szerző:
hvg.hu

Az HBO új sorozata jobbnál jobb kritikákat kap, sok jelenetét szinte kockáról kockára úgy csinálták meg – archív felvételekre támaszkodva –, ahogy az a valóságban történt. A katasztrófa évfordulója apropóján szakértők beszélgettek a Csernobilt övező tényekről, legendákról.

Az 1986. április 26-án bekövetkezett tragédiát feldolgozó Csernobil pillanatok alatt hatalmas népszerűségre tett szert, az IMDb-n jelenleg minden idők legtöbb pontszámot kapó sorozata.

A katasztrófa 33. évfordulója apropóján

  • Rácz András, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, a szovjet térség történelmének, geopolitikájának szakértője,
  • Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelős munkatársa,
  • Bedő Iván, a HVG újságírója, aki Magyarországon elsőként bemondatta a hírt a csernobili atomkatasztrófáról,

valamint Szabó M. István, a napi.hu újságírója beszélgettek többek között arról, hogyan fordulhatott elő, hogy a Szovjetunió ennyire lassan és ügyetlenül reagált egy ilyen horderejű eseményre, hogy miért telt el egy hét, mire a zónát lezárták, és az embereket evakuálták onnan. A beszélgetésen szóba került a világ hozzáállása az atomenergiához, valamint Magyarország korabeli tájékoztatáspolitikája is. A sorozatról írt kritikánkat ide kattintva olvashatja el:

El akarták némítani őket, de ellenálltak: a Csernobil-sorozat igazi hősei a tudósok

Egynapos művészeti fesztivált rendeztek a minap Csernobilban. Az acélszarkofággal letakart négyes blokk közelében évről évre egyre több a turista, és most már az ukrán állam szerint is biztonságos annyira a reaktor környéke, hogy bulizni lehessen a nem is olyan rég még halálosan veszélyes, sugárfertőzött területen.

„Ne igyunk tejet, a sóskát pedig mossuk meg” - Csernobil kommunikációja Magyarországon

A szovjetunióbeli csernobili atomerőműben baleset történt. A jelentések szerint az egyik reaktor sérült meg és többen megsebesültek. Az illetékesek megkezdték az ukrajnai atomerőműben keletkezett üzemzavar megszüntetését. A károk felszámolására kormánybizottságot hoztak létre. Stockholmban közben bejelentették, hogy Dániától Finnországig észlelték a radioaktív sugárzási szint hirtelen növekedését. Ottani szakértők szerint a radioaktív felhő rövid időn belül eljutott a Skandináv-félsziget fölé.

Így hangzott az első hír Magyarországon a Vlagyimir I. Lenin Nukleáris Létesítményben, azaz Csernobilban történtekről. A bejelentés nem tartalmazott konkrétumokat, és óvintézkedésekre vonatkozó információkkal sem szolgált, a sajtóban a következő napokban is inkább a május elsejei felvonulást propagálták. Szabó M. István elmondta, hogy csak szóbeszédek alapján próbálta meg felvértezni magát a lakosság a sugárzással szemben, olyan tanácsok jártak szájról-szájra, mint hogy nem javasolt tejet inni és mosatlan zöldséget fogyasztani.

A dicső Szovjetunióban a föld sem renghet – az információáramlás pánikkeltésnek bélyegzése

A csernobili katasztrófa megértéséhez először is bepillantást kell nyerni abba a közegbe, ahol ez az esemény megtörtént. Erről Rácz András, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, a szovjet térség történelmének, geopolitikájának szakértője beszélt. Hogy fordulhat elő, hogy egy államigazgatás ennyire lassan és ügyetlenül reagál egy ilyen horderejű eseményre? Ez az a kérdés, ami az HBO sorozatát látva talán először felmerül a nézőkben.

