A magyar származású angol író, Tibor Fischer utoljára 2008-ban jelentkezett fikciós regénnyel, azóta viszont többet hallhatunk róla, mint 25 éves munkássága során bármikor. Ez leginkább az Orbán Viktort és a magyar kormány intézkedéseit védő nemzetközi cikkeinek köszönhető, valamint a 2014-ben megjelent utolsó könyvének, A magyar tigrisnek, amely a rendszerváltásról, a magyar média és politika viszonyáról, de legfőképpen Orbán Viktorról szólt.

Fischer szülei 1956-ban emigráltak Angliába, három évvel később már itt, Stockport városában született Tibor, aki később a Cambridge-i Egyetem latin-francia szakán végzett, majd újságíróként helyezkedett el. Állítása szerint iskolás koráig beszélt magyarul, de aztán elfelejtette a nyelvet. Ugyanebben a 2012-es interjúban kérdezték meg tőle, hogy mi a különbség az mai és a 80-as évek Magyarországa között (akkoriban élt és dolgozott itthon), amelyre ezt felelte: "Kádár idejében jobb volt a tömegközlekedés. A magyar újgazdagoktól meg undorodom, de gondolom, ezzel mindenki így van".

Amikor a fideszesek Prágában lelejmolták

Először 1982-ben járt Magyarországon, 1988 és 1990 között pedig már a Daily Telegraph budapesti tudósítójaként követte végig a rendszerváltást, tinta becsempészésével támogatta a szamizdat irodalmat és feleségül vette Pataki Eszter újságírót, aki később Orbán Viktor sajtótitkáraként is dolgozott.

Itteni tartózkodása során megismerkedett a demokratikus ellenzék szinte összes nagy alakjával: egy interjúban arról mesélt, hogy például Kövér László, Fodor Gábor és Deutsch Tamás mellett azért fűzte szorosabb kapcsolat Orbánhoz és Németh Zsolthoz, mert ők Oxfordban is tanultak ösztöndíjjal, amikor ő London és Budapest között ingázott – Orbán többször megfordult Fischer brixtoni lakásában is. Kettejükkel még a közelmúltban is gyakran találkozott, Orbán Ráhel esküvőjére például ő is kapott meghívót, és ide is repült miatta.

Tibor Fischer

AFP / Leemage / Effigie

Egy angol nyelvű interjúban mesélte el azt a sztorit, miszerint az 1989-es prágai, Vencel téri tüntetésen tudósítóként volt jelen, és két fideszes odament hozzá: "Az egyikük azt mondta: 'Tibor, kölcsön tudnál adni egy kis pénzt? Kicsit kevés a benzinünk, és vissza kéne jutnunk Budapestre'. Aztán a barmot letartóztatták, és soha többé nem láttam". Hogy ez vajon Deutsch Tamás vagy Kerényi György volt-e, az sajnos nem derült ki.

Míg az SZDSZ-t korruptnak és inkompetensnek, a rendszerváltó Fideszt mindig tehetségesnek tartotta, és még 2014-ben is azt nyilatkozta, hogy "lehet róla vitatkozni, hogy milyen miniszterelnök Orbán, vagy mit tett és mit nem tett Magyarországért, de az megkérdőjelezhetetlen, hogy ő az elmúlt évek legnagyobb magyar politikusa, vezetőként egyszerűen nincs aki a nyomába érjen". Igaz, ugyanebben az interjúban fejtette ki azt is, hogy egészségtelennek tartja a magyar társadalom megosztottságát és a politikai vita hiányát, valamint a baloldal ekézésén túl normális alternatívának nevezte az LMP-t.

Hülye liberális tanárok

Íróként 1992-ben mutatkozott be, A béka segge alatt című regénye (amelyben apja történetét mesélte el a negyvenes-ötvenes évek Magyarországán) máig a legismertebb alkotása – ez volt az első debütáló könyv, amit a legjelentősebb brit irodalmi díjra, a Man Booker Prize-ra jelöltek. Legnagyobb írói hatásként Asimov és Tom Wolfe mellett Márai Sándort emlegeti.

Következő két regényével (A gógyigaleri – 1994, Agyafúrt agyag – 1997) a fekete humor és a különc történetek (az Agyafúrt agyag narrátora például egy ötezer éves sumer edény) kedvelői körében vált egyre népszerűbbé, az új évezredben viszont már nem mindegyik alkotása jutott el Magyarországra. 2000-es novelláskötete, az Aki hülye, ne olvassa, és legutóbbi, 2008-as regénye (Megváltás Miamiban) megjelent magyarul, 2003-as könyve és 2011-es novellagyűjteménye viszont már nem.

