Vekerdy Tamás, aki nemrég a Gyermeknevelés dán módra című könyvhöz írt utószavában bemutatta, hogy a hazai nevelési elvek a teljesítményorientált amerikai gyakorlathoz állnak közel, most a Mandinernek adott nagyinterjúban beszélt arról, hogy a magyar iskolákban a kreativitást hadoválásnak, a kritikai érzéket pedig szemtelenségnek hívják.

„A régi porosz modell alapján működő magyar iskola egyetlen egyet ismer, az értelmi intelligenciát, de azt is hogyan! Elképesztő módon. Az értelmi intelligenciának is tíz faktora van a klasszikus mérés szerint, de a mai magyar iskola azok közül is csak kettőt osztályoz: a lexikális memóriát és egy matematikai készséget. Nyolcat már az értelmi intelligenciából sem osztályoz. Mennyire igazságos így az az osztályzat, amit egyedül tekintünk mérvadónak a tekintetben, hogy hova engedünk be egy gyereket? Semennyire” – mondta, majd hozzáfűzte, mi valóban azon vagyunk, hogy „visszatekerjük a rossz porosz iskolába” az iskoláinkat, ami katasztrófa.

Szerinte az jelentene megoldást, ha a gyerekek jó iskolába járhatnának, „ahová az állam pénzt tesz be, és nem vesz ki”. Vekerdy megemlíti azt is, hogy Klebelsberg Kunónak (aki egyébként nagyon sokat tett a magyar oktatásért) volt koncepciója, a mai oktatásnak meg nincs.

Úgy véli, nagyon sok pénz nem kell az oktatásra, de egy minimumra szükség van, különben lehetetlen a működése.

„Annyi hülyeségre költünk rengeteg pénzt. Mi a túrónak rendezünk vizes világbajnokságot? Minek? Ahelyett, hogy benyomnánk a pénzt az oktatásba, az egészségügybe, a szociális életbe, ami tényleg a nemzet elemi érdeke lenne. Csak azért, hogy büszkék legyünk? Ki a büszke? A vezérkar! Amit csinálnak az egyszerűen hülyeség és egyenesen nemzetellenes. Szóval pénz igenis van. És egy jól működő oktatási rendszerhez nem kellene sok pénz, de azért valamennyi igen.”