szerző:
Csatlós Hanna
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A világ leghíresebb divattervezőit inspirálja alkotásra Frida Kahlo 64 évvel a halála után is, és a Frida-mánia nem hagy alább. A mexikói festőművész, feminista ikon ruhatárának titkát próbáltuk megfejteni.

A Frida-mánia (amelynek a Magyar Nemzeti Galéria egy külön termet is berendezett az időszakos Kahlo-kiállításán) nem új keletű dolog, már a festőművész életében elkezdődött, hiszen Marilyn Monroe, Jackie Kennedy és Maria Callas mellett Frida Kahlo már a huszadik században példaképpé és divatikonná vált. 1937-ben az egyik legfontosabb divatmagazin, az amerikai Vogue fotót és cikket közölt róla, párizsi látogatásakor pedig a megjelenése megihlette a legendás olasz divattervezőt, Elsa Schiaparellit, akit addig leginkább az európai szürrealisták, például Salvador Dalí inspiráltak.

A Frida-mánia aztán csaknem harminc évvel a művész halála után, 1983-ban kapott új erőre, amikor Hayden Herrera amerikai író megírta az első komoly összefoglaló munkát a mexikói festő életéről. Aztán Herrera későbbi, Frida Kahlo: The Paintings című könyve alapján készült el 2002-ben Salma Hayek főszereplésével a Frida című film, amely a Kahlo-őrületet továbblendítette, át a 21. századba. Most pedig már ott tartunk, hogy a Mattel legyártotta a Frida Kahlo Barbie babát.

A két dátum, 1983 és 2018 között már a kifutón is megjelent a Kahlo-stílus, Jean-Paul Gaultier 1998-ban mutatta be a művész által inspirált kollekcióját, és a nagy divattervezők és divatházak azóta is rendre előveszik a témát: csipkék, kendők, virágok a hajban, keresztek a nyakban vagy a fülben, bizarr fűzők, élénk színek, rakott maxi szoknyák és hajfonatok keverednek kissé képzavarosan a mexikói koponyamotívumokkal. 2010-ben a Givenchy, 2012-ben a Moschino, 2015-ben a Dolce & Gabbana, idén pedig a francia divattervező, Roland Mouret látta meg a fantáziát Frida Kahlo ruhatárában.

A Moschino 2012-es tavaszi/nyári kollekciójának bizonyos elemei Kahlo stílusára emlékeztetnek.
©

Mindegyikőjük más-más indokkal veszi elő Kahlót, Mouret például azt mondja, hogy számára a festő mint nő az izgalmas. „A lelkiereje, hogy soha nem fogadta el a kudarcot. Rezonál arra, ami én vagyok, mert szeretem azokat a nőket öltöztetni, akik szeretnek nők lenni, és Frida nem hagyta a társadalomnak, hogy megakadályozza őt abban, hogy nőként élvezze az életet, hogy nőiesnek mutassa magát, miközben a teste össze volt törve”.

Egy Frida Kahlo által inspirált fűző, amelyet Jean-Paul Gaultier tervezett
©

Magyar tervezőket is inspiráltak a divatikonná lett művész stílusjegyei; a Romani Designnak például 2015-ben jött ki az első Frida Kahlo ihlette kollekciója, melynek Gryllus Dorka volt az arca. Idén – nyilván nem függetlenül a mostani nagyszabású kiállítástól – újabb összeállítással jelentkeznek, amelyben szintén benne lesz a Kahlo-féle spiritusz.

„Elsősorban formailag merítkeznek majd az új darabok Frida Kahlo stílusából, de átveszünk néhány motívumot is, amelyet a mi, roma hitvilágunkkal fogunk ötvözni. A fridás jegyeket a saját DNS-ünkre fogjuk ráfeszíteni” – mondja Varga Erika, a Romani Design alapítója, divattervezője. Példaként felhozza, hogy Fridának volt aranyfoga és drága kövekkel kirakott fogsora is, amelyet társasági eseményekre rakott fel, és egy 1903-as, húszdolláros amerikai pénzérmét használt medalionként. Ezek pedig – a pénzérme és az aranyfog – mind olyan elemek, amelyeket a cigány kultúrkörben is előszeretettel használnak.

