szerző:
hvg.hu

Fiatal, kordbársonyba csomagolt beat, popos-költői indie, Amerika felé is kacsintgató, de most a KEX életművét feldolgozó prog-rock, érzelmes, kitárulkozós, de derűs intim dalcsokor, és Szintis Lacival súlyosbított dadaista-diszkó. Ezeket az albumokat szerettük idén a hazai felhozatalból.

Carson Coma: Corduroy Club

Debütáló nagylemezük az év egyik legjobb magyar albuma, magáról a zenekarról pedig bátran kijelenthetjük, hogy 2019 legnagyobb magyar felfedezettje. Úgyhogy kétszeresen is kiérdemelte a Carson Coma a helyet ezen a listán. A szemtelenül fiatal srácokból álló banda most decemberben ünnepelte egyéves fennállását, és 12 hónap alatt eljutottak odáig, hogy teltházat tudtak csinálni az Akvárium közel 700 fős kistermében. A vendégfellépő Vitáris Iván, az Ivan and the Parazol énekese meg is jegyezte, hogy a Carson Coma az első beatzenekar 50 év után, amely el tudta adni az összes jegyet egy koncertjére.

A Corduroy Club lemezzel az országot járó zenekarban azonban az az igazán érdekes, hogy gyakorlatilag az első perctől fogva népszerűek, és menetrendszerűen táncoltatják meg a népet azóta, hogy megalakultak. Ennek titkát mi már próbáltuk megfejteni. Kollégánk, Balla István szerint a Carson Coma zenéi olyanok, mint Tarantino filmjei: már meglévő stílusokból összepakolt, magas nosztalgiafaktorú, mégis izgalmasan és sokoldalúan újragondolt számok. (Mellesleg bármely Tarantino-alkotás filmzenéi is lehetnének.) Szerintem ehhez hozzájön még az, amit én Z generációs unikornis-kórnak nevezek:

ezek a srácok még mernek vállaltan és kritikátlanul boldogok lenni.

Persze, nagyon jó és virtuóz zenészek is, kordbársonyba csomagolt vizuális összképüket pedig a túlmozgásos olasz-magyar frontember, Fekete Giorgio koronázza meg. A Carson Coma trendet is diktál, például most azt mondják, hogy itt az ideje, hogy a Korda György-féle táncdalok és a KFT abszurditása másodvirágzásukat éljék. Mi meg elhisszük nekik, sőt elkísértük őket a Korda-villába is, hogy a mesterrel énekelhessék el, hogy nem idegesek és fő a nyugalom.

(CsH)


Elefánt: El

Életműve legpoposabb albumát sikerült összehoznia az Elefántnak. Persze ez csak az ő koordináta rendszerükben igaz, hiszen nem lettek az új dalok viccesek, mulatságosak, de valahogy a súlyos noárok és drámák, a vérkeringők helyét átvette egy minden-mindegy, lesz-ami-lesz, it’s the end of the world as we know it, but I feel fine hangulatú szolid, vagy néhol nem is annyira szolid őrület – nagyjából ezt állapítottuk meg első hallgatásra az El-ről. A dalok nagyon lazának, odakentnek tűnnek, valószínűleg leginkább Szendrői Csaba állandóan másnaposnak tűnő éneklése miatt, de nagyon komolyan kidolgozottak, formájuk magától értetődő módon simul össze a tartalommal. A zenében is virulens világvége-pörgés jár: két egyébként rendkívül megkapó lassú dal mellé csupa tempós, beindult pop-rock dalt kapunk, melyek közül nem is egy nem csak táncba hívó és minden bizonnyal leendő nagy koncertkedvenc, hanem kifejezetten slágervárományos.

Nehéz kiemelni a nagyon egységes lemezről dalokat, de ha nagyon rá kéne mutatni valamelyikre, akkor például a nyitószámot mondanám, a 444888-at. A címe a két internetes lapra utal, amelyekben, mint éneklik „az egyiknek minden szar, a másiknak meg minden jó”. Szendrői szerint a dal

egy kicsit arról szól, hogy mi nem akarunk úgy forradalmárok lenni, ahogy itt szokás, hogy ideállunk vagy odaállunk, mert szerintünk úgy ahogy van, tokostól-vonóstól minden szar. A bipoláris világnézetnek leáldozóban van. Erre mi magasról teszünk.

