Bodnár Zsolt
Bodnár Zsolt

A magyar sorozatgyártás aranykorát éli, de az úttörő szerepet nem a nagy országos csatornák vállalták magukra, hanem a közép-európai régió saját gyártású sorozatiparában öt éve aktív HBO. A Terápia és a Társas játék sikerei után még nagyobbat robbant az Aranyélet, de máris előkészületben van egy újabb ígéretes hazai széria. Antony Root, az HBO Europe saját gyártású tartalmaiért felelős vezetője szerint nem tart örökké a jelenlegi sorozatbumm, de azon dolgoznak, hogy minél emberközelibb szériák kerüljenek a képernyőkre. Interjú.

A kilencvenes évek vége fontos időszak volt a televíziózás történetében – az HBO ekkor törte meg az országos csatornák egyeduralmát a sorozatpiacon. 1997-ben jött az Oz, 1998-ban a Szex és New York, 1999-ben pedig a Maffiózók, ezzel pedig elindult egy olyan folyamat, amelyben most ott tartunk, hogy az ABC–CBS–NBC–Fox kvartett sorozatainak minőségére simán rálicitálnak a kábel- és az onlinetévé-szolgáltatók.

Az HBO 2011-ben látta meg a fantáziát abban, hogy az Egyesült Államokon kívül is érdemes beszállni a szériabizniszbe – ekkor alakult meg a saját gyártású sorozatokra specializálódott HBO Europe Original Programming. Az élére pedig az az Antony Root került, aki a BBC-nél kezdte a pályafutását, majd London és Los Angeles produkciós irodáit is bejárva először a Sony Pictures Television európai központjánál vállalt vezető feladatot, és végül 2011-ben csatlakozott az HBO Europe-hoz.

Antony Root
©

hvg.hu: Hogyan épül fel az HBO Europe saját gyártású programokért felelős osztálya?

Antony Root: Négy országban, Magyarországon kívül Lengyelországban, Csehországban és Romániában készítünk sorozatokat, ezen kívül még néhány területen dokumentumfilmeket. Mindegyik országban működik egy helyi gyártási csapat, és ez a 3-4 ember felelős az új sorozatok fejlesztéséért és elkészítéséért. A jelenlegi működés szerint évente 1-1 sorozatot tud kitermelni egy ország, ez lehet visszatérő vagy limitált sorozat is.

hvg.hu: Mi ebben a rendszerben az ön szerepe?

A. R.: Én vagyok az ősz hajú bölcs, aki megpróbálja megelőzni a katasztrófát… A viccet félretéve, én felelek az HBO vezérigazgatójának a közép-európai régió összes eredeti tartalmáért. 2015 őszétől nagy változások voltak az HBO Europe-nál, hamarosan például elindul a sorozatgyártás az északi országokban működő HBO Nordicnál is.

hvg.hu: Mennyire vesz részt az egyes sorozatok készítésében?

A. R.: Ez változó. Amikor öt éve elkezdtük az egészet, még csak nagyjából 10 emberrel dolgoztunk, és nagyon szorosan együttműködtem a helyi csapatokkal a rendezők kiválasztásában, az ötletelésben vagy a vágásban. Ahogy egyre nagyobbak és azt kell mondanom, sikeresebbek lettünk, az én munkám sajnos a vezetői feladatok felé tolódott. Mostanság a forgatókönyvek, a rendezők és néhány kész epizód jóváhagyása a legfőbb dolgom, a mindennapi feladatokat Krigler Gábor látja el Magyarországon.

hvg.hu: Különböző helyeken, különböző korszakokban dolgozott a tévés piacon. Hogyan változott ez idő alatt a sorozatok világa?

A. R.: Úgy gondolom, hogy a legalapvetőbb dolgok ugyanazok maradtak. Persze, a fogyasztás módja egészen más, mióta megjelentek a digitális platformok. Amikor én dolgozni kezdtem, összesen három csatorna volt az Egyesült Királyságban, ma pedig hazamegyek, bekapcsolom a tévét, és több száz közül választhatok. De ettől még ugyanolyan sikerközpontú a szakma. Most is mindenki azokat a műsorokat keresi, amire rákattannak a nézők, ahogy húsz éve.

hvg.hu: Nem gondolja, hogy az iszonyatosan nagy kínálat árt a sorozatok általános megítélésének? A nézők el vannak kényeztetve, de a sok jó sorozat közt nehéz igazán kiemelkedőt találni.

