Egy alacsony, korán kopaszodó, szeretethiánnyal küzdő fiatalember, Elton John a legnagyobbak közé emelkedett. Az angol szupersztár életének első öt évtizedéről szóló életrajzi film megmutatja, hogyan csinálta, és megérte-e.
A show-biznisz 1. szabálya: nincsenek szabályok. Rombold le az összes korlátot, de tudnod kell, hogy ezt csak bizonyos korlátok között teheted meg. A 2. számú aranyszabály: két reggeli egészségügyi köhögés között tarts némi szünetet! A köhögés természetesen a 12 éven aluliaknak szóló változat, mindenki más tudja, hogy az eredetiben a pia, a drog és a szex szerepel. Az Elton John életéről a múlt héten bemutatott, Rocketman című filmben is elhangzik a jó tanács:
„Ne szúrd el a show-t, és ne halj bele a drogokba!”
Nagyon igyekezett a most 72 éves Elton John: ritkán szúrta el, nem halt bele. Felvette káros szeszélyei közé a koplalást, a szexet az elképzelhető legváltozatosabb formákban, haragkezelési problémáit pedig megejtő vásárlásokkal ellenpontozta. Volt olyan hétvége, hogy csak virágra 200 ezer fontot költött – pont annyit, amennyiért néhány órával korábban elsózta pazar autóparkjának egyik darabját. Az első hivatalos fellépéséért a The Bluesology nevű haknizenekarban 1 fontot kapott, az első dalainak komponálása előtt a lemeztársaságtól már heti 30-at. Most kezdődött, elhatározása szerint világ körüli búcsúturnéján előadásonként egymilliót. Valószínűleg nem volt kevesebb a gázsija 2003 júniusában a budapesti Felvonulási téren az 500 ezres közönség számára ingyenes „Kapcsolat” koncerten.
A vöröses hajú, kis növésű, félénk Reginald Kenneth Dwight Anglia kivonata: tele van harc közben szerzett sebek nyomaival. Ezzel a névvel legfeljebb bankrabló, műszaki rajzoló, a legjobb esetben banki alkalmazott lehetett valaki – a szülei leginkább az utóbbinak szánták. Az északnyugat-londoni Pinner egy se nem szűk, se nem tágas, mérsékelten barátságos lakásában nőtt fel fura családi négyszögben. „Nem nyúlhatsz a lemezgyűjteményemhez az engedélyem nélkül!” – ez az apja után maradt legemlékezetesebb mondat. Az anyja, aki tudta, hogy egy nárciszt nevelget, a filmben látottak szerint szerette a Martinit és a cigarettát, a rock and rollal kapcsolatos kisebb mókákat. Azt jósolta a fiának: már 20 évesen erősen kopaszodni kezd, és egész életében magányra lesz kárhoztatva. Az előbbi bejött, az utóbbi nem teljesen. Tinédzserként kocsmákban zongorázott, a szombat esti buliharcok ihlették a filmben is elhangzó rock and rollt, írt szentimentális balladákat, az ambiciózus Goodbye Yellow Brick Road című dupla album nyitószvitjébe beépítette Wagnert, és paradicsommadár korszakában neki volt a legnagyobb taraja a világon.
Ivy nagyi mintha előre látta volna ezt. Ő kísérte el a Királyi Zeneakadémia felvételijére, ahol egy idő után kiderült, hogy Reggie nem akarja egész életében a Holdfény szonátát játszani. Nemcsak stílust, nevet is változtatott. Immáron Elton Hercules Johnként azt mondja:
„Mutass nekem egy srácot, aki nem akar rocksztár lenni, én meg mutatok neked egy hazugságot.”
Huszonöt évesen pont annyi milliót ért, ahány éves volt. Pár évvel később a saját, Csillaghajó elnevezésű Boeing–720-asán repült a világ legdrágább turnéjának állomásaira, viszont azt nem érzékelte, hogy ő kering a világ körül, vagy a világ körülötte.
A rajongókat a zene és a show mellett az alvási szokásai is érdekelték. A film címe, egyben az egyik önvallomásos dala a Honky Chateau albumon jelent meg – ott még két szóban írva. A Rocket Man arról szól, hogy az ember a hatalom csúcsán nemcsak a legmagányosabb, de a legkiszolgáltatottabb is. „A színpadon előadóművészként haladtam, de nem fejlődtem emberi lényként. Sok dolgot túléltem – mondta erről az időszakról, hozzátéve –
az élet akkor is tele van buktatókkal, ha az ember józan.”
Az első, három előadásosra tervezett, végül 48 fellépésből álló amerikai turnéján a szemüvegtartó kézitáskájában és gigantikus talpméretű cifra csizmáiban drog után kutattak a Los Angeles-i repülőtéren, néhány évvel később már olyan híres volt, hogy nem is keresték. John Reid, első komoly kapcsolatának alkalmi és csalfa szeretője pontosan elmondta a kiábrándult, csalódott és magával meghasonlott ügyfelének, mi motiválta: „A rock and roll 131-féle szerződés. Neked zongorázgatás és énekelgetés, nekem tételenként 89 millió dolláros üzlet.”
