Emerick 1962-ben 16 évesen kezdett dolgozni az EMI legendás stúdiójában, az Abbey Roadon. Igaz még csak hangmérnök-asszisztensként, de ott volt a Beatles pályafutásának kulcspillanatánál, 1962 szeptemberében, amikor a zenekar felvette Love Me Do és P.S. I Love You című dalait.

Első saját Beatles-munkája, mármint amikor vezető hangmérnökként dolgozott George Martin producer mellett, a zenekar Revolver című lemeze volt. Nagy kísérletezőkedvvel ő hozta össze azokat a hangzásokat a keverőpultnál, amelyeket a Fab Four és az ötödik Beatle-nek nevezett Martin együtt megálmodtak. A legeslegelső szám, amit ő vett fel, a Tomorrow Never Knows című dal volt, ami a kor hangzásvilágához képest elképesztőnek számított. A zenekar kérése az, volt, hogy John Lennon hangozzék úgy, mint a Dalai Láma egy hegycsúcson. A végeredmény valóban egészen különleges lett.

A White Album feszültségekkel teli felvételei során otthagyta a Beatlest és a stúdiót, de az album egy részének így is ő volt a hangmérnöke, ahogy egyébként a megelőző Sgt. Peppers Lonely Hearts Club Bandnek, majd az Abbey Roadnak is (az utolsóként megjelent, de még az Abbey Road előtt készült Let It Be munkálataiban nem vett részt, azt a notórius Phil Spector vezette és Glyn Johns hangmérnökölte).

A Beatles feloszlása után dolgozott Paul McCartney-val (a többi Beatles-tag amúgy is mindig Paul emberének nevezte), Elvis Costellóval, a korábban a Beatles-féle Apple cég által felkarolt, tragikus sorsú Badfingerrel, a Supertramppel, a Cheap Trickkel, és az Ultravoxszal. Ő készítette azt a demószalagot, melynek nyomán Kate Bust még tinédzserként leszerződtette az EMI lemezkiadó.

Négy Grammy-díjat nyert.

Évek óta küzdött szívproblémákkal, szívműködését évek óta pacemaker szabályozta.