Oláh Ibolya: Geszti Péter rosszul fogalmazott, mondtam is neki, nem alkothatsz rólam véleményt

„Napszámban dolgoztam, hogy megvegyem az első gitáromat” – mesél küzdelmes pályakezdéséről a negyvenesek táborába lépett roma énekesnő. 18 éves édesanyja lemondott róla, a nyíregyházi csecsemőotthontól nevelőszülőkön át 16 nevelőotthonig tartott a kálváriája. „Fiús lány voltam, a srácokkal lógtam, kézilabdáztam, fociztam.” 1996-ban került Tiszadobra, ahol a nevelőintézet vezetője, Anyácska a pártfogásába vette.

Autodidakta módon kezdett zenélni. Több, kudarcba fulladt televíziós vetélkedős próbálkozás után „beneveztem a Megasztárba”. Második helyezésével is a tehetségkutató show első szériájának az erkölcsi győztese lett 2004-ben. Karrierjét mélyrepülések és szédítő magasságok jellemzik.

„Partikra nem járok, haknizzon az, aki nem tud énekelni” – mondja. A Lánchíd tetején énekelte Geszti Péter szövegével a Magyarországot 2005-ben az augusztus 20-ai állami ünnepen.

2007-ben Elton John–Tim Rice Aida-musicaljének címszerepével tűnt ki a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Filmes debütálását a Casting mindenben felejthetőnek tartja, ezzel szemben „spanyol vagy mexikói gengszternőt szívesen játszanék”. Négy szólólemeze közül a lelki kitárulkozás jegyében készült El merem mondani a saját szerzeményeit is tartalmazza. 2014-ben koncertszínházi esttel jelentkezett; az Ibolyántúl „egy nagyon mély, érzelmi hullámvasút”, személyes történetekkel fűszerezve. „Életem legnagyobb munkája, két és fél éve dolgozunk rajta Presser Gáborral” – meséli a Voltam Ibojka című dalestjéről.

Élettársával és Szotyi nevű, szálkás szőrű tacskójával osztja meg a mindennapjait egy pesti bérlakásban. Hobbi gyanánt varr, mesefilmeket néz, utazgat. „Szeretem meglátni a világban a szépet.”

Túry Gergely

HVG: „Voltam már majdnem minden, csak megfelelő fehér ember, az nem” – énekelte az idei Pride záróbuliján Presser Gábor dalában. Mi zavarja jobban, ha a szexuális hovatartozása, vagy ha a származása miatt bántják?

Oláh Ibolya: Manapság már nem érnek atrocitások. Az biztos, hogy akármit csinálok, a dupláját kell teljesítenem, és mindenért dupla árat fizetek. Ha megpusztulok, se leszek megfelelő fehér ember! Anno rengetegszer éreztették velem, hülye gyerekként kezeltek.

HVG: Amikor az Európai Parlamentben a Hazám című dalt énekelte az EU-csatlakozás himnuszaként, számtalan rasszista támadást kapott. Kiheverte?

O. I.: Megtettem a dolgomat. Büszke voltam arra, hogy Magyarországot képviselhetem. Érzékeny ember lévén, persze, fájnak az igazságtalanságok. De idegronccsá válnék, ha ezen rágódnék. Nem tudom, mi a bajuk a rasszistáknak, talán agyilag betegek.

HVG: Kortárs magyar szerzők verseit is tartalmazó kötete, cd-je, színházi estje készült Presser Gáborral. Ő az a zenész, aki nem hagyta, hogy elkallódjon?

O. I.: 2010-ben három évre leálltam, mert úgy éreztem, sodródom zeneileg. Portugáliában járva beleszerettem a fadóba. Régóta rajongok a sanzonokért, a kettőt ötvöztem, így született meg az önálló estem. Pici bácsi megnézte, és ihletet kapott tőle a közös munkához. Előtte évekig nem találkoztunk. Kern András hozott össze minket újra, szerette volna, ha duettet énekelek vele a filmjében, a Gondolj rámban. Pici bácsi révén megismertem Parti Nagy Lajos, Erdős Virág, Borbély Szilárd írásait. Többségében komoly témákat feszegető verseket zenésített meg nekem halálról, hűtlenségről, szégyenről, megbocsátásról, gyűlöletről. Látom magam előtt a képeket hozzá a saját életemből. Mostanra tudatosult bennem, hogy ilyen maradandó dolgokat szeretnék alkotni.

