Népszerű az új rendezésének a Facebookon terjedő, kék alapú hirdetése: „Tudta? Szeptember 22-én lesz a Kút című film premierje.” Ezúttal közéleti kérdések felé fordul?
A felszínen ez egy szerelmes sztori. Történeteimben mindig az emberi kapcsolatok furcsaságaira koncentrálok. Fontosnak tartom a társadalmi témát is, különösen, mivel régen nyomasztott annyira a közélet, mint az elmúlt fél évben. Kifejezetten rosszul érzem magam a mindenütt ott éktelenkedő kék, újabban nemzetiszínű plakátoktól, amikor végigtekerek a városon. Nehéz aljasabb politizálást elképzelni, mint ami társadalmi félelmekre, a tudatlanságra játszik rá. A közéleti kérdéseket azonban nem tudom direkt módon elhelyezni a filmjeimben. Igaz, a Kútban is vannak beállítások, amelyek konkrétan a ma Magyarországáról szólnak. Igyekszem kontextusba helyezni a nyilvánvalóan elemelt szituációt: valakik lerobbannak egy magyar benzinkútnál, ahonnan nem tudnak elmenni. Nyilvánvaló az allegória, hiszen Magyarországon akár gyalog is el lehet jutni egyik településről a másikra.
Jelenet a Kút című filmből. Valós mesék
Stiller Ákos
Nyugatra tartó szexmunkások rekednek a benzinkútnál. A jelenség szociológiai vetületére épül a sztori?
Ebbe nem akartam belemászni, de minden karakternek kitaláltuk a hátterét, a környezetét, amelyben felnőtt, amit otthon hagyott. Ezek a lányok szakmai öntudattal elitnek tartják magukat. Egy stricijük van, aki mintegy háremének tekinti őket, nem az utcán dolgoznak, hanem Dél-Svájcban, tiszta szobában. Annak az iróniája érdekelt például, hogy ha valakik pénzért szexelnek, és közben veszi őket egy kamera, akkor sztárok lehetnek, ha viszont nincs kamera, akkor kurvák. Vagy hogy miért gondolja egy huszonéves, egészséges, dekoratív lány karrierlehetőségnek a prostitúciót? Miként tudja elhitetni magával, hogy ettől lelkileg nem sérül? (Filmkritikánkat itt olvashatja.)
Első nagyjátékfilmje, A nyomozó fanyar humorát a szakma mellett a közönség is értékelte. Most is ügyelt rá, hogy szórakoztasson?
Ha a Monty Pythont, Wes Andersont és a Coen testvéreket nevezzük szórakoztatónak, akkor mindenképp. Ha ez a szó nem a kábítást, az elandalítást jelenti.
| Fiókterápia |
Rossz gyerek volt, árulja el. Öt év alatt végezte el a gimnáziumot, fizikából bukott. Vegyészmérnök szülei akkor nyugodtak meg, amikor osztálytársa, Bodó Viktor megalapította akkor még amatőr társulatát, amelyik beszippantotta és sínre helyezte a fiukat. Eleinte színész akart lenni, majd az esélytelenek nyugalmával felvételizett rendezőnek. Akkor volt először kamera a kezében. Másodévesen már az Európai Filmakadémia elnökével, Wim Wendersszel ebédelt, más országok film szakos diákjaival együtt arra kérték fel, forgasson klipet az Európa Filmdíj átadójára. A magyar operatőrök atyjáról, Illés Györgyről ekkor készült rövidfilmjére máig büszke. Szereti még a párkapcsolatokról szóló, Rossz helyen szálltunk le című kisfilmjét, noha régebbi rendezéseit nem meri újra megnézni. Csakúgy, mint A nyomozó című első nagyjátékfilmjét, amelyért pedig öt díjjal jutalmazták a 2008-as Magyar Filmszemlén, és 35 ezren nézték meg a moziban. De ő szorongó típus, kivéve forgatáskor. Elégedetlensége miatt fiókban őrzi Az ember, akit nem lőttek le című forgatókönyvét, noha már a Filmalap is adott rá némi pénzt, és koprodukciós partnerek is akadtak volna. A Terápia sorozatban író-rendezőként vett részt. Most kerül a mozikba Kút című, szerelmes, krimi- és társadalmi szálakat egybeszövő, második játékfilmje. Közben a Digic Picturesnek rendez átvezető animációkat és trailereket. Szabadidejében is szívesen ül le a játékkonzolhoz. A filmszemlén kapott pénzdíjból első dolga volt Xboxot vásárolni. |
De óvatosan mondom ezt, mert az Ének az esőben az egyik kedvencem. A nívósan szórakoztató mű többletjelentést kap. George A. Romero Élőhalottak éjszakája című, a zombiőrületet elindító, hatvanas évekbeli filmjében is erősek és konkrétak az áthallások: a végén egy feketét lőnek le azért, mert zombinak hiszik. Minden jó mese egy másik világban játszódik, de nagyon is a mi valóságunkról szól. A Kút történetét úgy mesélem el, ahogy én szeretném, ha nézném. Megtartottam a száraz iróniát, egy kis brutalitással és némi érzelgősséggel elegyítve.
