Lehetőséggé alakítani a tragédiát – tíz nap vendégségben egy holokauszttúlélőnél
Edith Eva Eger szembenézett a saját félelmeivel, és ezáltal másokon is segíteni tudott. A magyar származású pszichológus megjárta Auschwitzot, mégis kivételes az az életöröm, amely a kilencvenes éveit taposó nőből árad. Cseke Eszter és S. Takács András tíz napot tölthetett Edith Eva Eger otthonában, hogy megmutassa nekünk: így érdemes élni. Villáminterjú a rendezőkkel.
Cikksorozatunkban a 15. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál magyar alkotásait mutatjuk be. Az On The Spot Az ellenség gyermekei – Edith Eva Eger című filmjét a Magyar panoráma szekcióban vetítik csütörtökön 20.30-kor.
Edith Eva Eger neve valószínűleg nem ismeretlen az olvasó számára, a Kaliforniában élő magyar származású pszichológus már tartott előadást Budapesten, A döntés című könyve pedig idén került a hazai könyvesboltokba. A könyvet Amerikában és itthon is pozitív kritikák fogadták, egyik üzenetét – miszerint mindenkiben megvan a képesség arra, hogy gyűlöljön és szeressen; és hogy melyiket választjuk, az már csak döntés kérdése – a New York Times újságírója korunk legfontosabb üzenetének tartotta. A jelenleg is praktizáló Eger betöltötte már a kilencvenet, mire ez a gondolat nyomtatásba került, és a könyve tele van még hasonló, megszívlelendő bölcselettel és útmutatással.
Edith Eva Egert és családját az 1938-ban visszacsatolt Kassáról szállították el hat évvel később Auschwitzba, Eger 16 éves volt ekkor. Szüleit kivégezték, ő viszont életben maradt, igaz: az utolsó pillanatban megérkező felszabadító gyalogosezred a fiatal lányt már a holttestek közül kaparta ki. Ismert történet Edith Eva Egerről, hogy Mengele megparancsolta neki, hogy tánccal szórakoztassa őt, a korábban táncosnak és tornásznak készülő kamasz ezt pedig csak úgy tudta kivitelezni, hogy közben nagyon erősen az Operaház színpadára képzelte magát, amint éppen a Rómeó és Júliát adja elő. Később a szexuális bűncselekmények áldozatainak és a veteránoknak a traumafeldolgozásban segítő pszichológus azt mondta, hogy ezzel a vizualizációval épp azt művelte, amit a szexuális erőszak áldozatai is gyakran csinálnak: kikapcsolnak, hogy túl tudják élni a traumát.
Edith Eva Eger később már szakemberként hangoztatta meglátását, miszerint nem pusztán a véletlenen múlt, hogy túlélte a haláltábort, a belső erő megtalálása, a lélekjelenléte nélkül szerencsével sem tudta volna ezeket a borzalmakat átvészelni.
Memoárjából kiderül, hogy egy dolog túlélni Auschwitzot, és egy másik ép ésszel kibírni az Auschwitz utáni éveket. Hosszú időbe telt, míg fizikailag rendbe jött, a lelki felépülése azonban még tovább tartott, Eger nagyon sokáig képtelen volt beszélni az átélt rémségekről, depressziótól, poszttraumás stressztől, emlékbetörésektől szenvedett, és a bűntudat kínozta, amiért ő a többi áldozattal, a családjával szemben életben maradt. Saját traumája miatt talált rá a pszichológiára, és önmaga, valamint mások gyógyítása során fokozatosan jött rá arra, hogy miként lehet az ember életét meghatározó tragédiát lehetőséggé alakítani. A nehézségeket, a múltunk sötét foltjait eltörölni nem lehet, tagadni nem szabad – állítja Eger –, azonban a hozzáállásunkat a traumáinkhoz kemény munkával bármikor megváltoztathatjuk, ez a saját döntésünk kérdése. Ilyen, kis és nagy döntések sorozatából áll az egész életünk, jól jön tehát hozzájuk egy olyan kézikönyv, amilyet Eger írt.
