Közel 300 oldalas FBI-aktája volt John Lennonnak

„I’ve had enough of reading things
By neurotic, psychotic, pig-headed politicians
All I want is the truth
Just gimme some truth”
John Lennon: Gimme Some Truth

Amellett, hogy Lennon 1968-ban, vagyis még beatleként rakta le a korszak egyik legvitatottabb popkulturális mérföldkövét, a Revolutiont, a következő évtizedben a négyesből ő vált a legaktívabbá közügyi kérdésekben. Az ikonikus, a baloldal által árulásként is értelmezett Revolutionig („But when you talk about destruction / Don't you know you can count me out”) hosszabb folyamat vezetett, amiben a hatvanas évek korszelleme és a Beatles kölcsönhatása megkerülhetetlen volt. Lennon saját munkásosztálybeli gyökere (Working Class Hero –„As soon as you born they make you feel small / By giving you no time instead of it all”) mellett fontos az a tágabb történeti jelenség is, amibe a Beatles többi tagjával együtt beleszületett.

AFP / Timothy A. Clary

Az ötvenes évek a háború utáni generáció életébe addig soha nem tapasztalt kényelmet és ezzel unalmat is hozott. A konformizmus elől menekülők számára a tévédobozok megjelenése, a háztartási gépek elterjedése veszélyes felszabaduló időtömeggé vált. Hinni már nem nagyon volt miben, jöhetett a szórakozás. Az ötvenes évek dühöngő beatnemzedéke így a húszas évek avantgárd mozgalmához hasonlóan a fantázia, a költészet, a szabad szex, a marihuána mellett voksolt a tapasztalható korlátozottság, elfojtás, rasszizmus és materializmus ellenében. Ez a folyamat adta az alapot a hatvanas évek és az éppen alakuló Beatles szárnyalásához is.

Gazdasági elégedetlenség, generációs szakadék, rock and roll – 1962-ben és 1963-ban egyszerre robbant a Beatles és bukott az angol konzervatív kormány. A fogyasztói, erősen a jelen erejéből táplálkozó, divathullámokat követő Swinging London hatása elért Amerikáig. A brit invázió elsősorban a Beatles zenéjével nyitotta meg az utat olyanok előtt is, mint a The Rolling Stones, a The Animals vagy a The Who. Éppen ez az észak-amerikai és brit kölcsönhatás volt az, ami aztán a felnőtt Lennon aktivizmusnak középpontjába került.

A hatvanas évek során a pacifista aktivistákból a kevert LSD hatására (Dr. Timothy Leary kampányai mentén) egyre inkább függővé váló hippik mozgalma és a polgárjogokért küzdő radikálisabb Új Baloldal ellenkultúrája mind hatással voltak a Beatlesre és így Lennonra is (lásd a Revolver 1966-os vagy a Sergeant Pepper's Lonely Hearts Club Band 1967-es felvételeit).

Lennont egyszer Bob Dylan figyelmeztette arra, hogy a zenében ne csak a hangzást, hanem a szöveget is figyelje. Erre Lennon azt felelte neki, őt az hidegen hagyja, őt az „egész” érdekli.

Aki népszerűbb Jézusnál

Lennon történetét alapvetően lehetetlen leválasztani Yoko Onóról. A pár találkozásáról több verzió kering, de valamikor 1966-ban ismerték meg egymást (Lennon 1968-ban vált el első feleségétől, eredeti nevén Cynthia Powelltől). Sok vihar mellett Lennon a Beatles utolsó két évében Onóval közösen kezdett a vietnámi háború elleni tüntetéseken részt venni. Miután 1969-ben összeházasodtak, a nászútjuk egy világszenzációvá váló béke-protestakció lett: a Bed-In for Peace során egy hétig nem bújtak ki a Hilton Amsterdamban ágyukból. Mikor ugyanezt Amerikában is szerették volna megcsinálni, már nem engedték be őket az országba. Így kötöttek ki a kanadai Montreálban, ahol felvették a háborúellenes mozgalom alaphimnuszává váló, tízezrek által énekelt Give Peace a Chance-t is. Még ugyanebben az évben a világ tíz városában óriásplakátokat helyeztettek ki, amire azt írták: a háborúnak vége, ha szeretnéd.

Lennon és Ono kiállt James Hanratty-ért is, akit 1962-ben, 25 éves korában akasztottak fel. Hanratty volt az egyik utolsó ember, akit gyilkosság elkövetése miatt végeztek ki az Egyesült Királyságban (ügye a mai napig kérdéses, de egy 2002-ben elvégzett DNS-teszt alapján kimondták bűnösségét). Lennon akkor azt mondta, Hanrattyt ugyanazok gyilkolták meg, akik fegyvereket adnak el Dél-Afrikában és akik feketéket gyilkolnak az utcákon, és hogy ugyanaz a burzsoá vetítés megy mindenhol.

1971-ben Lennon és Ono a Beatles felbomlása körüli hisztéria elől először New Yorkba csak látogatni indult, de végül le is telepedtek a városban. Hamar jóban lettek az aktivista közeggel, köztük Jerry Rubinnal, Abbie Hoffmannal, John Sinclairrel. A költő Sinclair a hírhedt szélsőbaloldali, antirasszista White Panther Party egyik alapítója volt. Mikor tíz évet kapott marihuánabirtoklásért, a kiszabadításáért összehívott koncertre – ahol Lennon is fellépett Onóval közösen – 15 ezren mentek el. A véres vasárnap (Bloody Sunday) néven híressé vált észak-írországi eset volt a következő pont, ahol Lennon hírhedten kifejtette nézeteit. Mikor a 14 fegyvertelen polgárjogi aktivistát agyonlőtte a brit hadsereg, Lennon azt mondta, ha a sereg és az IRA között kellene választania, az utóbbi mellett döntene (a szélsőséges IRA-nak, vagyis Ír Köztársasági Hadseregnek amúgy nem volt köze az ügyhöz).

AFP / ANP

Lennon 1973-ban a melegjogokért is tett, mikor Len Richmond The Gay Liberation Book-jában közreműködött egy limerick erejéig (ez volt a „Why Make It Sad To Be Gay”). Néhány egyéb, munkáscsoportokat támogató eseten túl aztán szépen lassan leépítette a radikális csoportokhoz fűződő viszonyait. 1975-ben – amúgy szintén október 9-én – megszületett második fia, Sean, Lennon pedig a felelős apa szerepet vette magára.

A zenész megfigyelését még a Give Peace a Chance és a háborúellenes dalok (Happy Xmas (War Is Over)) idején a Nixon-kormányzat kezdte el. A republikánusok attól féltek, a zenész népszerűsége szavazatokba kerülhet számukra.

1972-től kezdve próbálták deportálni, de Nixon bukása után Gerald Fordot nem igazán érdekelte egy háború John Lennonnal. 1976-ban végül megkapta a letelepedéshez szükséges zöld kártyát. Az FBI Lennon halála után ismerte el, hogy 281 oldalnyi aktát tartott fenn a zenészről. A történész Jon Wiener volt az, akinek végül sikerült kiperelnie az okmányokat. 14 évébe került.

Akit érdekel még Lennon aktivista háttere, az Sebők János kissé túlzóan megírt A Dakota ház fantomja – John Lennon eltitkolt élete és halála című könyvet olvashatja, de az időszakot feldolgozta egy 2006-os, kedvesen didaktikus The U.S. vs. John Lennon című doku is.