A. R.: Engem is aggaszt a helyzet, hiszen jelenleg 400 drámasorozat fut az Egyesült Államokban, és lehetetlen, hogy mindegyik a legjobb legyen. Ahogy romlani kezd a minőség, a nézők úgy unnak rá a kedvenceikre, és végül már nem is lesz kedvük új sorozatok után kutatni. A tévézés egy ciklikus szakma, és sosem lehet tudni, meddig tart egy korszaka. A karrierem közepén, az ezredfordulótól a 00-s évek végéig a valóságshow-k és a vetélkedők uralták a főműsoridőt. Amikor Amerikába mentem, heti háromszor a Legyen Ön is milliomos!-t adták főműsoridőben, most épp a sorozatok vannak divatban, mindenki róluk beszél, és ezért a mérce is eszméletlen magasan van. De realistának kell lenni, és be kell ismerni, hogy ez sem tart örökké.

hvg.hu: Akkor lehet, hogy újra a valóságshow-k és a vetélkedők uralma következik?

A. R.: Nem erre gondolok, sokkal inkább valószerű, hogy valaki kitalál valami egészen új műfajt. Elég visszaemlékezni, hogy mennyire nem látta előre senki az American Idol-szerű (nálunk a Megasztár robbant elsőként – a szerk.) szórakoztató műsorok felemelkedését. De persze ezek a kereskedelmi tévézésre vonatkoznak, az HBO mindig is elsősorban a filmek és a sorozatok otthona volt, ráadásul a mostani korszak, amikor több sorozatunk lenyomja a kereskedelmi tévéken láthatókat, hasonló az ezredforduló környéki aranykorhoz, amikor a Maffiózók dominálta a nézettségi listákat.

©

hvg.hu: Térjünk vissza Európára. Kijelenthető, hogy a helyi sorozatok hatására többen fizetnek elő az HBO szolgáltatásaira?

A. R.: Pénzügyekről és előfizetői adatokról nem beszélhetek, de nyilván nem csinálnánk őket, ha nem lenne hatásuk. Az HBO Európában hollywoodi filmeket és exkluzív amerikai prémium sorozatokat ajánl, mint például a Borgiák a Showtime-tól vagy a Kegyetlen tánc a Starztól. A kirakós utolsó darabja a helyi szériák, helyi nyelven, a helyi kultúrával, ismerős karakterekkel. Mi egyébként nem úgy mérjük a sikert, mint a kereskedelmi csatornák, nem rettegünk a nézettségi adatoktól, ha máshol épp egy focimeccs vagy egy elnökjelölti vita megy. Persze, nekünk is fontosak a számok, de legalább annyira fontos, hogy milyen kulturális hatást tudunk elérni az adott területen, mennyit beszélnek az emberek a programjainkról, van-e körülöttük elég felhajtás, ami előfizetésre vagy annak megújítására ösztönzi őket.

Míg a kereskedelmi csatornáknak állandóan a lehető legszélesebb közönségnek meg kell felelniük, addig mi készíthetünk olyan rétegsorozatokat, mint a Terápia, de olyan sikersorozatokat is, mint a Társas játék vagy az Aranyélet. Az egyetlen tragédia az lenne, ha az emberek észre se vennék, ha épp fut egy szériánk, de erről a marketingeseink gondoskodnak.

hvg.hu: A mozi világában nem ismeretlen probléma, hogy a magyarok kevésbé érdeklődnek a hazai alkotások iránt, ha beülhetnek egy amerikai szuperprodukcióra is. Ez a tévépiacon is érzékelhető?