©

Rácz rávilágított, hogy Mihail Gorbacsov, aki a katasztrófa évében a szovjet politika élén állt, akkor még nem az a reformer volt, ahogy ma emlékezik rá az utókor. A pártvezető 1986-ban hatalma megszilárdításával volt elfoglalva, az államapparátus pedig javarészt ortodox kommunistákból állt. Gorbacsov a rendszert akkoriban még teljesen jónak látta, csak úgy vélte, hogy hatékonyabban kell a régi módszereket alkalmazni. Az ukrán Kommunista Párt élén pedig egy régi bútordarab, az 1918-as születésű Vlagyimir Scserbickij állt, aki el akarta titkolni a történteket és kisebbíteni az eset súlyosságát, pánikkeltésnek bélyegezve a tájékoztatás. A szovjet tájékoztatáspolitikáról sokat elmond, hogy fél évvel korábban volt egy irtózatos földrengés Tádzsikisztánban, a lakosság mégsem tudott róla semmit – az egy hónappal korábbi mexikói földrengésről bezzeg kitelepült tudósítás volt. És ha még egy természeti katasztrófát is elhallgattak, nehogy folt essen a rendszer hírnevén, egy üzemi balesetről értelemszerűen még annyira sem szerettek volna beszámolni.

Néha az a legjobb, ha nem csinálunk semmit – a szovjet hozzáállás

Aztán elkerülhetetlen lett a tájékoztatás, de Rácz kiemelte, hogy a Szovjetunió mint pártállam egy óriási adminisztratív gépezet – a lakosságból döbbenetes számban, több mint 2 millióan dolgoztak az államapparátusban! –, azaz egy központosított, bürokratikus, lomha rendszer volt, emiatt pedig a baleset után értékes órákat veszítettek. Nagyon fontos hiba volt még a tájékoztatásban, hogy a Központi Bizottsághoz először nem a valódi sugárzás mértékének információjával mentek, hanem azzal a számmal, amit az adott eszköz maximálisan képes volt mérni – majdnem egy teljes napba telt, amíg meg tudták mérni, hogy mekkora volt a valódi sugárzás.

Rácz elmesélte, hogy mivel akkoriban még nem voltak drónok, egy bátor fotóriporter győzött meg egy helikopterpilótát, hogy repüljenek az erőmű fölé, így ő készítette az első képeket a helyszínről – annyira erős volt azonban a sugárzás, hogy a film nagy része elégett még a gépben, de néhány kockát sikerült azért megmenteni, és abból tudtak tájékozódni a kár mértékéről.

Mivel mobiltelefon sem volt, a szovjet vezetés nagyjából vasárnap délre került képbe arról, hogy ténylegesen mennyire súlyos a tragédia. A bürokratikus tehetetlenség miatt majdnem egy hét eltelt, mire a zónát lezárták, és az embereket evakuálták onnan.

©

„Benne volt a szovjet apparátusban az a szocializáció, hogy néha az a legjobb, ha nem csinálunk semmit, majd elmegy a vihar, valaki más megoldja” – mondta Rácz annak kapcsán, hogy senki nem mert döntést hozni, ez pedig komoly késlekedést okozott. „Információhiány, lassúság, bürokratikus tehetetlenség” – összegezte Rácz, hogy mik játszottak nagy szerepet abban, ami történt.

Jó atom és rossz atom – a nép hozzáállása az atomenergiához

Szabó M. István kitért arra, hogy mennyire másképp viszonyult az akkori világ az atomenergiához. Az emberek fejében ugyanis kettévált a jó atom és a rossz atom: utóbbi miatt van háború, de arra felkészült az ország, előbbi pedig az, ami Csernobilban van és teljesen biztonságos – a népért van, annak köszönhető közvetve a világítást is például. Rácz András egyetértett, hogy fontos a lakosság hozzáállására kitérni, akikben semmi félelem nem volt az atomenergiával kapcsolatban. Amellett, hogy környezetbarát volt – bár ez akkoriban még nem volt olyan fontos szempont –, a modernitást szimbolizálta: „Az atomháború kívülről fenyegető valami volt, miközben ott volt a békés, szerethető, olcsó és könnyű energiát adó erőmű, ami ott dorombolt a szomszédban és mindenki nagyon szerette, mert munkát adott” – foglalta össze Rácz. Ezzel összefüggésben eltérően más országoktól, a Szovjetunióban próba sem volt, a lakossággal nem gyakoroltatták be, hogy különböző fokozatú incidensek esetében mi a teendő. Tehát a megkérgesedett szovjet hatalmi struktúra, az elégtelen kommunikáció mellett a „jó atom" mítoszába is szerepet játszott a tragikus kimenetelben.

