szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Ezen a héten a novemberben induló 15. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál programjából szemezgetünk, hogy a különböző szekciók legizgalmasabb filmjeit ajánlhassuk önöknek. Ezúttal a múlt kísért bennünket: a háború örökségével, felbecsülhetetlen értékű filmkincsekkel és egy halálos ítéletet hozó esküdt háborgó lelkiismeretével foglalkozó filmeket válogattunk ki.

Idén olyan filmeket mutatunk be, amelyek a munkaerőpiacok gyors változásainak következményét, a múlt vitás és megosztó örökségét, a háború és társadalmi igazságtalanság sújtotta emberek szenvedését, az ember környezetre gyakorolt hatását illetve a környezet megóvásában játszott szerepét és felelősségét vizsgálják

– foglalta össze köszöntőjében Oksana Sarkisova, fesztiváligazgató a 15. Verzió Filmfesztivál témáit. Nem könnyű ebből a széles merítésből a legizgalmasabbnak tűnő filmeket kiválogítani, mégis kísérletet tettünk rá a Földünk a tűréshatáron nevű szekció és az Életünk a munka című gyűjtés esetében, most pedig Az emlékezés formái kategóriából mutatunk be három, általunk erősen ajánlott filmet.

Lindy Lou: a 2-es számú esküdt

Halálra ítéltél egy embert. Hogy érzed magad ezek után? Melyek a morális és pszichológiai következményei egy olyan rendszernek, amely megengedi, hogy átlagos, hétköznapi emberek – jelen esetben az esküdtszék – döntsenek egy ember élete vagy halála fölött?  A Lindy Lou: a 2-es számú esküdt nagyon leegyszerűsítve ezekre keresi a választ, habár Florent Vassault francia dokumentumfilm-rendező egy sokkal komplexszebb történet kibontakozása során jut el a végső kérdésekig.

A film főszereplője Lindy Lou Isonhood, aki a 90-es években tagja volt annak az esküdtszéknek, amely a kétszeres gyilkossággal vádolt Bobby Wilcher halálos ítéletét szavazta meg. Wilcher 1982-ben brutálisan megölt két nőt Mississippiben, halálra késelte őket, majd a tette után szinte azonnal elkapták őt a rendőrök. A férfit sokkal később, 2006-ban végezték ki méreginjekció által. A halálos ítélet meghozatala óta több mint húsz év telt el, a kivégzés is már több mint tíz éve megtörtént, Lindy Lou azonban még most sem tud döntése súlya felett napirendre térni. Wilcher ügyéig a republikánus és baptista Lou elkötelezett halálbüntetés-párti volt, ám a tárgyalás során elbizonytalanodott. 1994-ben, ha a 11 esküdt ellenében szavaz, akkor Wilchert nem végzik ki, ő azonban nem volt elég bátor, voksát végül a kivégzés mellett tette le.

Mind a mai napig gyötri a lelkiismeret emiatt, ezért úgy döntött, hogy felkeresi régi esküdttársait, hogy meg tudja, más is hasonlóan érez-e, megváltoztatta-e még bárkinek is rajta kívül az életét a halálos ítélet meghozatala.

Dawson City: Megfagyott idő

1978-ban, az Északi-sarkkörtől délre eső Klondike és Yukon folyók összefolyásánál, a kanadai Dawson Cityben egy építkezési területen a munkások felbecsülhetetlen értékű kincsekre bukkantak. Egy régi sportcsarnok helyén egy új szabadidős központ felhúzásán dolgoztak, amikor a fagyott földből előkerült 533 darab celluloidtekercs. Ezeken a 49 évvel korábban rögzített némafilmek és filmhíradók voltak, és mint később kiderült, a yukoni hideg föld elég jó állapotban őrizte meg azokat.

