szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

A forradalom előtti napokban a Hegedüs András vezette magyar kormány egyre-másra hozta azokat a rendeleteket, amelyek nagyobb szabadságot adtak az állam addig szigorúan ellenőrzött és korlátozott polgárainak. Abortuszügyben azonban egy kórházigazgató-parlamenti képviselő támadt az igazságügyi miniszterre. A diákok közben a kötelező orosztanítás megszüntetését követelték.

„A magzatelhajtás büntetőjogi szabályozásáról és más fontos kérdésekről tárgyalt az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága” – írta első oldalas címében a Szabad Nép, a kommunista pártlap 1956. október 18-án. Az előző napi ülés jelentőségét mutatja, hogy megjelent Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, Molnár Erik igazságügyi miniszter és Román József egészségügyi miniszter is.

Molnárról már egy korábbi Mementó-epizódunkban megírtuk, hogy még a halálbüntetés eltörlésének lehetőségéről is nyilatkozott 1956 októberében, és pár nappal korábban a válások megkönnyítésére is jogszabály-módosítást tervezett. Mindez reakció volt arra, hogy a Rákosi-korban – 1956 októberében már Hegedüs András kormányfő „mentora”, azaz Gerő Ernő volt a legfőbb pártvezér – szigorúan tiltották az abortuszt, és a családjogi szabályozás is a háborús készülődést, az ipari fejlesztést és a népesség növelését célozta.

A Ratkó-korszaknak is nevezett sztálinista időszakban (erről bővebben itt olvashat) kifejezetten korlátozták a terhességmegszakítást. Ám ez a demográfusok szerint nem népességnövekedést eredményezett hosszabb távon, hanem elsősorban a gyermekvállalás időpontját hozatták előre a nőkkel. (Így még a hetvenes években is oktatásügyi problémákat okozott, hogy az ötvenes években hirtelen felduzzadt korosztályok gyerekei egyszerre kerültek iskolába, majd utána a feleslegesen létesített vagy kibővített iskolák kongtak szinte üresen.)

Egy kórházigazgató a kormányt liberalizmussal vádolta

1956-ban az intézkedések következményeit még nem láthatták előre, és az aktuális kormányzati irányvonalat élesen támadták konzervatív oldalról. (Az adott korban ez persze nem keresztény-konzervatív jobboldali politikát jelentett, hanem inkább ortodox konzervatív kommunista, esetleg sztálinista álláspontot.)

©

A parlamenti tanácskozáson ugyanis a legfőbb téma az abortuszkérdés volt. A kormány abortuszrendeletét tárgyaló napirendi pont előadója Bene Zoltán kórházi főorvos, országgyűlési képviselő volt. „Bene előbb dicsérte azokat az eredményeket, amelyeket az anya- és csecsemővédelem terén elértünk”, majd kifejtette: „a magzatelhajtás terén – a korábbi rendkívül szigorú helyzettel szemben – jelenleg a másik hibába estünk”. Ezért Bene a – véleménye szerint – „liberális rendelkezések” felülvizsgálatát tartotta szükségesnek, persze csak „a statisztikai adatok birtokában”.

Molnár Erik válaszolt – nem sokáig maradt már miniszter

A kormányzatot támadó nyilatkozatra az igazságügy-miniszter Molnár Erik válaszolt. Szerinte „a minisztertanácsi határozatot lehet talán liberálisnak nevezni, de ez a határozat abból indul ki, hogy nem lehet a nőket szülésre kényszeríteni”. Molnár hangsúlyozta: a gyakorlat azt mutatja, „a magzatelhajtás a nők belátásától függ”. Ha viszont nem engednék az abortuszt, akkor a nőkre rászabadítanák a „kuruzslókat”, és a „mostani helyzet” amúgy sem befolyásolja „lényegesen a népszaporodást”.

A vitát a hamarosan kitörő forradalom egy időre „ad acta” tette, de annyi bizonyos, hogy a kormányból Molnár Erik előbb távozott, mint a parlamentből Bene. Az utóbbi a Kádár-kor nagy részében parlamenti képviselő maradt (a hetvenes évek közepéig), és az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet egyik vezetője volt – egy Szolnok megyei dokumentum szerint még 1960-ban is.

