Timothy Snyder: Fekete föld (21. Század Kiadó)

„A holokauszt: múlt és fenyegető jövő” – harsogja már alcímével a Yale Egyetem professzorának legújabb könyve, hogy nem egy szokásos történelmi kötetet tartunk kezünkben. Snyder ugyanis – miközben persze számba veszi a Harmadik Birodalom kialakulásának ismert történeti, gazdasági, geopolitikai és társadalmi-szellemi aspektusait – azt állítja, hogy amiről 1945 után azt hihettük, nem történhet meg újra, annak szinte minden feltétele fennáll ma is.

„Mint Hitler a nagy világválság idején szemléletesen bebizonyította, az ember képes a fenyegető krízist úgy ábrázolni, hogy azzal igazolni lehessen a jelenbeli drasztikus intézkedéseket. A politikusok kellő feszültség vagy elegendő ügyesség megléte esetén képesek megismételni a dolgok olyan összemosását, aminek Hitler volt az úttörője: összemossák a természetet és a politikát, az ökoszisztémát és a háztartást, a szükségleteket és a vágyakat. A megoldhatatlannak látszó problémával pedig egy bizonyos embercsoport lesz vádolható” – írja, nem titkoltan, hogy a kötetét figyelmeztetésnek szánja: a holokauszt rettenete nem csupán egy lehetséges vízió, hanem előre megjósolható következmény.

Dénes József: Szökésben (Jaffa Kiadó)

A szerző, a magyar underground zenei élet izgalmas alakja, a Neurotic, Európa Kiadó és sok más zenekar gitárosa, aki sajátos, filozofikus világlátását nemcsak baráti társaságban hangoztatta, hanem időnként be is gépelte. 2008-as halála óta könyve sokáig kallódott, most végre kezünkbe vehetjük.

A Szökésben szórakoztató, izgalmas, és ami a legeslegfontosabb, korhű és elképesztően személyes időutazás a nehéz pesti gyerekkortól a hetvenes évek syriusos, kexes zenei második nyilvánosságán át a nyolcvanas évek art-punkján és trabantos, balatonos, európa kiadós, neuroticos undergroundján keresztül Dönci hasonló hévvel és hasonló mélységgel megélt – mert ő mindent elképesztő mélységgel, beleéléssel és folyamatos szellemi önreflexióval élt meg – hit gyülekezetebeli menetén át a kilencvenes és a kétezres évek vadkeleti hiperreáljáig.

(Bővebben itt olvashat a kötetről és Dönciről.)

Bruck András: New Yorkba zárva (Scolar Kiadó)

„A férjemnek sok baja volt a rendszerrel, de inkább azért, amiért a legtöbben, a jobb életért. Van, aki szerint ez boldogság, nekem teljesen mindegy, minek nevezik.” Nem, ezt nem egy idegenbe nemrég szakadt hazánk lánya, hanem egy burmai fiatalasszony monologizálja egy Borough parki hálószobában, éppen kiszégyellősködve (magyar) szeretője ágyából. De bármikor a Csatornán, az óceánon innen s túl napjainkban is elhangozhatna. Szerényen számolva félmillió magyar vándorolt ki az országból. Így nem csoda, hogy egy húsz évvel ezelőtt írt s megjelent könyv most is nagyon aktuális.

Jól hangzana, hogy újratöltve 2016-ra. De új kiadás (dizájn és tipográfia) ide vagy oda, nem kellett semmi különösebbet átdolgoznia a szerzőnek, aki tíz évet élt Amerikában, pontosabban New York-ban, egészen pontosan leginkább Brooklynban, és jól visszajött, amikor mások még csak álmodozni kezdtek egy szép új világról – idehaza.