Öltözéke politikai manifesztum volt

Van még egy közös vonása a Romani Designnak és Frida Kahlónak a divattervező szerint: „Számomra azért olyan inspiráló ő, mert a maga korában ugyanazokért a célokért próbált küzdeni, amelyek nekem is fontosak. Azt vallotta, hogy a mexikói népi kultúra önálló kultúra, mely saját megkérdőjelezhetetlen jogán felbecsülhetetlen, egyedi, értékes, és ezt megpróbálta a megjelenésével is közvetíteni. A Romani Design ugyanígy a  roma kultúrát akarja népszerűsíteni a tradicionális viseleti motívumok kortárs újragondolásával, képviselve egy 21.századi roma identitást, amely természetesen számos közös ponton kötődik a magyar kultúrához is.”

Ez a gondolat azért különösen fontos, mert egyébként éppen a divat az, amely kilúgozta a tartalmat a külső jegyek mögül: Frida Kahlo magára terített kendői csak egyszerű színes kendők, virágai pusztán fejdíszek lettek a divat perspektívájában, holott ezeket ő rendkívüli tudatossággal viselte, minden megválasztott ruhadarabja üzenetet hordozott.

Frida Kahlo mosolyog vissza ránk egy sportcipőn.
©

Frida Kahlo felső-középosztálybeli családból származott ugyan, de a szocialisták, később pedig a kommunisták elveit vallotta, és az 1910-ben kirobbant mexikói forradalom eszméi közel álltak hozzá. Egészen fiatalon befogadta őt köreibe a mexikóvárosi szélsőbaloldali értelmiség, olyan szabad gondolkodók alkották a társaságát, akik nemcsak antikapitalisták, hanem egyben nemzeti érzelműek is voltak: a prekoloniális mexikói kultúra, az elnyomásban élő indián őslakosság iránti tiszteletet hangsúlyozták és követelték.

A fiatal Frida Kahlo azért tudott mindezzel azonosulni, mert apja német (régebbi feltételezések szerint magyar) származású volt ugyan, de édesanyjának spanyol és tehuana indián felmenői is voltak. A kommunista ideológiához is passzolt a szegénységben élő őslakosok felkarolása, a tehuana nép matriarchális berendezkedése pedig Kahlo feminizmusával csengett egybe. Annak idején későbbi férje, a hasonló elveket valló Diego Rivera vette rá állítólag Kahlót, hogy mexikói identitását és öntudatát az öltözködésével is kifejezze. Így kezdte el a Nyugat-Európából átvett öltözködési trendeket keverni a hagyományos, mexikói viselettel. Frida Kahlo külseje ezáltal tetőtől talpig politikai manifesztummá vált, öltözéke a kiegészítőivel együtt az etnikai hovatartozását tükröző, megkonstruált önportrévá lett. Ennek köszönhetően valahányszor lefotózta valaki Frida Kahlót, valahányszor megjelent a festő az amerikai vagy az európai művészelit eseményein, automatikusan hozzájárult a mexikói kultúra globális megismertetéséhez.

©

Frida Kahlo egykori ruhatárából 600 darabot vettek leltárba, amikor 2004-ben végre kinyitották a személyes holmijainak raktárát, pontosabban az egykoron a Rivera által bezáratott fürdőszobáját (ennek egy része látható most a londoni Viktória és Albert Múzeumban kiállítva). Frida Kahlo nagyon szeretett ruhákat és kiegészítőket vásárolni New York-i útjain, ha tehette, elment a kínai negyedbe, hogy selyemsálat, finom textileket vegyen magának, és a kedvenc termékei között ott volt a Chanel No. 5 parfüm és a Revlon szemöldökceruzája is. Utóbbi éppen a mexikói Revlon-gyárban készült. A kortárs ötvösökkel sok ezüstékszert csináltatott, de az őslakosság kedvelt drágaköveit, jádekövet és ónixot is szívesen viselt magán. Bár a szépségápolási termékei inkább nyugati produktumok voltak, a ruhák közül a tradicionális mexikói viseleteket részesítette előnyben.