A hirtelen a semmiből előbújt tekercsek azonban nem akármilyen filmes ereklyék voltak, hanem Dawson City szó szerinti aranykorának (1896-tól 1899-ig) a lenyomatai, az aranylázban égő város titkainak őrzői. Bill Morrison rendező pedig felismerte a celluloidszalagok jelentőségét, amelyek egy elképesztő történelmi momentumot konzerváltak az utókor számára. Dawson City: Megfagyott idő címmel dokumentumfilmet készített nemcsak a filmtekercsek felfedezéséről, de arról is, hogy mit mutatnak meg a ma emberének ezek a szalagok.

Dawson City, ez a világ végén álló település, bő ötven évvel a Kaliforniai aranyláz után lett mindössze három évre az arany utáni hajsza központja, rendkívül rövid idő alatt az egyik legvirágzóbb és legpezsgőbb életű várossá nőtte ki magát Észak-Amerikában. Nagyon gyorsan 40 ezresre duzzadt a lakossága, aranyásók jöttek-mentek, az aranyért bolonduló mágnások alakították ki ideiglenes székhelyüket a településen, az ő kiszolgálásukra pedig kialakult a komédiásokkal, filmesekkel teli szórakoztatóipar infrastruktúrája is – ennek mind a tekercsek a megmondhatói. Amint azonban az arany elfogyott, Dawson City azonnal visszasüllyedt a teljes érdektelenségbe, lakossága pillanatok alatt az ötödére csökkent. Ma alig lakják többen ezer főnél. Hála Bill Morrisonnak és a tekercseknek a város dicső múltja most már megmarad az örök emlékezetnek.

Maradványok

Tudja, melyik a modern történelem legtöbbet bombázott országa? Egy délkelet-ázsiai ország, amelyik sosem indított háborút, mégis 1964 és 1973 között az amerikai repülőgépek félmillió hadművelet során több mint kétmillió robbanószert dobtak le itt. Ez az ország Laosz, a robbanószerkezetek földje, ahol a mai napig ártalmatlanítják és takarítják el a fel nem robbant lőszereket (ez az összes ledobott bomba közel egyharmada). Laosz még most is emészti a háborús évek tragédiáját, a nem hatástalanított bombák ugyanis a háború vége óta már több mint 22 ezer civil ember életét oltották ki.

Paolo Barberi és Riccardo Russo olasz filmrendezők kétszer is ellátogattak a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságba, hogy megnézzék és dokumentálják: a Magyarországnál két és félszer nagyobb államban mit hagyott örökül a háború. Laosz elképesztő mennyiségű, rozsdásodó fegyverarzenálja talán első blikkre fel sem tűnik azon ember számára, aki nem tudja, mit keressen. De aztán – mutatja be Barberi és Russo filmje – a trópusi monszunéghajlat dzsungelében, a sűrű növényzet takarásában és az emberek rurális lakóhelyein időnként csak feltűnik egy-egy bombatestből megépített csónak, egy elhagyott tank, egy a robbanószerkezetek maradványain álló kunyhó, a pokolgépek beolvasztott fémjéből formált evőeszközök, víztároló, virágcserép kerülnek elő.

Úgy látszik, a háború Laoszban még mindig tetten érhető, a hétköznapi élet legjelentéktelenebb színtereibe is beszivárgott. Ám, mutat rá a Maradványok című film, a találékony laoszi nemcsak eltörölni akarja a múltat, de ki is használja annak örökségét, ha már így alakult.

15. Verzió Dokumentumfilm fesztivál filmjeit megnézheti november 6-11. között Budapesten, illetve november 15-25. között országosan az art mozikban.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Nébih: tök jók a magyar sütőtökök

Nébih: tök jók a magyar sütőtökök

Robotlábakon sétált odébb egy 7 ezer tonnás épület Kínában – videó

Robotlábakon sétált odébb egy 7 ezer tonnás épület Kínában – videó

F1: Bottas nyerte az imolai időmérő edzést

F1: Bottas nyerte az imolai időmérő edzést