jegyár, itt becsületkassza van. Legutóbb egy grúz dokumentumfilmet néztem itt, a vetítés után pedig a rendező is jelen volt, igaz csak Skype-on. Óriási siker volt, egy kis helyen” – nyilatkozta egy szlovák mozikedvelő.
Sürgető problémák – alapvető változás kell
A felsorolt stratégiák kirajzolhatnak egy lehetséges jövőképet a hazai art mozik előtt, ám - ahogy azt Bakos Edit, az Art Mozi Egyesület elnöke, és az Uránia mozi igazgatója 2013-as „állapotjelentésében” hangsúlyozta - mindaddig nehéz tervezni, amíg a hazai támogatási rendszer ennyire kiszámíthatatlan. Legfőképp egy rendeletmódosításra lenne szükség, amely lehetővé tenné, hogy a mozik ne csak rendezvényeket, filmklubokat támogató összegekre pályázhassanak, hanem működési támogatáshoz is hozzájuthassanak. „Nagyon örülünk a rendezvényeket, programokat támogató pályázatok kiírásának, de fel kell ismerni, hogy ahhoz, hogy ezek a rendezvények megrendezésre kerülhessenek, ahhoz a mindennapos működéshez szükséges háttérnek is rendben kell lenni.” Egy működési támogatást (is) nyújtó pályázati rendszer kidolgozása azonnal tisztább jövőképet teremtene minden üzemeltetőnek.
Emellett pedig irreálisak az art-mozi besorolás jelenlegi követelményei, hiszen ahhoz, hogy valamely intézmény ezt a státuszt megkaphassa, szigorú követelményrendszernek kell megfelelnie. Nem is lenne ezzel baj, ám ezeket a néző-, és előadásszám kötelezettségeket még 2007-ben hagyták jóvá, azóta pedig jól tudjuk, a látogatottsági adatok jócskán csökkentek.
Ki jár ma moziba?
Mellesleg a magyar mozik statisztikai adatairól nincsenek pontos információink. Ugyan 2012-ig a budapesti mozik a Budapest Film statisztikai rendszerét használhatták ilyesmire, mára azonban ez a rendszer is megszűnt. Konkrét adatok nélkül pedig elég nehéz értékelni és tervezni.
De a probléma globálisabb, hiszen a 2012-ig fellelhető adatok szerint a hazai multiplex mozik nézettségi adatai is csökkennek, ám ott a jegyáremelés, és a drága 3D-s jegyek miatt ez nem párosul jelentős bevételcsökkenéssel. Az mindenestre megállapítható, hogy a nálunk jobb helyzetben lévő országokban is kikopóban van a hagyományos multiplex mozizás.
A moziba járás akár egyre exkluzívabb szolgáltatássá válhat, elég, ha csak a nemrég nyílt, párizsi Europacorp Cinema termeire vetünk egy pillantást. Luc Besson filmrendező ötletei alapján, ebben a moziban akár saját székünkhöz is rendelhetünk ételt, az első sorokban mindig kanapék vannak, és van külön first-class terem is, persze mindezt – az itthoni árakhoz képest elég borsos - 10-25 euró közötti áron.
A hazai művészmoziknak természetesen nem az ilyen mozi-óriásokkal kell versenyezniük, és egyáltalán nem biztos, hogy ez a fajta elitmozizás lesz a jövő, de egy dologban az art-mozik közegében dolgozók abszolút egyetértenek: mind a forgalmazás, mind a moziüzemeltetés területén alapvető szemléletbeli változtatásokra van szükség, hiszen a jelenlegi modell, mely a 90-es években és a 2000-es évek elején működőképesnek bizonyult, egyértelműen elavult.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