Velünk élő történelem – Csernobil hatásai

Ugyan az eset óta eltelt több mint 30 év, de a sugárzás még sokáig velünk fog maradni. A beszélgetés résztvevői kitértek az atomerőműben történtek korabeli, és mai napig tartó hatásaira is. Rácz elmondta, hogy a sugárterhelésből a legtöbbet arányosan Belorusszia kapta, ugyanis északi irányú volt a kiszórás. A Csernobiltól szintén északra lévő Vörös-erdőben például egyszerűen elégtek a fák. „Gombát, sóskát, helyben termett krumplit nem eszünk” – idézte vissza a szabályokat Rácz, aki egyetemistaként látogatott el Dél-Belaruszba.

Iszonyatos erőforrások árán, de sikerült megmenteni a világot végül

– mondta Perger, majd kihangsúlyozta, hogy végleges megoldást azonban még mindig nem sikerült találni. Ugyan került egy második szarkofág Csernobilba, de a felrobbant 4-es reaktorblokk teljes egészét magába foglaló szerkezettel, ami az atomerőműből máig áradó sugárszennyezéstől óv, „csak” újabb száz évet nyertünk. A katasztrófa hatásai nehezen vizsgálhatók és még komplikáltabban mérhetők, kérdéses, hogy az élővilágban pontosan mennyi kárt okozott az eset és milyen mértékű összefüggés van például a daganatos betegségek, nemzőképtelenség, szürkehályog, vagy a kitelepítettek körében fellelhető, nagy arányú depresszió, alkoholizmus és a sugárszennyezettség között.

©

Szabó M. István szolgált olyan sokkoló adattal, amivel kapcsolatban azonban nem lehet kétségbe vonni a kauzalitást: az 1986. április 26-án bekövetkező tragédia miatt 200 ezer abortusz történt. Rácz kitért arra, hogy a poszttraumatikus stressz szindrómával kapcsolatban a Szovjetunió egyszerűen úgy tett, mintha nem létezne, tudatosan nem foglalkoztak a likvidátorok (azok az emberek, akik a kitelepítést és a körzet biztosítását, kárelhárítást végezték) pszichés problémáival. Pripjatyot, Csernobilt és a közeli, nagyjából 180 kisebb falut pillanatok alatt kiürítették. A kitelepített embereknek másfél órájuk volt arra, hogy összepakolják az életüket, de abban a hitben voltak, hogy pár nap múlva visszatérhetnek, így csak a legszükségesebbeket csomagolták össze, hogy aztán mindenüket elveszítsék, és soha többé ne térhessenek vissza. „Lebontják, bedózerolják és eltemetik az egész életüket… ez hogyan hatna a pszichéjükre?” – szegezte a közönségnek a hátborzongató kérdést Rácz, majd hozzátette, mítosz, hogy a zónában nem él senki, vannak ugyanis visszatelepülők, döntően idős emberek.

