Spiró Györgynek a napokban jelent meg a Magvetőnél az Egyéni javaslat című humoreszkgyűjteménye. Ebből az alkalomból is adott interjút a Népszavának. Az író rekonstruálni szerette volna az egymástól kissé eltérő, de végső soron állami balgaságokat.
Képesek vagyunk hinni bármilyen ostobaságban, pedig világos, hogy a vesztünket okozza. Jó ideje azon tűnődöm, hogy ennek súlyos, evolúciós oka lehet. Talán csak így vagyunk képesek elviselni mindazt, ami adatott. Ha az emberiség okosabb lenne, már rég kihalt volna.
Mondta az interjúban Spiró, majd arról beszélt, a magyarság a huszadik század elejéig befogadó volt, a lelkileg erős országok a befogadóak, tette hozzá. „Épp a gyöngék jellemzője, hogy nem azok. Nehéz lelkileg követni azt a tébolyt, ami mára szinte az egész világon kialakult.”
Kérdés, hogy a XIX. század végén kezdődött szélsőséges elzárkózás, amely világháborúkat okozott, meddig tarthat még. A XX. század rémes dolgokat hozott ki az emberből. A második világháború után egy ideig azt lehetett hinni, hogy ezen túlléptünk. De hát ugyanott tartunk, ahol az első világháború előtt. A politikusok nem emlékeznek a háborúra, bárhol éljenek is, és fogalmuk sincs, hogy mi lesz a tetteik következménye.
