Emőd Péter
Emőd Péter

Talányos az eredete a többéves rekonstrukció után újra látogatható Szépművészeti Múzeum látványosságának, az ágaskodó lovat megzabolázó alakot ábrázoló, alig 24 centiméteres bronzszobornak, amelyet január 6-ig lehet megtekinteni.

Leonardo vagy nem Leonardo? – ez a kérdés több mint egy évszázada foglalkoztatja a Szépművészeti Múzeum szakembereit, akik szeretnének fényt deríteni a Ferenczy István szobrászművész hagyatékából 1914-ben a múzeum tulajdonába került bronzszobor körüli rejtélyre. A válasz többször változott. Volt, hogy a mű egyértelmű Leonardo-címkével fő helyen szerepelt az állandó kiállításon, és volt, hogy szinte megszégyenítve húzódott meg a hatalmas épület valamelyik eldugott folyosóján, mert még az is megkérdőjeleződött, hogy egyáltalán Leonardo korában készült.

©

Dokumentumokkal, köztük Leonardo feljegyzéseivel is igazolható, hogy a reneszánsz művészt foglalkoztatta a szobrászat. De ezen iratok nélkül is bizonyosak lehetnénk abban, hogy Leonardo szobrászként is megmutatta magát. Nehéz elképzelni a reneszánsz korszakos mesteréről – aki szinte mindennel foglalkozott, ami kiváló elmével és alkotótehetséggel létrehozható volt –, hogy éppen ebben, a korában népszerű műfajban ne próbálta volna ki magát. A kétkedést inkább az okozza, hogy nem maradt az utókorra egyetlen olyan szobor sem, amelyről egyértelműen megállapítható lenne: Leonardo saját kezű műve. Erre a címre több jelölt is akadt az idők folyamán – például a New York-i Metropolitan Museum és az írországi Limerickben lévő Hunt Museum is őriz egy-egy, Leonardo-műként szóba jöhető alkotást –, ám esetükben jóval nagyobbak a kérdőjelek.

Az eredetiség megállapítását célzó vizsgálatok három – forrás-, stíluskritika és természettudományos – irányban folyhatnak. A budapesti lovas szobor ügyében mindhárom területen bevetették a nehéztüzérséget. Az olasz tudósok főként a mű alkotójának megállapítására utaló dokumentumok – például egykori gyűjteményi leltárak, adásvételi szerződések – felkutatásában, az amerikaiak, technikai felszereltségüknek köszönhetően, a tudományos eljárások, így az anyagvizsgálatok terén jeleskednek. Idehaza a művészettörténészek elsősorban az alkotóra jellemző, egyedi és jól felismerhető stílusjegyek beazonosításában értek el figyelemre méltó eredményeket. Kiértékelésük évtizedek óta nemzetközi együttműködés keretében folyik, hiszen a Leonardo-szobrok rejtélye világszerte foglalkoztatja a szakembereket.

A legújabb eredményeket összefoglaló, angol nyelvű tanulmánykötet éppen a mostani budapesti kiállítás előestéjén jelent meg a Szépművészeti Múzeum gondozásában, a kurátor, Kárpáti Zoltán szerkesztésében és bevezető tanulmányával.

Annak, hogy a széles körű kutatások máig nem hoztak teljes bizonyosságot, egyszerű oka van. A stíluskritika és a természettudományos vizsgálatok eredményeinek elemzése összehasonlításon alapul. Jelen esetben viszont hiányzik az összehasonlítási alap, így hiába tudható ma már például ezreléknyi pontossággal a budapesti Lovas bronzötvözetének összetétele, nem lehet megállapítani, hogy ez megfelel-e a Leonardo által használt anyag összetételének. Ezek a kutatások mégis igen fontosak, mert eddig nem született olyan eredmény, amely kizárná, hogy Leonardo az alkotó. A stíluskritika a reneszánsz művész lovas témájú rajzainak, lovas szobrokhoz szánt terveinek elemzéséből indulhatott ki, míg az anyagvizsgálatok a mű keletkezésének korát határozták meg, bebizonyítva, hogy az Leonardo munkásságának idejére esik.

Sokféle nézet létezett a budapesti szobor koráról, amíg a mai eszközök nem álltak rendelkezésre, amelyek a mű korának és anyagösszetételének pontosítása mellett képet adnak alkotójának technikájáról, a mű elkészítésének menetéről is. Ferenczy, talán a reneszánszban ritka zöld patina miatt is, még antik görög szobornak gondolva vásárolta meg Rómában, valamikor 1818–1824 között. Vélhetően nem túl magas áron, hiszen a nagy klasszicista szobrász, Bertel Thorvaldsen műhelyében dolgozó „pályakezdőként” az anyagi lehetőségei szerények voltak. Később viszont az is felmerült, hogy a szobor XIX. századi másolat, a gyanút csak a washingtoni National Galleryben 2009-ben rendezett kiállításhoz kapcsolódóan elvégzett vizsgálatok oszlatták el.