Az On The Spot stábjának, S. Takács Andrásnak és Cseke Eszternek – a Verziónak köszönhetően végre moziban is látható – portréfilmje teljes mértékben visszaadja azt a pozitív szemléletet, amely a könyvből is árad. Ahogy az is látszik a filmből, hogy Edith Eva Eger élete minden részletében a saját filozófiájának megvalósulása. A szakember rendkívüli nyitottságára vall, hogy több mint egy hétre beengedte a stábot a saját házába (mi több, a hálószobájába!), megvendégelte a gyerekkel érkező filmrendezőket. Mesélt nekik a legnehezebb időkről, a sokévnyi múlttagadásról, és arról is, hogy milyen érzés volt visszamennie Auschwitzba. A filmből kiderül, hogy honnan fakad az a szinte határtalan és erős életöröm, amely a stábot is lenyűgözte. Látjuk Egert házimunka közben, fürödni a panorámás medencéjében, látjuk, hogyan segít mai napig praktizáló pszichológusként a páciensének, és látjuk azt is, hogy miként képes valaki az „élete alkonyán” egy fiatal szívével szerelmesnek lenni.
S. Takács Andrást és Cseke Esztert a forgatás körülményeiről kérdeztük.
hvg.hu: Személy szerint mit tanultak az Edith Eva Egerrel együtt töltött időből? Az egyértelmű, hogy nagyon inspiráló lehetett vele találkozni.
S. Takács András: Kevés olyan élettel teli, pozitív, felvillanyozó emberrel találkoztunk, mint Edie, pedig már 90 fölött volt, amikor megismertük. Egy hosszabb észak-amerikai forgatás vége felé érkeztünk meg hozzá Kaliforniába, finom vacsorával várt minket, és ragaszkodott hozzá, hogy aludjunk a házában. Eleinte kétségbe voltunk esve, mert teli volt herendi porcelánfigurával a lakás, a fiunk pedig még nem volt kétéves, és a biztosításunk egészen biztosan nem fedezte volna a gyönyörű San Diegó-i villa törékeny berendezését. Végül a porcelánbalerinák egy vitrinben töltötték a következő tíz napot, Edie pedig úgy viselkedett a fiunkkal, mint egy pótdédnagymama, azóta is emlegetik egymást.
Cseke Eszter: Világszerte rengetegen hivatkoznak Edith Eva Eger bölcsességére és arra, ahogyan szembenézett a saját félelmeivel, hogy aztán terapeutaként másokat is segíthessen a legkülönbözőbb traumák feldolgozásában. Részben erről szól a filmünk és Edith könyve is, A döntés, de bennünk még ennél is jobban megmaradt az az életöröm, ami ebből az idős nőből áradt, és amit egészen közelről megfigyelhettünk tíz napon át.
Még azt is filmre vihettük, amikor lefeküdt aludni, aztán másnap együtt kezdtük a napot, és ő volt a legboldogabb, hogy valaki igazi európai capuccinót készített neki reggelenként. A heti két pilatesórától a vasárnapi táncklubig mindig úgy örült az életnek, mint a kisfiunk.
Ezt a hozzáállást, ezt az életszemléletet próbáltuk meg ellesni tőle, ami mögött nyilvánvalóan ott van mindaz, amit átélt, és amit később szakmai munkája során hozzátett, például mentora, Viktor Frankl segítségével. Frankl a holokausztirodalom egyik alapművében azt írta meg, hogyan találta meg az élete értelmét Auschwitzban.
hvg.hu: A filmükben Edith hol angolul, hol magyarul beszél. Min múlt, hogy mikor milyen nyelven szólalt meg szívesebben?