A. R.: Szerintem egyáltalán nem. Minden területen, ahol jelen vagyunk, volt már olyan sorozatunk, amit többen néztek, mint a Trónok harcát, ennél magasabb mérce pedig nincs is. Az emberek szabályosan éhesek olyan sorozatokra, amelyek nekik szólnak, őszintén és intelligensen. Nem akarok a filmes kollégák ellen beszélni, de az egy nagyon más világ. Az állami támogatás elnyerésére és a fesztiválsikerekre helyezett hangsúly gyakran olyan irányba visz, ami mellett másodlagos, hogy azokhoz a nézőkhöz szólj, akik a szombat estéjüket arra áldozzák, hogy nagy pénzeket fizessenek egy film megnézéséért.

Azért még mindig a Trónok harca a mérvadó

Az HBO legnézettebb sorozata évadról évadra egyre nagyobb nézőbázist szed össze, a negyedik évadjával megdöntötte a csatornán belüli rekordot – epizódonként átlagosan 18,6 milliós közönséget vonzott, amivel megelőzte a Maffiózókat.

 

A hatodik évad előtt Londonban találkoztunk a színészekkel, az erről készült első cikkünket itt olvashatja el.

hvg.hu: A helyi sorozatok prototípusa a Terápia volt, négy országban is elkészítette a saját változatát. Mennyiben tértek el egymástól ezek, mennyire sikerült lokálissá tenni őket?

A. R.: Az első évadban nagyon hasonlítottak egymásra, mivel ugyanazokra a cselekményekre épültek. Aztán a második, harmadik évadokra folyamatosan találták meg a saját hangjukat, az írók is belejöttek, és teljesen eredeti történeteket kreáltak. Itt például a második évadban volt egy sztori egy rendszerváltó politikusról, Lengyelországban pedig egy szerelmi ügybe keveredő katolikus papról szólt az egyik cselekményszál. És mindegyikben sikerült egy nagyon jelentős helyi színészt találni a főszerepre, ahogy itt Mácsai Pált.

©

hvg.hu: A Terápia és a Társas játék izraeli sorozat alapján készült, de a többi közép-európai HBO-széria is főleg izraeli, illetve északi formátumon alapszik. Miért ez a két terület a követendő példa?

A. R.: Nincs túl nagy jelentősége ezeknek. Amikor kiválasztjuk a formátumokat, két dologra figyelünk. Az egyik, hogy illeszkednie kell az HBO-brandbe, vagyis autentikusnak, eredetinek kell lennie, a másik pedig, hogy olyan sorozatot kell választanunk, ami az adott régióban nem nagyon ismert. Jó példa erre a Mammon című széria, amit két országban is megcsináltunk. Ez egy összeesküvés-elmélet története, ami 25 éve játszódik Norvégiában, de amíg ez az időszak a norvégok szempontjából annyira nem volt érdekes, addig Közép-Európában természetesen nagyon izgalmas időket éltek, így kapott a feldolgozás egy extra jelentést. Olyan sorozatokat keresünk, ahol megvan ez a plusz, nem csak találomra választunk formátumot.

hvg.hu: Tehát nem hisznek abban, mint mondjuk a spanyolok, hogy fognak egy sikerszériát, mint mondjuk a Breaking Bad, és megcsinálják a saját verziójukat?

A. R.: Sok évet töltöttem a Sony Pictures Televisionnél, ahol az Egy rém rendes családnak csináltunk helyi változatokat különböző országokban. De ez a kereskedelmi csatornák igényeinek való, nem arról van szó, hogy nem hiszünk benne, csak nekünk ennél precízebb választásokra van szükségünk. Romániában csináltunk egy gengsztersorozatot, az Az Árnyakat (Umbre), ami egy teljesen ismeretlen ausztrál szériára épült, de az író annyira ráérzett a Bukarestre való átültetésre, hogy megérte megvásárolni azt a formátumot.

hvg.hu: Bár a számok nem publikusak, úgy tűnik, az Aranyélet nagy sikernek könyvelhető el. Vannak már tervek a folytatásról?