„Frida Kahlo a tehuana népviseletnek mind a négy nagy periódusát ismerte, már 1825-ben létezett az a fej köré húzott csipkegallér, amit egyes önportréin, családjával közös, gyerekkori fotóin is láthatunk. A deréknál húzott, alsó szoknyával ellátott maxiszoknya, hozzá a négyszögletes felső, amelyet gyakran viselt, a 19. század végén jelent meg Mexikóban” – mondja Varga Erika.

A díszesen hímzett, négyszögletes huipilek – ezek a mexikói indián nők legelterjedtebb ruhadarabjainak számítottak – Frida Kahlo gardróbjának alapdarabjai volt, továbbá guatemalai kabátok és tradicionális mexikói kendők, úgynevezett rebozók alkották a ruhatárát. Ezek a szőtt, nagy méretű sálak 1910 környékén a forradalmár mexikói nők tipikus viseletének számítottak, mert a vállukra vetve ezek alatt a kendők alatt fegyvert tudtak rejtegetni. A textil – amit Frida a Vogue 1937-es számában is meglobogtatott egy nagy agávé előtt – roppant szimbolikus erővel bírt a számára, a rebozó a nők és Mexikó szabadságát jelképezte.

Csipkegallér Frida Kahlo önarcképén.
©

Varga Erika szerint mindennek fényében a jelenlegi divatipar Frida-mániája kissé visszásnak tűnhet, hiszen az az értékrend, amelyet a festőművész a szimbolikus ruhadarabokkal képviselt, a mai társadalomban valójában nem népszerű.

Szeretjük ugyan a stílusát, és azt, amit a stílus által megtestesített, holott a mai divat nem erről szól. Nem arról, hogy az ember legyen hű a saját gyökereihez, ömagához, ha kell harcoljon és álljon ki saját identitása mellett, a népi kultúrák nem annyira fontosak, a tradíciók pedig eltűnőben vannak.

A ruhák a túlélést jelentették

Egy másik aspektusból vizsgálva Frida Kahlo számára a ruhák és kiegészítők nemcsak a divatnál voltak többek, hanem az identitás puszta kifejezésénél is. A felsorolt öltözékek ugyanis elidegeníthetetlen részévé váltak annak a testnek, amelyet Kahlo egész életében erős fájdalom kínzott, és amelyet a ruha alatt orvosi fémek, acélbetétes fűzők tartottak egyben. Frida Kahlo diszfunkcionális, számára rengeteg keserűséget okozó testét a festő egyértelműen kompenzálni akarta és tudta a ruháival.

Kahlo hatéves korában gyermekbénulásban szenvedett, ezért a jobb lába vékonyabb és rövidebb volt a másiknál. Így már gyerekkorában hozzászokott ahhoz, hogy a teste nincs tökéletes állapotban. Valódi tragédiája – amelynek később éppen a festészetét köszönheti – azonban 18 éves korában következett be. Egy buszbalesetben olyan súlyosan megsérült, hogy alig maradt ép testrésze. Eltört a gerince, a kulcscsontja, a bordái, a medencecsontja, a jobb lába 11 helyen, összeroncsolódott a lábfeje, a vállai elmozdultak a helyükről. Egy korlát átfúródott a köldökénél, átdöfte a méhét, amelynek következtében soha nem lehetett gyereke. Többször elvetélt, ennek lelki és fizikai kínjait festményein próbálta meg feldolgozni, noha teste tragédiáját soha nem tudta teljesen megemészteni.

Frida minden fájdalmát összesűrítette A törött oszlop című képében.
©

A baleset így az egész életére rányomta a bélyegét, 1954-es halálig gyakorlatilag minden áldott nap annak a következményeivel kellett megküzdenie. Életében több mint 30-szor műtötték, többször kellett hónapokat fekve, ágyban töltenie, gerincét legalább 28 féle fűzővel (volt, ami fémből, volt, ami gipszből, bőrből, illetve ezeknek a kombinációjából készült) próbálták rögzíteni, és olyan időszaka is volt, amikor felfüggesztették a saját otthonában, így próbálták a csigolyáit távolítani. Frida ópiumokkal és alkohollal próbált enyhíteni a fájdalmán.