S. T. A.: Úgy emlékszem, mintha a kiadója PR-osai előre megkérték volna, hogy lehetőleg inkább angolul beszéljen, hogy esetleg később tudják majd használni a könyv promóciójában. Amit meg tudok érteni, hiszen itthon is a film bemutatása után több mint fél évet töltött a könyv a sikerlisták élén, ezzel sikeresebb lett, mint bárhol máshol a világon. De szerencsére időről időre átváltott magyarra, például amikor a gyerekkori balett-tanárát próbálta idézni, akinek a mondatai fontos fogódzók lettek a számára Auschwitzban is. Amikor nem forgott a kamera, szinte mindig magyarul beszéltünk, nagyon örült, hogy végre újra magyarul beszélhet napokon át, a fiunknak is magyarul énekelt.
hvg.hu: Kérdezték-e őt arról, hogy van-e véleménye a jelenlegi magyarországi viszonyokról? Megfordult-e valaha a fejében, hogy Magyarországra költözzön?
Cs. E.: Nem hiszem, hogy felmerült benne, hogy Magyarországra költözzön, a lánya egyéves volt, amikor kimentek, ott nőtt fel, a család mára mélyen beágyazódott az amerikai társadalomba, Edie lánya menő gyerekpszichológus a Park Avenue-n, az ő férje elismert közgazdász, a család ingázik a keleti és a nyugati part között, Edie pedig nagyon jól érzi magát a napfényes Kaliforniában.
S. T. A.: A jelenlegi magyarországi viszonyokról nem kérdeztük, Horthyról viszont sokat beszélgettünk, és egyáltalán nem úgy látja a kormányzó szerepét, mint amire számítanánk: ő arra az ünnepelt tengernagyra emlékszik, aki fehér lován bevonult Kassára, és akinek Edie tízévesen csárdást táncolt hagyományos népviseletben, majd könnyes szemmel énekelte a Himnuszt, boldogan, hogy végre Magyarországhoz tartozhat a családja, és jó kezekben lesznek. Néhány évvel később egyenesen Auschwitzba vitte a vonat Kassáról, de a filmben is elmondja, hogy szerinte Horthyt hazugságokkal és hamis ígéretekkel vezették meg. Akármit is gondolunk erről, mi nagyon fontosnak tartottuk, hogy ha van véleménye Horthyról, az bekerüljön a magyar verzióba. A nemzetközi változatból kivágtuk, mert külföldön az átlagnézőnek fogalma sincs Horthy Miklós személyéről és szerepéről, így egyszerűen nem tudná értelmezni ezt a részt, csak megakasztaná a filmet.
hvg.hu: Edith az auschwitzi traumát, a régi emlékeket már sokféle formában felidézte, nyilvánosság előtt több alkalommal is elmondta, mielőtt forgatni kezdtek vele. Ilyenkor a filmrendező mit tehet annak érdekében, hogy az alanya ne legyen önismétlő, rávegye, hogy új gondolatokat mondjon el?
S. T. A.: Mi a szó szoros értelmében beköltöztünk hozzá tíz napra. Egészen más viszony alakult ki, mint bármelyik riporterrel, akivel eddig megosztotta a történetét, és másképpen is beszélgetett velünk. Szüneteket tartottunk, néha napokig pihentettünk egy-egy témát, bizonyos beszélgetések után kifejezetten jót tett, hogy aludhattunk rá egyet. Mikor lefeküdt aludni, mi még újraolvastuk a kézirat egy-egy fejezetét, előfordult, hogy az álmainkban is életre kelt egy-egy jelenet.
hvg.hu: A holokauszt túlélői egyre kevesebben lesznek. Vannak még olyan témák (vagy szempontok) a holokauszttal kapcsolatban, amelyekkel foglalkozni kellene, amelyek még elmondásra várnak?
Cs.E.: Az egyik ilyen témán négy éve dolgozunk: az első egész estés dokumentumfilmünk az egyetlen zsidó nőről szól majd, aki Auschwitzban született a felszabadítás előtt, és túlélte. Egy kilóval jött a világra, az édesanyja öt héten át rejtegette az emeletes ágy tetején, a szerencséje az volt, hogy nem volt ereje sírni... Ez lesz az első dokumentumfilm erről a történetről, de a szakirodalomban több ezer kézzel elvégzett abortuszról és a barakkokban meggyilkolt zsidó csecsemőkről lehet olvasni, ellenkező esetben ugyanis az anyákat és a babákat egyszerre gázosították el. Ezekről a történetekről nehéz mesélni, és az esetek döntő többségében nincs happy end.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