S hogy miért jött haza? „…a viszonyom nem volt egészen felhőtlen, talán mert Amerika túl nagy, túl más, vagy egyszerűen csak nem olyan, mint amilyennek szerintem egy országnak lennie kell.” Az persze nem derül ki, hogy milyennek kellene lennie egy országnak. De az igen, hogy milyen új életet kezdeni valahol messze, ahol minden s mindenki idegen, még a saját illúzióink is. S egyszer lent, egyszer fent: szerelem és kiégés, álmok és céltalanság, sodródás és megkapaszkodás egy nagy kohóban, ahol mindenki más, és legfőképpen más akar lenni, mint volt – miközben szívósan kapaszkodik a gyökereibe. Legyen mexikói, bolíviai, burmai, lengyel, orosz, magyar.

Bérczes Tibor: Élni és halni hagyni (Corvina Kiadó)

"Az eutanázia megélését és megítélését szerintem nagyban befolyásolja, milyen viszonyban van az ember azzal, aki eltávozik. De én csak illúziónak gondolom, hogy ha nem eutanáziával, hanem természetes módon hal meg, ki lehetett volna beszélni a lerendezetlen ügyeket. Sőt, úgy vélem, hogy azzal, hogy az ember tudja az időpontot, kifejezetten lehetőséget kap rá, hogy elvarrja a szálakat. Én úgy éreztem, hogy épp azzal, hogy sok apró, alapjában véve jelentéktelen dologról tudtunk beszélgetni, lezártuk a történetet” – meséli a kötet egyik interjúalanya.

Bérczes Tibor az eutanázia hollandiai legalizálásának tizenöt évének tapasztalatait próbálta összegyűjteni beszélgetéseivel. Ezek egyértelművé teszik, hogy az eutanáziával kapcsolatos kérdésekre mindig is világnézetfüggő marad a válasz, de azt is, hogy jobb, ha eggyel több, mint ha eggyel kevesebb választási lehetőségünk van. A legalizálással korántsem zárult le, csak új szakaszába lépett az eutanáziáról immár jó ötven éve zajló hollandiai diskurzus.

Magyarországon egy ilyen vita el sem kezdődött, két – világnézetük szerinti összeállt – tábor hangoztatja érveit, rendre elbeszélve egymás mellett. Talán egy-egy ilyen könyv segít, hogy valódi vita kezdődjön.

Joshua Wolf Shenk: Kreatív párosok (HVG Kiadó)

John Lennon 1967. március 29-én átment Paul McCartney-hoz, hogy befejezzenek egy dalt. A két zenész közötti kreatív kémia néha elcsendesedéshez, néha őrült improvizációkhoz vezetett, majd órák múlva Paul eljátszotta a Fool on the Hill című dalt. Mindezt onnan tudjuk, hogy jelen volt a The Sunday Times újságírója, aki beszámolt, hogy működik együtt a legendás szerzőpáros.

Joshua Wolf Shenk író-esszéista lebilincselő könyvében ilyen történeteken keresztül rombolja le a magányos zseni mítoszát. Miközben egy kultúrtörténeti anekdotagyűjteményt forgatunk, a szerző a Lennon–McCartney-páros mellett többek között Marie és Pierre Curie, Steve Jobs és Steve Wozniak példáján keresztül feltárja a közös alkotáshoz szükséges bensőséges viszony hat fontos szakaszát a találkozástól a kapcsolat felbomlásáig. Rámutat, hogy az emberi kreativitás legnagyobb eredményei együttműködés gyümölcsei. Legyen szó a „South Parkról”, az amerikai polgárjogi mozgalomról vagy éppen Van Gogh Csillagos éjéről, mindig egy páros áll a háttérben.

Tudományos kutatásokra, személyes beszámolókra és történelmi bizonyítékokra támaszkodva nemcsak a kreativitásról és az emberi kapcsolatokról alkotott véleményünket változtatja meg, de közös alkotásra is ösztönöz.

A HVG Kiadó további könyveit itt találja.

Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló (Magvető)

Irálya a régi. Kedélye – érthetően – változó. Új „arája” van; miatta az ingadozó testi és lelkiállapot. Becézi Hasnyálkának, Mucingernek, édes kisasszonynak, tündérnek, mucusnak. Igyekezne megszelídíteni; együtt kell vele léteznie. Az élni szót – az új összefüggések, betegsége következtében – nem használhatja. A halált még úgy se. Az egyszerű történet vessző száz oldal sorozat Blixen-változatát írná. De napi rutinjából a „remény és reménytelenség közti végtelenségbe” került, ahol fájdalom, gyengeség, kiszolgáltatottság, kemoterápia, hőkezelés, mellékhatások uralják a teret. Cetlik mindig vannak nála, mindenhol jegyzetel, de nem igazi naplóíró. „Mintha csak a baj tenne azzá – írja. – Ez történt a Javított kiadás esetében is. Próbálom a bajt nyakon csípni. Mondatok igájába hajlítani.”

A kötetről bővebb ajánló a friss HVG hetilapban olvasható.

Darvasi László: Taligás (Magvető)

Darvasi László a 18. századi szegedi boszorkányperek világában játszódó regényében – mely A könnymutatványosok legendája és a Virágzabálók testvérdarabja – a korabeli gondolkodáshoz, mentalitáshoz utat találva néz a történelem mélyére. Krimibe illő nyomozás a szegedi boszorkányperekről, ugyanakkor mágikus realista utazás az emberi lélek kiismerhetetlen szorongással és a szenvedéllyel teli tájain, és egyben egyfajta allegória is az értelmiségről.

A történetben egy Taligás nevű ember járja Európa országútjait, titkos küldetést kap egy bécsi tanácsostól: egy süketnémának tűnő fiút kell magával vinnie Szeged feszültségekkel terhes városába. A hosszú úton elkíséri őt Barbara Strozzi, az üvegbe zárt gnóm is. Feltűnik a regényben egy sánta gyertyaöntő, az ő mindig táncos lánya, valamint Róth, a kiismerhetetlen püspöki titkár is. (A Darvasi Lászlóval készült interjúnkat itt találja.)

Durica Katarina: Szlovákul szeretni (Libri)

"Hol van az otthon? Ahol a legjobb. Ahol a mobiltöltődet tartod. Ahol automatikusan csatlakozik a wifihez a net. Ahol a szomszéd visszaköszön. Otthon az a hely, ahová kora tavasszal elteszed a télikabátodat. Ahol a januári árleszállításkor vásárolt karácsonyi díszeket tárolod a következő karácsonyig. Ahol, ha eltévedt embert látsz, útba tudod igazítani. Ahol tudod a párhuzamos utca nevét."

Az idei könyves termés nagy meglepetése a fiatal, felvidéki magyar kisgyerekes írónő, Durica Katarina, aki olyat tud, amit igazán jól kevesen tudnak produkálni a hazai könyvpiacon: Szlovákul szeretni című regénye egyszerre kapcsol ki és szórakoztat, ugyanakkor mélységekkel és valódi mondanivalóval is rendelkezik. A közel háromszáz oldalas, üdítően igényesen megírt kötet egyszerre társadalomkritikus és politikus, de ezt a két attitűdöt is finom intelligenciával és kellő szelídséggel kezeli.

Durica nagyon mai történetének főhőse Petra, a pozsonyi panelsoron felnőtt, húszas évei második felében járó ambiciózus műkereskedő lány, aki a regény kezdetén Afrikába kalauzol bennünket, ahol megtalálja a szerelem egy szintén identitását kereső, Belgiumban felnőtt ruandai fiú, Sali személyében. Innen az út ismét Európába vezet: a bécsi galériák csillogó világából a magyar közélet legmélyebb bugyrain és Budapesten át egészen Pozsonyig, hogy ismét megkerüljön az elveszett otthon és a valódi identitás, aminek tulajdonképpen semmiféle propagandához, felgerjesztett, zászlólobogtató nemzeti érzülethez és politikai identitáshoz nincs köze, valami egészen máshoz viszont van: a Szlovákul szeretni pontosan erről beszél igazat, tisztán és pontosan.