Ehhez képest, amikor valaki ránézett Frida Kahlóra, akkor nem a gyakorlatilag teljesen tönkrement, idegen anyagokkal kipótolt testet látta, hanem egy büszke nőt, aki átvitt és szó szerinti értelemben is ki volt virágozva. Pedig mérhetetlen szenvedéseit tekintve, a saját maga vagy akár a ruhatára elhanyagolásához is minden joga meg lett volna a festőnek, mégsem hódolt be testi fogyatékosságainak. Nem hódolt be, küzdött velük. A személyes tragédiáinak feldolgozásában segített a festésnek a folyamata, de ahogy Circe Henestrosa és Claire Wilcox, a V&A kurátorai mondják: az öltözködés is támogatta Fridát a túlélésben.

Frida Kahlo gipszből készült fűzője. Sarlóval és kalapáccsal, illetve egy meg nem született magzat képével dekorálta ki.
©

A kurátorok szerint érdemes lenne Frida Kahlo megjelenését abból a szempontból is elemezni, hogy a művész miként próbálta meg a ruházatával valahogy kompenzálni a sérülésekbe belerokkant testét, vagy éppen kifejezésre juttatni a fájdalmait. A maxiszoknyák például kifejezetten jól jöttek a lába eltakarásához, állítólag három vagy négy rétegben is viselt harisnyát a jobb, elvékonyodott lába szélesítéséhez, a hajába tűzött virágok, a sál és az arcát hangsúlyozó kiegészítők pedig okosan és észrevétlenül vonták el a tekintetet a testének alsó felétől.

Ezek a praktikák az eltakarás művészetének gyakorlatai voltak, de Frida Kahlo nem minden esetben leplezte testi állapotát, volt, hogy inkább kiemelte azt. Lába 1953-ban üszkösödni kezdett, ezért azt térdtől lefelé amputálni kellett. Erre mit csinált Frida? Ahelyett, hogy a hiányt szimplán takargatni kezdte volna, művészi kifinomultsággal készíttetett magának egy, a kínai selyemsálakról ismert mintákkal díszített művégtagot. Talán azóta sem készült ennél szebb protézis. Ezt követően írta le Kahlo naplójába a jól ismert sorait: „Lábak? Mit akarok tőlük, amikor szárnyaim vannak, hogy repüljek?”

Frida Kahlo művégtagja kiállítva a V and A Múzeumban.
©

Mi ebből a tanulság? Frida Kahlóért lehet rajongani, inspirációt, bátorságot meríteni belőle, de nem árt észben tartani, hogy ami nekünk pusztán divat, az neki tényleg maga az élet volt.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Csatlós Hanna - Sándor Anna Kult

Marx az ágya fölött, Trockij az ágyában – egy szenvedélyes nő portréja

Frida Kahlo életét végigkísérte a testi-lelki fájdalom, mégsem adta meg magát: szenvedését szenvedéllyé formálta a vásznon és az életben. Már kortársait elvarázsolta, az ezredfordulóra pedig popkulturális ikon lett belőle. Szombaton a Magyar Nemzeti Galériában nyílik festményeiből az első magyar kiállítás. Portrénkban összegyűjtöttük néhány érdekes motívumot, amelyek meghatározták művészetét és a későbbi kultuszt is.

Bono a kormánypárti sajtóban lassan botfülű pedofillá válik

Bono a kormánypárti sajtóban lassan botfülű pedofillá válik

Végül 15 építésziroda pályázik az új Közlekedési Múzeum tervezésére

Végül 15 építésziroda pályázik az új Közlekedési Múzeum tervezésére

Szokatlan lépésre szánta el magát egy civil szervezet, hogy csökkentse a várólistákat az egészségügyben

Szokatlan lépésre szánta el magát egy civil szervezet, hogy csökkentse a várólistákat az egészségügyben

December végén jön Reisz Gábor új filmje

December végén jön Reisz Gábor új filmje

Nem köthet ki Marseille-ben az Aquarius mentőhajó

Nem köthet ki Marseille-ben az Aquarius mentőhajó

Titkolják, hogy mennyi az átlagnyugdíj

Titkolják, hogy mennyi az átlagnyugdíj