2009-ben tagja lett a brit Királyi Irodalmi Társaságnak, a Canterbury Christ Church Universityn pedig kreatív írást tanít. Az oktatásról 2012-ben még ez volt a véleménye: "Magyarországnak soha nem lenne szabad elszakadni a gimnáziumi modelltől, ahol a diákok rá vannak kényszerítve, hogy tanuljanak, hogy például kívülről megtanuljanak szövegeket". Igaz, a következő mondat már így hangzott: "Ráadásul az angol iskolarendszer tele van idióta, liberális tanárokkal, akik azt hiszik, a diákok lelkét bántják, ha kijavítják a rossz helyesírásukat".

Orbán Orbánról szól

A Guardiannek viszonylag rendszeresen ír különböző cikkeket, leginkább könyvkritikákat – az elmúlt öt évben Nádas Péter, Szécsi Noémi és Jászberényi Sándor munkáit is bemutatta a brit lap hasábjain. Persze sokkal nagyobb port kavartak aktuálpolitikai írásai.

2013-ban nagyjából Mi a fene ez a nonszensz baromság, amit Magyarországról híresztelnek? címmel közölte a Guardian Fischer első mentegető írását az aktuális Orbán-kormányról. A cikkben leírta, hogy Magyarország tudja, milyen egy diktátor, és Orbán Viktor nem az. Az író azt a kormánypárti körökben népszerű véleményt osztotta tovább, miszerint az akkoriban a Magyarországot ért nemzetközi támadások, a kétharmados választási győzelemmel kormányzó Orbánék intézkedéseit lekezelő sajtóvisszhang a külföldre panaszkodni járó baloldali politikusok hangulatkeltésének eredménye.

Egy évvel később már könyvet is szentelt a témának, A magyar tigris című kötet hivatalos ismertetője így kezdődik: "Orbán ​se nem jobboldali, se nem baloldali. Orbán Orbánról szól. Orbán a nyerésről szól. Orbán 1848 óta a legfontosabb magyar politikus lett, olyan fontos, amilyet nem látott a világ, mióta Liszt ujjai csiklandozták az elefántcsont-billentyűket. Nem rossz". A megjelenés után a Heti Válasz készített interjút a szerzővel, amiből mi is kiválogattunk néhány idézetet. Olyanokat, mint: "Mindenki üzletel Putyinnal! És akkor hirtelen Viktor lesz a rosszfiú azért, amit mindenki más megtesz".

Orbán Viktor 1989-ben, az Ellenzéki Kerekasztal ülésén

Bánkuti András

Három évet kellett várni az Orbán vs. Média sorozat legújabb darabjára, de csütörtökön Fischer újabb védőbeszéddel jelentkezett. A Guardianben most a CEU-ügy szolgáltatta az apropót a jól ismert mondatokhoz, amelyek a legitim többpártrendszerről, a virágzó demokráciáról, a tisztességes választásokról, a sokszínű és szabad sajtóról szólnak. A migránshelyzet kezelésével kapcsolatban az a véleménye, hogy lehet, nem ideális megoldás fogva tartani a menekülteket a határon, de az EU-val ellentétben Orbán legalább tesz valamit.

A CEU-ról azt mondta, hogy az intézmény nem azonos jogokat, hanem előjogokat követel magának, szerinte nem tartható, hogy az egyetem a magyar mellett New York államban akkreditált amerikai diplomát is kiad anélkül, hogy ott campust működtetne.

Kicsit tájékozódhatna

Hétfőn aztán négy válaszlevelet is közölt a Guardian: a CEU-rektor Michael Ignatieff mellett a Liverpooli Egyetemen oktató Nigel Swain, a Kelet-Közép-Európa történelmével foglalkozó Felix Jeschke és a Human Rights First tanácsadója, Brian Dooley is felszólalt Fischer írása ellen. Ignatieff az író azon mondatait cáfolta meg, miszerint a CEU nem tartotta be a törvényeket, Swain szerint Fischer tájékozódhatna a magyar választási rendszer Fideszre szabásáról, és akkor nem mondana olyanokat, hogy bármikor, simán le lehet váltani az Orbán-rendszert.

Jeschke szerint a CEU ügye egy nagyobb probléma része, ugyanis ez mutatta meg, hogy a kormány bárkit kész törvényekkel kitaszítani, akivel különbözik a véleménye, a politikai ideológiája – ez pedig már közvetlenül a demokráciát veszélyezteti. Dooley pedig a civil szervezeteket féltve jegyzi meg, hogy egy demokráciát a szavazásokon túl az erős és kritikus társadalom, és annak intézményei is jellemeznek, Orbán pedig őket igyekszik eltakarítani. A szakértő megjegyzi: a nemzetközi emberjogi szervezetek messziről felismernek egy épülő autoriter rezsimet.