De nagyon ütős lüktetésű az Ikarosz, kifejezetten bulis a Kösz és a Nem számít, érdekes Casio-hangzású az Ég veled, és a meg-megtört ütemű (ketyegésű) Óra.  
Na, ugye, hogy nem lehet kiemelni egy-egy dalt?


(BI)

The Qualitons: KEXEK

„A Kex zenekar a 60-as évek végének az egyik legizgalmasabb könnyűzenei formációja volt Magyarországon. Rövid életútjának és Baksa-Soós János provokatív viselkedésének köszönhetően az underground szcénában tudott csak kiteljesedni. A zenekar működését a rendszer gyakorlatilag ellehetetlenítette. Méltatlanul elfeledett dalaik a mai napig érvényes üzenetet hordoznak, ma is aktuálisak. Az idén 50 éve alakult zenekarnak szeretnénk tisztelegni” – mondta a sajátos, pszichedelikus prog-rock-beatben utazó The Qualitons az év végére megjelenő feldolgozás-albumáról. A zenekarnak már a tavalyi, The Echoes című albuma is ott volt minden fontos év végi listán, sőt Fonogram-díjat is kaptak érte. Ami ennél is fontosabb, hogy nyáron meghívták – eddigi első magyar zenekarként – a legendás, amerikai rádióállomás, a KEXP műsorába. (Többek között erről is szó van interjúnkban).

Most pedig összesen öt KEX-dalt qualitonsosítottak, és raktak fel egy lemezre. Nem lehetett egyszerű hozzányúlni a KEX-életműhöz, hiszen abban a frontember, Baksa-Soós János lehengerlő, pimasz, bátor személyisége meghatározó volt, ezt nyilván nem lehet és nem is kell reprodukálni. A Qualitons így inkább a zenére koncentrált, és azt bizonyította, hogy ezek a dalok önmagukban is megélnek, és aktuálisak. „Csak” annyit kellet hozzátenniük, hogy saját hangzásukra formálják azokat. És így egy kifejezetten izgalmas 2019-es lemezt hoztak össze.

(BI)

Lovasi András: Tűzijáték délben

©

Lovasi András 2001-ben jelentette meg első szólólemezét – amely az idén megjelent albummal ellentétben még, némileg szemérmesen, csak lábjegyzetben szerepeltette a dalszerző-énekes nevét (Bandi a hegyről – Lovasi András dalai) –, azóta sok minden történt, feloszlott a Kispál és a Borz, aztán egy pár éves időszakra ideiglenesen összeállt, megalakult, számos lemezt adott ki és többször is átalakult a Kiscsillag, lett a Fishing on Orfű, Lovasi élete is mindenféle fordulatokat vett, szóval számos okunk volt arra, hogy nagyon odafigyeljünk az időközben már Budapest környékére költöző zenész új albumára. Nem kellett csalódnunk.

A Tűzijáték délben kamarajellegű, akusztikus, intim hangulatú nagylemez, összegző jellegű, kicsit kevesebb gúnnyal és iróniával, kicsit több érzelmességgel és kitárulkozással, sőt spiritualitással, mi több, még derűvel is, de azért a kellő mennyiségű lovasis humorral. Sokat markol (és kifejezetten sokat is fog), keretez, önértelmez, klasszikus kérdéseket vet fel, Istenről, gyermekkorról, elmúlásról, szerelemről, halálról beszél. „Kettévált bennem a jó dal és a popzene. A lelkemben a popzene meghalt. A dal viszont egy örök forma, ami legfeljebb aktuálisan más-más ruhát ölt” – mesélte nekünk Lovasi februárban.