Befolyásolja a színészeihez való viszonyát, hogy eredetileg maga is a világot jelentő deszkákra pályázott?
Amikor a harmadik színészfelvételimen az utolsó rostáig jutottam, már tudtam, hogy nem az az én utam. Viszont élveztem a vizsga minden napját azokkal, akik a legendásnak mondott Máté Gábor-osztályba kerültek. Máig szeretem a színészeket, és féltem őket a kiszolgáltatottságtól, a kiégéstől. Veszélyes pálya az övék, talán máshol is, de ma Magyarországon biztosan. Sok feladatot kell elvállalniuk ahhoz, hogy nagy ritkán sikerélményhez jussanak, azt csinálhassák, amit szeretnének.
Mivel győzte meg önt Pusztai Ferenc, a film producere, hogy elég jelentős szerepet osszon rá a Kútban?
Nyolc éve hallgatom tőle, hogy A nyomozóban nem tűnhetett fel, holott szeret megjelenni az általa menedzselt filmekben. A forgatókönyvben volt egy kicsit bumfordi figura, akinek eleinte alig volt dramaturgiai szerepe. Ezt szántam Ferinek. De ahogy írogattam a könyvet, dagadt és szöveget kapott a karakter. A castingra őt is behívtam. Meglepett, milyen szépen játssza a fizikailag és lelkileg is megterhelő jelenetet. Az övé lett a szerep. Tréfálkoztam, hogy így legalább végig ott lesz a forgatáson, és látja, hogy az esetleges túlóra nem időhúzás. Hanem például azért fordul elő, mert későn derült ki, hogy filmre dolgozhatunk. Nem vagyok nyersanyag-fetisiszta, a digitális filmeknél mégis egyre zavaróbb számomra, hogy minden éles, mindent részleteiben látunk. Úgy érzem, a Kút-féle történetekhez az a fajta „koszosság” kell, amit a 35 milliméteres film tud. Ez közelít ahhoz, amit a valóságban a szemünkkel észlelünk.
Jelenet a Kút című filmből. Valós mesék
Saghyfoto
Hogy élte meg, amikor a Filmalap fejlesztgette a forgatókönyvét?
Hallottam rémtörténeteket, de kifejezetten kellemes meglepetés ért. Az, hogy az ember leül másokkal a filmtervéről beszélgetni, akkor is hasznos, ha a Filmalapnál olyanok is vannak, akiknek a véleménye szöges ellentétben áll az enyémmel. Ha leülnek velem szemben öten, akik vették a fáradságot, hogy elolvassák a forgatókönyvet, és négy-öt órán keresztül véleményezik, abból lehet profitálni. Együttműködőek voltak, ha belekötöttek egy jelenetbe, megindokolták a nemtetszésüket, ott érezték hosszúnak a filmet, ahol én is. Persze én elég könnyen befolyásolható vagyok, mindig azt érzem, hogy a nézők unják, amit csinálok. A sötétben némán ülő közönség rémálom.
A bonyolultabb hierarchiájú színházi közegbe csak el-el kirándul filmesként, vagy párhuzamos pályának érzi?
Amikor van önbizalmam, akkor azt hiszem, hogy a filmezéshez van közöm, ott tudok úgy megszólalni, ahogy talán más nem. Színházba mindig nagyobb szorongással megyek. Színházi munkáim közül azoknál éreztem, hogy nem éltem hiába, amelyeket nevelési céllal középiskolásoknak, nehéz sorsú fiataloknak vagy börtönökbe vittünk el. Rácsodálkoztatjuk őket: ja, ez az Antigoné? Át tudjuk vinni a gondolatot, hogy valami nem azért klasszikus, mert annak mondják, hanem mert a benne ábrázolt helyzetek, míg ember az ember, előállnak.
Gigor Attila új filmjét az izzadságszag rontja el
Kevés magyar rendező tette fel annyira magasra a lécet első nagyjátékfilmjével, mint Gigor Attila. A nyomozó után másodjára egy hasonló humorú, ám egészen más hangulatú filmmel jelentkezett, a Kút azonban hiába hemzseg a jobbnál jobb karakterekben, túl későn kezd el szórakoztatóvá válni, és mintha a forgatókönyv a főszereplőről is elfeledkezett volna.