Presser Gábor: „Mindent elém hozott az élet"

Az ember, aki szereti a túlerőt - Presser-koncert videón, fotón, szóban

HVG: Geszti Péter szerint korán kitette magára az „életveszély” táblát. Ma már képes mederbe terelni az indulatait?

O. I.: Geszti nagyon rosszul fogalmazott. Mondtam is neki, nem alkothatsz rólam véleményt, nem ismerhetsz. A Megasztár idején odajöttek hozzám vadidegenek, és úgy viselkedtek, mintha a legjobb barátok lennénk. Mindenki akart tőlem valamit. Megzuhantam, nem értettem a világot. Hazamenekültem Tiszadobra. Lejárt a szerződésem a tévével, de a verseny után még be kellett vállalni a megás koncerteket. Sok millióért eladtak minket, örülhettünk, ha kaptunk belőle pár ezret. Rossz emberek vettek körül, nem volt menedzserem, aki mutassa a helyes utat. Senki nem fogta a kezem.

HVG: A botrányos, balhés, hisztis, pánikbeteg, depressziós Oláh Ibolya a bulvármédia találmánya csupán?

O. I.: Tönkretették az életemet. Rengeteg munkától estem el azzal, hogy olyasmiket írtak rólam, hogy meghaltam, öngyilkos akartam lenni, harmadnapra „feltámadtam”. Ahhoz tartom magam, hogy nem félek kimondani, amit gondolok vagy érzek. Kimutatom, ha valami nem tetszik. Minden az arcomra van írva. Mások meg hallgatnak és bólogatnak. Lehet, hogy a nehezebbik utat választottam, de ezt tartom helyesnek. A világ legegyszerűbb embere vagyok. Szerethető, törékeny, sebezhető. Az érzelmeim vezetnek.

HVG: Megélt dolgokat tetováltat a testére. Édith Piaf fiatalkori arcképe a nyakán a példaképnek, a sorsközösségnek szól?

O. I.: Piaf különleges ember volt, szerethető, érzékeny, hányatott sorsú. Sokszor megrogyott, úgy kellett összekaparni, mégis valami olyasmit tudott, amit mások nem. Azt érzem, hogy bennem is ugyanaz a plusz van, mint benne. Sokan énekelnek szépen, de én nem akarok szépen énekelni, én előadni akarok.

HVG: Tiszadobi nevelőanyján, Anyácskán kívül kiket enged magához érzelmileg közel?

O. I.: Korán begyűjtöttem csalódásokat, már gyerekkoromban rájöttem, hogy kemény harc lesz az élet. Társaságban kissé nehezebben nyílok meg, inkább félrevonulok, figyelek. Ha látom, hogy valaki normális, közel engedem. Nem vagyok haragtartó, gyűlölködő típus. Megvan az a képességem, hogy rögtön felismerem a sunyiságot.

Túry Gergely

HVG: Nyilván legyezgette a hiúságát, hogy Kern Andrást forgatókönyvírásra ihlette. A Casting mindenben magára ismert?

O. I.: Életem egyik legnagyobb hibája, hogy azt a filmet bevállaltam. Eredetileg jó volt a sztori, a forgatókönyv, de miután a TV2 megvásárolta, átíratták a saját embereikkel egy sokkal rosszabbra. Rengeteg felkérést mondtam le a forgatás miatt, a gázsit meg azóta sem fizették ki.

HVG: Foglalkoztatja az a kérdés, hogy a kitörés példájával szolgálhat hátrányos helyzetű roma fiatalok számára?

O. I.: Nagyon komolyan kampányolok a nevelőotthonok mellett. Barabás Évával, Apáti Judittal adományokat viszünk, gyermeknapokat rendezünk cigány gyerekeknek. Sokszor beszélgetek fiatalokkal, akik arra kíváncsiak, hogyan törtem ki. Adott volt egy lehetőség, amin megmérettem magam. Mehettem volna a levesbe, de én inkább tanultam és figyeltem. Bizonyára van egy csillag, ami mindig vigyáz rám.

SZENTGYÖRGYI RITA

A cikk eredetileg a HVG 2018/34. számában jelent meg.