Előbb viccek szóltak arról, hogy Elton John meleg, aztán az udvartartásából szellőztették meg, végül maga is beszélt a Rolling Stone magazinnak arról, ami pokollá tette egész ifjúkorát. Ez bátor és veszélyes lépés volt abban a világban, ahol vásárlók tízezrei állhatnak el a lemezek vételétől azért, mert csalódtak az ikonjukban. Különösen érzékenyen kellett kezelni a kérdést az Egyesült Királyságban, ahol a homoszexualitást csak 1967-ben dekriminalizálták. Azóta az angol nyelvben, beleértve a kedvcsináló bulvársajtót is, teljesen szabadon használhatóvá váltak az olyan szavak, mint a langyi, a meleg, a köcsög és a buznyák.
A Rocketman nyíltan megmutatja, amiről a Bohém rapszódia nem beszél, és ezt igen keményen teszi. A Queen énekeséről összerakott jukebox-fantázia az egész világon jól ment – Freddie Mercury megszemélyesítéséért Rami Malek Oscar-díjat kapott –, Magyarországon kiemelkedően jól: tavaly novemberi bemutatója óta 644 ezren látták, bevételei közelítenek az egymilliárd forinthoz. A Rocketman bemutatása óta eltelt egy hét bevételi adatai nem rosszak – a 40 millió dollárba kerülő produkció a nyitó hétvégén 20 milliót hozott –, ám a forgalmazóknak számolniuk kell azzal, hogy a hatalmas piacot jelentő Kínában valószínűleg be sem mutatják. Oroszországban pedig a homoszexuális gesztusok nyilvános bemutatását 5 percre korlátozó törvény miatt csak a cenzúrázott változatot vetíthetik, jóllehet néhány évvel ezelőtt Putyin még úgy vélekedett: „Csodálatos művész és nagyszerű srác.”
Az álmok újraálmodására az angol szórakoztatóipar nagyágyúi vállalkoztak. A producerek megannyi kasszasiker garanciája, Matthew Vaughn és az Elton John férjeként immáron 26 éve hivatalosan is elismert David Furnish voltak.
A stáblistán a különleges produceri munkát végzők között szereplő Claudia Vaughn nem más, mint a kilencvenes évek német szupermodellje, Claudia Schiffer, aki az ötlet születésétől kezdve azt támogatta, hogy Dexter Fletcher irányítsa a munkálatokat. Ő mentette meg beugró rendezőként a Bohém rapszódiát. Most Lee Hall a Billy Elliot írójának forgatókönyvéből építhette újra azt a világot, ahol a bohókás férfiak szikrázó csizmát viseltek, az arcukat strasszal kirakott, óriás napszemüveg takarta el, a lemezfelvételek inkább koktélpartik voltak, és az albumokon a sminkes nevét is feltüntették. Taron Egerton, a Kingsman – A titkos szolgálatban befutott színész képes a mélybe rántani és a csúcsra repíteni Eltont, ráadásul hanglaboratóriumi trükkök mellőzésével ő énekelte fel a Rocketmanben elhangzó összes dalt.
Tovább erősíti a film azt a legendát, hogy a sikeres zeneszerző-dalszövegíró páros – mint a Lennon–McCartney- vagy a Jagger–Richard-duó – isteni eredetű szövetség. Ha két tinédzser találkozik, legkésőbb az átmulatott éjszakát követő hajnalon szóba kerül a világ megváltása. Elton John kiváló zeneszerző, de a versekkel problémái voltak. A véletlen vagy a gondviselés sodorta az útjába Bernie Taupint, akivel egy kis megszakítással a kezdettől máig együtt dolgozik.
„Írj valami szöveget, a többit intézem”
– mondta Elton. Taupin nemcsak a szövegekkel támogatta a karrierjét: az egyik daluk arról szól, hogyan talált rá Elton Johnra, aki a fejét a gáztűzhely sütőjébe dugva éppen öngyilkosságra készült. Jamie Bell, a Billy Elliotban feltűnt színész játssza a jófiút, aki a legzűrösebb élethelyzetekben is kéznél volt.
A Rocketman a kilencvenes évekig követi egy nehezen felülmúlható karrier majdnem minden állomását. Pedig azóta is sok minden történt a főhőssel. Az 1998-ban lovaggá ütött Sir Elton leletei és statisztikái tovább javultak. Ő tartja a kislemezeladási rekordot a még 1972-ben született, Marilyn Monroe-t imádó dallal, a Lady Diana temetésére megigazított, 33 millió példányban elkelt Candle in the Winddel, AIDS-alapítványa a fennállása óta 450 millió dollárt gyűjtött össze, és az emberek változatlanul kíváncsiak arra, tényleg lehet-e 20 centiméteres talpmagasságú cipőben zongorázni.
LIGETI NAGY TAMÁS
Nagy feltűnést keltett és sok díjat elnyert A fehér várkastély című, Japánban, az Edo-korban játszódó társasjáték. Az alapötlete olyan, hogy elsőre nem is érti az ember, hogy lehet ezt kivitelezni, de az első játék után kiderül: A fehér várkastély rászolgált a sikerére.
Pálinkás József, az MTA volt elnöke a Népszavának arról is beszélt, hogy a magyar kormánynak nincs semmiféle tudománypolitikája, csak kósza ötletei.
A Gyurcsány-tánc óta nem láttunk ilyet.