Hogy kinek a műve a budapesti Lovas, valószínűleg soha nem lesz teljes bizonysággal megállapítható, ám, mint Kárpáti Zoltán hangsúlyozza a kiállításhoz készült katalógusban, a kérdés nem csak úgy tehető fel, hogy a szerzőség mennyire igazolható egzakt tudományos módszerekkel. Egy mű lehetséges alkotójának kilétére nemcsak tényszerű állításként tekinthetünk, hanem olyan hipotézisként is, ami új utakat nyithat a mű interpretációja felé, ösztönzi az alkotás körül zajló párbeszédet – hangsúlyozza a művészettörténész. Ez a felfogás könnyebben érvényesülhet a mai múzeumi gyakorlatban, ami már nem feltétlenül bizonyosságot kíván a látogatók elé tárni, hanem felvállalja a dilemmák bemutatását is.

Feltáruló ajtók


A reneszánsz motívumokkal dúsan díszített, 150 négyzetméteres Michelangelo-termet, ahol most a Leonardo-kiállítás megnyílik, az 1950-es években elzárták a látogatók elől. „Valamikor az 1970-es években egy álmennyezettel durván kettéosztották, arra pedig végképp nincs mentség, hogy szórópisztollyal akkurátusan lefújták a díszítőfestést is” – mondja Mányi István építész, a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciójának tervezője. „A műtárgyak és látogatók helyett a bérelszámolók vették birtokukba” – teszi hozzá Baán László, a múzeum főigazgatója. Tovább a cikkhez. 

A Szépművészeti Múzeum Román Csarnoka
©

A mostani tárlaton – amely műfaji meghatározása szerint kamarakiállítás, ám a művek biztosítási értéke sok megatárlatéval vetekedhet – a lovas szobor mellett 14 további műalkotás és egy lovas témájú római érem-összeállítás látható. Utóbbi és egy hellenisztikus művész bronza a téma korai előzményeit mutatja be, míg Leonardótól számos lovas témájú rajz kínál lehetőséget a szoborral történő egybevetésre. Többségüket a windsori Royal Collection, a brit királyi gyűjtemény kölcsönözte a tárlatra.

Megkülönböztetett figyelmet érdemel a Louvre-ból érkezett toll- és tintarajz is, amelyen először lehet találkozni a budapesti kisbronzon szintén megörökített ágaskodó ló motívumával. A rajzok egyike, az 1490–1493 körül készült Lólábtanulmányok a Szépművészeti Múzeum saját gyűjteményéből való, csakúgy, mint Giovanni Francesco Rustici Szent György és a sárkány című márványreliefje. Az utóbbi alkotójában, a mesterrel munkakapcsolatban állt, de nála egy nemzedékkel fiatalabb művészben sokan Leonardo szobrászi elgondolásainak leghitelesebb közvetítőjét látják. Rustici neve korábban a budapesti Lovas szerzőjeként is felmerült, míg azt a varázslatos szépségű terrakotta csatajelenetét, amit a Louvre szintén kölcsönadott a mostani tárlatra, sokáig Leonardóénak tartották.

A budapesti Lovas ritkán látható idehaza, hiszen eddig is a gyűjtemény legtöbbet kölcsönzött műtárgyai közé tartozott, 2019-hez, a művész halálának 500. évfordulójához közeledve pedig különösen hosszú a várakozók sora. Függetlenül attól, hogy posztamensének táblácskáján „Leonardo da Vinci” vagy „Leonardo da Vincinek tulajdonítva” szerepel.

A cikk a HVG 2018/44. számában jelent meg.

Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Kirepült egy balesetező autóból egy fiatal lány

Kirepült egy balesetező autóból egy fiatal lány

Még el sem kezdődött, de már csúszik a Blaha felújítása

Még el sem kezdődött, de már csúszik a Blaha felújítása

Elítélt rab szabadított ki egy autóból egy bezárt csecsemőt

Elítélt rab szabadított ki egy autóból egy bezárt csecsemőt

Ilyen egy tipikus káresemény, amire a casco sem gyakran fizet

Ilyen egy tipikus káresemény, amire a casco sem gyakran fizet

Még jelentkezhet egyetemre, de nem árt sietni

Még jelentkezhet egyetemre, de nem árt sietni

Úgy látszik, sikerül elkerülni az idei Oscar legnagyobb botrányát

Úgy látszik, sikerül elkerülni az idei Oscar legnagyobb botrányát