Molnár Erik azonban 1956 előtt legfelsőbb bírósági elnökként és igazságügyi miniszterként alighanem „túl aktív” volt a törvénytelen perek felderítésében. A Rajk-per törvénytelenségei kapcsán még Kádár Jánost is kihallgatta. (Kádárnak súlyos szerepe volt az 1949-es koncepciós perben.) Így Molnár 1956 után történészként dolgozott, hiszen éppen az lett az ország első embere, akiről ő „túl sokat” tudott.

Virágzó kulturális élet – Nagy Imre feltűnik a közönség soraiban

Szabó Ernő Nyúl Béla szerepében

Az 1956. október 18-ai Szabad Nép szerint előző este mutatták be az Uránia moziban A Hannibál tanár úr című új magyar filmet, amelyet Móra Ferenc kisregényéből írt filmre Fábry Zoltán, Gyenes István és Szász Péter. Az ünnepi bemutató érdekessége volt a tudósítás szerint, hogy „megjelent kulturális életünk számos kiválósága. Végignézte az előadást Nagy Imre elvtárs is”.

Vagyis Nagy ekkoriban szinte többször szerepelt – igaz, a tudósítások szövegében „elvészve” – a pártlapban, mint a Magyar Dolgozók Pártjának első embere, Gerő Ernő. Persze az utóbbi, ha feltűnt, akkor rögtön a vezető anyagokban: az október 18-ai lapszámban éppen az „előremutató” belgrádi tárgyalásairól nyilatkozott.

Németh László, Kassák Lajos a Nagyvilágban

Szintén az élénkülő és megújuló kulturális életet jelezte a Szabad Nép negyedik oldalán a „Köszöntjük a Nagyvilágot” című cikk, amely arról szólt, hogy végre közvetlen forrásból megismerhető lesz a világirodalom. A Nagyvilág című folyóirat ugyanis ekkor jelent meg először. A világirodalmi lap szándéka a Szabad Nép szerint az, hogy „átfogó képet adjon az emberiség mai kultúrájáról, hozzásegítse az olvasókat ahhoz, hogy saját tapasztalataik, első kézből kapott ismereteik alapján formálhassanak véleményt a külföldi írókról és irodalmi irányzatokról”.

Ennek kapcsán a Szabad Nép idézte Lukács Györgynek a folyóirat bevezető cikkében írt gondolatát: „A Nagyvilág egyik legfőbb feladata bebizonyítani, hogy csakugyan felnőttek vagyunk.” Az új lapban nemcsak a kommunista filozófus, Lukács és az egykori parasztpári népi író, Veres Péter, hanem korábban félreszorított magyar írók is feltűntek tanulmányaikkal, írásaikkal: Németh László és Kassák Lajos nevét emelhetjük ki közülük.

Burkoltan az orosztanítás ellen lépett fel az ifjú kommunisták szövetsége, a DISZ

Az oktatásban viszont egyre feszültebb lett a helyzet. Az akkori kommunista ifjúsági szövetség, a DISZ Központi Vezetősége (KV) a Szabad Nép beszámolója szerint reagált az egyetemeken és főiskolákon egyre erőteljesebben megfogalmazott követelésekre. Így már a DISZ KV is fakultatív nyelvoktatást akart a felsőoktatási intézményekben. (Ezzel gyakorlatilag a kötelező orosztanítás ellen léptek fel.)

Ugyancsak követelték az önállóbb ifjúsági szervezeteket az egyetemeken, döntően a budapesti, debreceni, szegedi diákok korábbi javaslatait átvéve.

A DISZ vezetősége kimondta azt is: a marxizmus-leninizmus oktatás helyes arányaira kell törekedni, és ennek megfelelően „csökkentsék az óraszámot”, de a katonai oktatás felülvizsgálatát is követelték, s olyan hétköznapi követelésekkel is foglalkoztak, mint a menzai étkezési normák emelése. Végül az étkeztetés javítását is kérte a DISZ KV.

A szerző az OSZK-1956-os Intézet munkatársa.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Meghalt Gernot Langes-Swarovski, aki naggyá tette a céget

Meghalt Gernot Langes-Swarovski, aki naggyá tette a céget

A kormány harmadik levelétől sem lettek okosabbak az oltásra regisztrálók

A kormány harmadik levelétől sem lettek okosabbak az oltásra regisztrálók

Zsámbéki Gábor: Lerombolása barbárság, és így marad meg az emlékezetben – Búcsú az Ódrytól

Zsámbéki Gábor: Lerombolása barbárság, és így marad meg az emlékezetben – Búcsú az Ódrytól