Beolvasta a hírt, fegyelmit kapott – Csernobil kommunikációja a magyar sajtóban

Az eset sajtótörténeti szempontjáról Bedő Iván, a HVG újságírója beszélt, aki 1986-ban a Magyar Rádióban dolgozott turnusvezetőként, ő olvasta be anno nyugat-európai hírforrásokra támaszkodva a nem cenzúrázott, valódi hírt az atomkatasztrófáról. Bedő kiemelte, hogy akkoriban a tájékozottságnak megvoltak a maga korlátai: nem volt internet, és a műholdas tévézés is gyerekcipőben járt, így a rövidhullámú rádiózást nem számítva (mint a Szabad Európa) egy rádió és egy televízió működött, azok, és nyomtatott újságok szolgáltak csak hírforrásként – utóbbiak közül volt, amelyik a sorok közé bújtatva igyekezett a fontos dolgokról tájékoztatni.

A szerencsétlenség utáni hétfőn már nyugaton is hír lett a dologból, és mivel a Magyar Rádióban hallgatták többek között a londoni, washingtoni, moszkvai, illetve a Szabad Európa rádiót rövidhullámú készülékeken, ki tudták egészíteni az MTI által kibocsátott visszafogott és hiányos hírt, majd este 9-kor amit addigra nagyjából tudni lehetett, azt Bedő maga olvasta be. Az újságíró elmondta, nem tekintette ezt hőstettnek, és viszonylag könnyen viselte, hogy az eset után fegyelmit kapott, és 3 hónapra levették azokról a munkákról, amit a Rádió külön fizetett.

Az emberek nem hittek el semmit – Magyarország korabeli tájékoztatáspolitikája

Rácz András arra volt kíváncsi, változott-e a bemondás után a magyar tájékoztatáspolitika, vagy később sem lett széleskörűbb a kommunikáció a katasztrófáról. Bedő válaszában kitért arra, hogy a szocialista országokról csak olyan hírt közölhettek, amit az adott ország közölt magáról – ez volt az íratlan szabály. Nem rendszeresen és nem nagy mértékben, de lehetett szabályt szegni. A csernobili esetről Bedő bejelentése után, ha szűkszavúan is, de rendszeresen beszámolt a magyar sajtó – de már csak azért sem lehetett teljeskörű a tájékoztatás, mert még a nem hivatalos, például diplomáciai csatornákon keresztül sem áramlott be információ, azaz a szovjet elvtársak nem beszéltek erről a magyarokkal.

©

Ami adat itthon hozzáférhető volt a sugárzással kapcsolatban, azt a Magyar Népköztársaság nem a Szovjetuniótól, hanem a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségtől kapta meg, ami sokat elárul szövetségesi viszonyunk működéséről. „A korabeli tájékoztatáspolitika miatt úgy működött a dolog, hogy az emberek nem hittek el semmit, tudták, hogy a sorok között kell olvasni, és hogy mely hírforrások megbízhatóbbak” – mutatott rá Bedő, de azt is hozzátette, a jelenlévők pedig egyetértően bólogattak, hogy ha a magyar emberek rendelkezésére állt volna minden információ Csernobillal kapcsolatban, korábbi tapasztalataik miatt akkor sem hitték volna el, hogy mi történt azon a végzetes április 26-ai éjszakán.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Áder: 2030-ig megszűnik az energetikai célú szénégetés Magyarországon

Áder: 2030-ig megszűnik az energetikai célú szénégetés Magyarországon

Varga Judit szerint a magyar ügyészség kiemelten üldözi a korrupciót

Varga Judit szerint a magyar ügyészség kiemelten üldözi a korrupciót

Egy szuper megoldást máris találtak az iPhone 11 Prón

Egy szuper megoldást máris találtak az iPhone 11 Prón

Miben más egy magyarországi használt autó, mint egy cseh, lengyel vagy szlovák?

Miben más egy magyarországi használt autó, mint egy cseh, lengyel vagy szlovák?

Gyorsan bíróság elé állítják a nőt, aki három kismacskát ásott el élve

Gyorsan bíróság elé állítják a nőt, aki három kismacskát ásott el élve

Egy Orbán Ráhelre nagyon hasonlító jelöltet indít az ellenzék Óbudán

Egy Orbán Ráhelre nagyon hasonlító jelöltet indít az ellenzék Óbudán