HVG: Könyvének főhőse, a nagyvárosi Laura McAllen a Mississippi deltavidékén, igénytelen környezetben kénytelen felnevelni a gyermekeit. A második világháború utáni társadalmi viszonyokat és az alabamai vidéket olyan tűpontosan írja le, mintha személyes benyomások alapján született volna a regény.
Hillary Jordan: Sosem jártam arrafelé, de rengeteg történetet hallottam az ottani viszonyokról. A nagyszüleimnek a második világháború után volt egy farmjuk a Mississippi torkolatvidékén. Nekik is két lányuk született, mint a filmbeli Laurának, és a nagymamám szintén mindig egyedül volt a gyerekekkel, amikor valami tragikus történt a farmon. A férje, a nagypapám öccse is a háborúból tért haza. De ezen túl a Mudbound fikció.
| Mindenki sáros |
„Nem tudom, hogy odaát mit tehettél meg, de most a Mississippi-vidéken vagy. Itt a hátsó ajtót kell használnod!” – teszi helyre a Mudbound című filmben az Európából háborús hősként hazaérkező, többszörösen kitüntetett fekete fiút a helyi fehér gazda rasszista apja. Hiába ment el harcolni a hazájáért a fiatal Ronsel, arra tér vissza, hogy a szülőföldjén semmi sem változott. A feketék még mindig a busz végében utaznak, a hátsó ajtón járnak be-ki, a fehérek gyapotját szedik, és az ő bocsánatukért könyörögnek. A filmbeli tragédiát az váltja ki, hogy Ronsel egy fehér fiatalemberrel barátkozik: a földtulajdonos szintén katonaviselt, a háborús élményektől megzakkant öccsével, Jamie-vel. A Mudbound az öröklődő előítéletek mellett a nők szerepéről is szól: Laura szó nélkül követi férjét, aki az ő megkérdezése nélkül farmot vásárol, és a nagyvárosból odaköltözteti a családját. A fekete anya ugyanakkor azon vívódik, érezhet-e empátiát a társadalmi ranglétrán nála följebb álló fehér asszonytárs iránt. A fehér farmgazda és a fekete bérlő családjának párhuzamos történetét bemutató filmet az amerikai független filmes Dee Rees jegyzi forgatókönyvíróként és rendezőként egyaránt. Ő az első afroamerikai nő, akit az idén Oscar-díjra jelöltek a legjobb adaptált forgatókönyvért. A Mudbound még másik három kategóriában került be a legjobbak közé: a Florence Jacksont – Ronsel fekete édesanyját – alakító Mary J. Blige-t a legjobb női mellékszereplő díjára, a Mighty River című dalt pedig – amelyet Mary ad elő, sőt részben ő is komponálta – a legjobb betétdal kategóriában jelölték. Először ajánlottak Oscarra nőt az operatőrök kategóriájában Rachel Morrison személyében. |
HVG: Hogyan került a romantikusnak hangzó történetbe a fehérek és a farmbérlő feketék közötti konfliktus?
H. J.: Kezdetben valóban azt gondoltam, hogy szerelmi háromszög lesz a téma. Csakhogy 1946-ban a Mississippi környékén minden a faji konfliktusokról szólt. Amikor 2000-ben elkezdtem írni a könyvet, azt hittem, bőven aktuális lesz a faji megkülönböztetés okait és következményeit taglaló regény. A megjelenésekor, két hónappal Barack Obama első elnöki beiktatása után, úgy tűnt, senkit sem érdekel az idejétmúlt mesém. Nem így történt.
HVG: A regényből tavaly film készült. Mennyire időszerű ma a téma?
H. J.: Még aktuálisabb! Donald Trump elnöksége ismét a felszínre hozta a faji problémákat. Csak úgy javíthatunk a rasszizmuson, ha kibeszéljük. Ezek persze sokszor nehéz beszélgetések – erre akartam utalni a könyv konfliktusának kegyetlen végkifejletével is.
HVG: Miért reménytelibb a film vége?
H. J.: Nem értettem egyet azzal, hogy drasztikusan megváltoztatták a befejezést. Hollywood nem rajongója annak, hogy kétértelműen érjen véget egy film, én pedig nyitva hagytam az egyik főszereplő sorsát. A filmesek határozottabb jóvátételt, megváltást akartak.
HVG: Négy Oscar-jelölést kapott a film, de egyet sem nyert. Csalódott?
H. J.: A többszörös jelölés is óriási eredmény volt, főleg ahhoz képest, hogy a Mudboundot a Netflix forgalmazza, a Filmakadémia köreiben pedig erős ellenérzések vannak a streamingszolgáltatókkal szemben. Nem szeretik, ha egy produkciónak nincs igazi mozipremierje. A Netflix a mozipremierrel egy időben kezdte sugározni a Mudboundot, amely pár hétig volt látható a mozikban. Hollywood e szempontból konzervatív, ellenáll az új bizniszmodelleknek, mert pártolja a mozikat. Pedig egy film a Netflixen több nézőhöz jut el.
Hillary Jordan író
AFP / Alberto E. Rodriguez
HVG: Korábban reklámszövegeket írt. Mit tudott a sokéves tapasztalatából felhasználni a regényírásnál?
H. J.: Az is csak írás, a reklámkészítésnél is éppúgy sztorikat találtam ki, rövid történeteket meséltem el. Megtanultam, hogyan lehet villámgyorsan felkelteni az emberek figyelmét, ez a regényírásnál sem árt.
HVG: Miért szállt ki a reklámüzletből?
H. J.: Pénzkeresés és írás volt egyszerre. A harmincas éveim közepén jártam, amikor ráébredtem, hogy már nem elégít ki a munkám. Elkezdtem újságíróként külsőzni, beiratkoztam a Columbia Egyetemre. Most a Mudbound következő részén dolgozom.