(NR)

 

Ricsárdgír: Rise of the Koala

Érdekes, hogy a 80-as évek ikonikus underground zenekarai a 2010-es évek végére sorra követőkre találtak. A Trabant befelé forduló minimál-szobazenekara a Pegazusok Nem Léteznekbe reinkarnálódott (igaz, nemrég megszűnt a zenekar), a Bizottság dadaista, a hülyeséget a határokig elvivő őrülete pedig (mondjuk a Tudósok meg bizonyos értelemben a Belga mellett) a Ricsárdgírbe öröklődött. Trash-pop, vicczene, dadaista diszkó, egy magát kicsit sem komolyan vevő társaság – valahogy így lehetne őket körülírni. Valószínűleg ők maguk is csodálkoznak, hogy már a negyedik lemezüket mutathatták be, Rise of the Koala címmel.

A dalcsokorban főleg az a bizonyos dadaista-diszkó dominál, de van itt country, punk, és szintipop is. Majdnem mindegy, mit játszanak, mert a lényeg az, hogy mindent és mindenkit ki lehet röhögni, ami/aki túl komolyan veszi magát. Korábban Palvin Barbaráról és Ördög Nóráról írtak dalt, a legújabb gigaslágerük celebje a zenekar tagja, Szintis Laci. E dalról – tulajdonképpen véletlenül – készült Budapest TV-stílusú klip elképesztő nézettséget ért el, úgyhogy a Ricsárdgír már nem csak egy maroknyi lelkes rajongó hülyeség-zenekara, hanem olyan együttes, ami megtölti az Akváriumot, ami a fesztiválok soros kedvence. Mert, hát mit mást lehet Magyarországon 2019-ben tenni, mint amit ők ajánlanak: „Nevessél b*zmeg, ne sírjál!”. (Interjú és dalértelmezés itt.)

(BI)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Csatlós Hanna - Csányi Nikolett Kult

Korda György hatvan év után is diktálja a ritmust – a Carson Comának

Ki gondolta volna, hogy egy 1963-as Korda György-dal bő fél évszázad múltán is aktuális lehet? A szemtelenül fiatal tagokból álló, pofátlanul jól zenélő Carson Coma nevű zenekar szerint nem ciki rajongani a magyar tánczene koronázatlan királyáért. A srácok összegyúrták a beatzenét a mai hangzással, majd hozzáadtak az egészhez egy kis kordbársonyt. Nekünk pedig volt velük egy utunk a Korda Villába. Videó.

Balla István-Németh Róbert Kult

„Három kolbászfesztivál keresett meg minket a Szintis Laci után” – Ricsárdgír-interjú és lemezpremier

A Szintis Laci című Budapest TV-stílusú videóklipjük néhány hét alatt több mint kétmilliós nézettséget ért el. Ezt ők maguk sem értik. Itt van viszont az új Rise of the Koala című albumuk, tele remek dadaista diszkóval, és még az is elhangzik egy dalban, hogy „a ló néz, a csikó lát”. Interjú Márton Dániellel és Paál Lászlóval. Igen, utóbbi maga az új celeb: Szintis Laci. Alább a lemezt is meghallgathatják, sőt, a dalokat is értelmezzük a művészekkel! Hvg.hu-premier!

Gázolajat locsoltak egy park fáinak tövébe a Balaton mellett

Gázolajat locsoltak egy park fáinak tövébe a Balaton mellett

GVH: A Telekom 0 forintos telefonreklámjai megtévesztőek voltak

GVH: A Telekom 0 forintos telefonreklámjai megtévesztőek voltak

Farkas Flórián is felbukkant Orbán évértékelőjén

Farkas Flórián is felbukkant Orbán évértékelőjén

Ötmillió forintos büntetést kapott a Ferencváros

Ötmillió forintos büntetést kapott a Ferencváros

Ki parkol ügyesebben: egy autós kaszkadőr vagy az automata parkolóasszisztens?

Ki parkol ügyesebben: egy autós kaszkadőr vagy az automata parkolóasszisztens?

Tömeges madárpusztulás sokkolja a spanyolokat, még rejtély, mi áll a háttérben

Tömeges madárpusztulás sokkolja a spanyolokat, még rejtély, mi áll a háttérben