Milena Busquets: Ez is elmúlik (Libri)

„A testem pontosan egy templom ellentéte. Azzal próbálkoztam, jó, próbálkozom, hogy a fejem legyen a templomom. A testnek inkább vidámparknak kell lennie.” Külföldi szerző kötetét megvásárolni sokkal kockázatosabb, mint a magyar szerzők közül válogatni, hiszen több a hibalehetőség: ha az eredeti nyelven írt szöveg eleve jó volt, és helyben tisztességes szerkesztőt kapott, azt egy kókler, stílusérzék nélküli, igénytelen fordító még elronthatja, nem beszélve a szerkesztőről, aki szintén bőven ronthat a helyzeten. Milena Busquets Ez is elmúlik című köteténél szerencsére nem ez a helyzet.

Egyrészt az 1972-es születésű eredetileg régész végzettségű, spanyol szerzőnő pontosan tudja, melyek a jó könyv ismérvei, hiszen évekig dolgozott a családja által a hatvanas években alapított nagyhírű barcelonai Lumen könyvkiadónál, sőt, ma már saját alapítású könyvkiadóját üzemelteti. Nagy nemzetközi visszhangot kiváltott kötete itthon is jó kezekbe került: a fiatal magyar műfordító generáció egyik legtehetségesebb tagja, az ELTE spanyol szakának doktorandusza, Varju Kata vette kezelésbe a szöveget.

A negyvenes évei közepén járó, kissé elveszett, éppen édesanyját gyászoló Blanca történetén pedig egyértelműen látszik, hogy magyarítója szeretettel és élvezettel fordította. Erre minden oka megvolt, mert a kivételes őszinteségről tanúskodó, mégis könnyed, üde és szellemes szöveg végre úgy beszél a női szexualitásról – melynek nyelve és retorikája igencsak hiányos mifelénk –, hogy szerencsére nem kap sem vulgáris, sem infantilis, sem túlesztétizált, sem öncélúan magamutogató jelleget. Blanca az érett nőiség és a maga teljességében, egészségesen megélt szexualitás mintaképe: gyógyír a rengeteg felesleges prüdéria és képmutatás országában a léleknek. A történet hátterében pedig hullámzik a tenger: minden cseppje mediterrán.

Závada Pál: Egy piaci nap (Magvető)

A regény az 1946-os zsidóellenes magyarországi pogromok történetét dolgozza fel, tulajdonképpen egy rettenetes tabló arról, hogyan szikráznak fel bestiális cselekedetekhez, több ember halálához vezető irracionális indulatok a háborút követő cseppet sem egyszerű békében – Szegő János így foglalta össze az új Závada-kötetet. A számos korabeli dokumentumot, újságcikket és jelentést felhasználó szerző elsősorban a hisztéria mögötti lélektani mozgatórugókat kutatja regényében, nagyfokú hazaszeretetről tanúságot téve, és ítélkezés nélkül néz szembe múltunk egyik tragédiájával.

Azon a bizonyos 1946. májusi napon valamelyik nagykunsági község hetipiacán asszonyok vesznek üldözőbe, majd kínoznak halálra egy zsidó tojáskereskedőt – ennek lesz tanúja az elbeszélő, egy tanár felesége. Az öldöklő tömegindulat futótűzként terjed, nem kímél nőket, öregeket és gyerekeket sem. A regény elbeszélőjének emlékeiben a véres piaci nap, illetve a felelősségre vonás eseményei párhuzamosan tárulnak föl, hogy más és más módon tanúsítsák végzetesen eltorzult, olykor mégis meglepően kapcsolódó emberi viszonyainkat.

"Semmi áthallás..!" - Esterházy megnyitotta a Könyvhetet (videó)

A britek fele megkockáztatná az unióból való kilépést, bár a lakosság 69 százaléka teljesen össze van zavarodva, és bizonytalan a kísérlet végkimenetelét illetően. Merőben hitkérdéssé vált tehát egy olyan lépés, amelynek gazdasági-politikai következményei totálisan megsemmisítőek lehetnek.