Ördögfiókák lepték el Stockholmot. Hol lámpaoszlopokon, hol házfalakon, máshol villamosmegállókban, óriásplakátokon, szórólapokon tűntek fel; némelyikük apró, néhány centiméternyi, másikuk többméteres. A legnagyobb figurák a Kunliga Dramatiska Teatern, azaz a Királyi Drámaszínház, a Dramaten homlokzatán incselkedtek a járókelőkkel.
A rajzocska eredetijét a színház előterében, egy tárlóban állították ki, ezt választotta ugyanis az Ingmar Bergman Alapítvány a rendező centenáriumi évének logójául. Bergman a rajzot csak úgy mellékesen skiccelte fel egy színházi szövegkönyv lapjára, ám aligha lehetett volna találóbb jelképet választani a Dramatenben is zajló emlékévnek. Bergman több mint harminc darabot rendezett a svéd nemzeti színháznak tartott teátrumban, amelynek 1963–1966 között igazgatója is volt.
Jelenetről jelenetre Bergman ördögfiókája a stockholmi Királyi Drámaszínház homlokzatán. Pokoli látvány
Urban Wedin
A rajzban benne van Bergman zaklatott személyisége, gyermekkori félelmeinek és vágyainak kettőssége. A figura nem egy erőteljes, harcos, kegyetlen ördög, hanem – a gyomorbeteg gyermek Bergmanhoz hasonlóan – esendő, vézna, erőtlen alak, aki nem lesújtani készül a kezében lévő vasvillával, sokkal inkább kapaszkodik bele, és az arcán gonosz grimasz helyett halvány mosoly jelenik meg. Bergman gyerekkorát meghatározta, hogy protestáns lelkész apja szigorú vallási neveltetésben részesítette. A rideg családi környezetben az ördög és az angyal, a rossz és a jó, a hazugság és a valóság, a bűn és az erény, az élet és a halál kettősségében teltek a mindennapjai.
Ezek az élmények határozzák meg mintegy hetven filmjének többségét is. Sőt írásaiban és másfél száz színházi munkájában, darabválasztásában is feltűnnek, minden idők egyik legnagyobb hatású filmrendezője ugyanis Svédországban legalább annyira ismert íróként, színházi rendezőként és dramaturgként, mint filmesként. Ezt hangsúlyozták az 1918-ban született Bergmanra emlékező ünnepi év eseményei is, amelyek 2017 őszén kezdődtek, és idén tavasszal zárulnak Svédországban.
A hosszú emlékév egyik fő helyszínén, a Dramatenben például tavaly ősszel színifesztivált tartottak, ahol számos külföldi társulat játszotta Bergman darabjait, illetve filmjeinek színpadi adaptációit. Világszerte rendeztek Bergman-retrospektív filmheteket; az erre az alkalomra készült – a művészileg talán legsikeresebb évét, amelyben a halál és a keresztes lovag sakkjátszmáját ábrázoló A hetedik pecsétet forgatta, 1957-et felidéző –, Bergman 100 című dokumentumfilmet néhány napja a magyar mozik is műsorra tűzték. (Gelencsér Gábor és Murai András szerkesztésében pedig nemrég tanulmánykötet is megjelent a rendezőről.)
Bergmann liv Ulmannt instruálja. Fergeteges forgatás
AFP / Collection Christophel
Néhány száz méterrel a Dramaten mögött, a Színházi Múzeumban rendezték be a legérdekesebb, Bergman – igazság és hazugságok című kiállítást, ahol azon túl, hogy filmjeiből peregtek részletek, és a színházi rendezések díszleteinek makettjeit vonultatták fel, a filmekben és a darabokban szerepelt eredeti jelmezek, lakásbelsők is életre keltek. A belvárostól kissé távolabb, a Svéd Filmintézet, a Filmhuset folyosóin filmjeinek főszereplőiről készült életnagyságú fotók sorakoznak Liv Ullmanntól és Bibi Anderssontól Max von Sydow-n és Erland Josephsonon át Victor Sjöströmig. Az intézetben kapott helyet az emlékévet szervező alapítvány is, amelynek munkatársa, Héléne Dahl kurátor a HVG kérdésére elmondta, hogy Bergman hatása máig érződik a svéd kulturális életben. Ezt az is segíti, hogy az állami tévé rendszeresen vetíti mozi- és tévéfilmjeit, az iskolákban pedig amolyan kötelező olvasmányként kiosztották a diákoknak egy-egy forgatókönyvét.
A centenáriumra megjelent filmjeinek gyűjteményes dvd-kiadása, összes filmes és színházi forgatókönyve, kézirata. Most karácsonykor egész sor ritkán vagy sohasem látott néhány perces interjú, beszélgetés futott a svéd tévében olyan címekkel, mint Bergman és a telefon, Bergman gyomra, Bergman álmai, Bergman démonai vagy az egyik feleségéről, Gun Bergmanról készült dokumentumfilm.
Az alapítvány egyik sajátos kiadványa az öt térképből álló Bergman Svédországban című boksz, amelynek segítségével a rendező életének minden állomása bejárható. Felkereshető minden lakás, ahol gyerekkorában élt, sőt még azok is, ahol feleségeivel, élettársaival lakott. Szerepel rajta a belvárosi Hedvig Eleonora-templom is, gyermekkorának egyik jellegzetes helyszíne – sokáig ott szolgált lutheránus lelkészként az apja, Erik Bergman, akit kemény vonásokkal rajzolt meg az 1983-as Fanny és Alexander című filmjében, és akinek neve máig ott olvasható a templom belső falán. Számos, még látható kiállítás közül is kiemelkedik a Fanny és Alexandert elemző tárlat szülővárosában, Uppsalában (életének ottani mozzanatairól is külön térkép készült), ahol a film nagy részét forgatták.
A fanatikus Bergman-rajongók a Balti-tengerben fekvő Farö szigetén is találhatnak bőven látnivalót. A rendező évekig élt ott, amire ma egy másik alapítvány által a filmes szakembereknek fenntartott kutatóház, valamint a filmkedvelőknek kialakított Bergman-központ emlékeztet. A szigeten fel lehet keresni számos kultikus Bergman-film – a színészi játékkal szinte egyformán hangsúlyos – helyszíneit: kopár tengerpartokat, haragos sziklákat, romokat, farmokat vagy éppen egy vegyesboltot, iskolát, sőt még egy krumpliültetvényt is. Bergman több filmet is felvett a szigeten, különösen a Tükör által homályosan, a Szégyen és a Persona képei maradhattak meg a mozinézők emlékezetében, de az egyik kis házban forgatta a szinte csak stúdióbelsőkben készült Jelenetek egy házasságból nagy részét is.
Az egykori pajtából kialakított épületben később Bergman berendezte magánmoziját, a Kinematografent, és azt tervezte, hogy egy kisebb filmstúdiót is felépít, erre azonban nem került sor. Nem messze onnan áll Bergman egykori lakóháza, ahol előbb Liv Ullmann-nal, majd később utolsó, ötödik feleségével, Ingrid von Rosen-Bergmannal élt, annak 1995-ben bekövetkezett haláláig. És oda vonult vissza 2003-ban, amikor végleg elhagyta Stockholmot, és akaratának megfelelően a közeli lutheránus templom kertjében temették el 2007-ben.
VASS PÉTER / STOCKHOLM