A. R.: Úgy gondolom, nagyon jól teljesített a sorozat, úgyhogy butaság lenne a részünkről, ha nem folytatnánk. Az a kihívás, hogy mivel csak egy sorozatot készítünk egy évben, nagyon meg kell gondolni, melyiket válasszuk. Hogy vajon egyből látni akarják a folytatást az emberek, vagy inkább valami újdonságra vágynak? (Az interjú készítése óta kiderült, hogy az HBO ősszel tűzi műsorra az Aranyélet második évadját.)

hvg.hu: Januárban már Magyarországon is elérhetővé vált a Netflix. Ez jó vagy rossz hír az HBO Go számára? Megosztja a hazai streamelők táborát ez a verseny, vagy fokozza az online tévézéshez való kedvet?

A. R.: Nem ismerem eléggé a magyar helyzetet ahhoz, hogy erről beszéljek. A Netflix természetesen a vetélytársunk, legalább annyira, mint egy futballmeccs vagy egy könyv, amit el szeretnék olvasni este, lefekvés előtt. Ma már az idő a legfőbb vetélytársunk. Nincs olyan ember, akinek van ideje minden sorozatot megnézni, és ezért egy tévéműsor számára bármi olyan audiovizuális dolog, amihez a napi 6-8 órás szabadidő alatt hozzájut, vetélytársnak számít. De az HBO-nál senki sem ijedt meg a Netflixtől, úgy gondolom, a verseny végeredményben jó dolog.

©

hvg.hu: Bár az HBO Gón is előfordul, hogy egyszerre akár 4 epizódot is elérhetővé tesznek egy-egy sorozatból, a Netflix fejlesztette tökélyre a darálás (binge-watching) fogalmát, sokszor egész évadokat jelentetnek meg egyszerre. Mi a véleménye erről a szokásról?

A. R.: Én személy szerint olyan sorozatokat szoktam darálni, amelyek valamiért kimaradtak korábbról, de nagyon jó kritikai visszhangjuk volt, ilyen volt például a Mad Men. De úgy gondolom, hogy óriási ereje van a lineáris szolgáltatásnak, vagyis amikor egy sorozatot megfelelő marketing mellett hétről hétre adunk, és az emberek izgatottan várják az új epizódokat, 8-10 héten keresztül. De ha már lement egy széria, akkor a darálás teljesen jó helyettesítés.

hvg.hu: Az HBO egy éve kiírt egy forgatókönyv-pályázatot. Krigler Gábor egy interjúban azt mondta, a beérkezett pályaművek túlnyomó többsége bűnügyi sztori volt. Ön szerint miért?

A. R.: Az ilyen forgatókönyv-pályázatoknál mindig az a legnagyobb csalódás, hogy az emberek általában olyan történeteket küldenek be, amik az általuk kedvelt sorozatok imitációi. Mivel sok népszerű krimisorozat van, persze, hogy ezeket utánozzák, True Detective-majmolás például nem egy volt a pályaművek között. Ez nem azt jelenti, hogy nem csinálunk krimit, az Aranyéletet is lehet annak nevezni, de abban a bűnözés metaforaként is szolgál a család életére vonatkozóan. Az biztos, hogy nem fogunk egy sima rendőrös vagy kórházas sorozatot csinálni.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Babosék elődöntősök Melbourne-ben

Babosék elődöntősök Melbourne-ben

Nagy Zsolt: Azt volt a legnehezebb elfogadni, hogy ugyanolyan vagyok, mint az apám

Nagy Zsolt: Azt volt a legnehezebb elfogadni, hogy ugyanolyan vagyok, mint az apám

Egy tanulságos ábra a „nem létező” tanárhiányról

Egy tanulságos ábra a „nem létező” tanárhiányról

Van egy kis baj a kijelző alá tett szelfikamerákkal – illetve rögtön kettő is

Van egy kis baj a kijelző alá tett szelfikamerákkal – illetve rögtön kettő is

Nagyon közel kerül egymáshoz csütörtökön két műhold, összeütközhetnek

Nagyon közel kerül egymáshoz csütörtökön két műhold, összeütközhetnek

Húsvéttól zenghet az új szövegű Miatyánk

Húsvéttól zenghet az új szövegű Miatyánk