Tetszett a cikk?

Mi történik, ha valaki olyanra vágyunk, akire nem lenne szabad? Hogyan dönt romba életeket egyetlen ember megszállottsága? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájában. Az Örkény Színház 2011-ben bemutatott előadásáról – amely mostantól online is elérhető – a rendezőt, Mácsai Pált kérdeztük.

Eddie Carbone megbízható, józan ember. Rakodómunkásként dolgozik, tisztes szegénységben, békében él feleségével, Beatrice-szal és nevelt lányával, Catherine-nel a brooklyni rengetegben, épp azon a környéken, ahol a „város benyeli a világ szállítmányait”. Olasz bevándorlók gyermeke, de elfogadja az amerikai törvényeket, a közösség pedig nagyra becsüli – egészen addig, amíg megszállottja nem lesz nevelt lánya iránti szenvedélyének, birtokvágya és féltékenysége pedig tragédiába torkollik.

Arthur Miller Pillantás a hídról című, eredetileg egyfelvonásos darabja 1955-ben debütált a Broadwayn, de nem volt vele maradéktalanul elégedett: egy évvel később újra elővette, és a Peter Brook által rendezett londoni bemutatóhoz kétfelvonásosra bővítette a darabot – a legtöbb helyen a mai napig így játsszák. Izgalmas kérdés, vajon befogadhatóbb-e a görög sorstragédia és a lélektani dráma sűrű elegyének lassabb verziója, az Örkény Színház társulata 2011-ben viszont úgy döntött, hogy a rövid verziót viszi színre.

Mácsai Pál hosszú ideig az ötvenes évek kissé poros lenyomataiként tekintett Miller műveire, egyszer azonban látta Budapesten Luk Perceval Az ügynök halála rendezését, amely lenyűgözte. Újraolvasta a drámáit, hogy mi az, amit eddig nem vett észre. „Ha az ember elég határozottan nyúl hozzájuk, vagyis kihúzza a túlírásokat, akkor gyönyörű, szilárd drámai szerkezetek maradnak, sűrű konfliktusokkal. A szövegkönyvet Gáspár Ildikó fordította, ami az amerikai kikötői szleng ízléses magyarítása miatt érzékeny feladat, de fontosabb, hogy ő is húzta meg: szikár, erős alapanyagot kaptunk tőle, természetesen egyrészest. A Pillantásnál a díszlettel, a zenével is arra törekedtünk, hogy megmutassuk azt az archaikus réteget is, amely az »új világba« kerülve szétesik. Ahogy sok ezer év óta a kisközösségekben, itt is szigorú hagyományrendszer szerint szabályozott minden.”

A falnak is füle van

Miller a Pillantáshoz felkínált egy szerény, de otthonos miliőt, apró szobát, ebédlőasztallal és hintaszékkel, de az Örkény előadásában a Carbone-lakás csupán egyetlen, háromszemélyes műbőr kanapéból áll, mögöttük-mellettük más családok kanapéi bújnak meg a félsötétben. Fojtogatóvá akkor válik a közelség, amikor egy jobb élet reményében Beatrice unokatestvérei, Marco és Rodolpho az Államokba szöknek, és ideiglenesen a Carbone család ad nekik szállást. Meg is beszélik, hogy mindannyian tartják a szájukat, a bevándorlási hivatal emberei ugyanis mindenhol ott vannak – nehogy úgy járjanak, mint Bolzanóék, ahol a kis Vinny a saját nagybátyját köpte be, megszegve ezzel a közösség legszentebb, íratlan törvényét, magára vonva a kiközösítést.

Az unokatestvérek érkezése után Eddie-ék már öten nyomorognak a kanapén, látjuk, hogy egy szicíliai falu egymásra utalt zsúfoltsága hogyan él tovább a brooklyni bérházrendszerben. Mindegyik lakás hasonlít a másikra, minden a másik szeme előtt zajlik, nem lehet elbújni – a közösség vigyázó tekintete előtt zajlik a legapróbb vita és a leghatalmasabb árulás is.

©

„Marco és Rodolpho egyfajta antik mélységből érkeznek a modernizmus központjába, ám kettejük között is óriási a különbség” – mutat rá a rendező. Marco családos, gyanakvó, kemény ember, aki minden pénzt hazautal, de bicska van nála, és archaikus indulatokból cselekszik. A távolság báty és öcs között nem egy fél generációnyi, hanem évezredes – szélsőséges, feszült drámai helyzet ez is. Egyáltalán, a darab konfliktusai mind mélyen összefüggenek és egymást erősítik. Rodolpho alkatilag is, szemlélete szerint is modern lélek: esténként énekléssel szórakoztatja a családot, gazdagságról és egy motorról álmodozik, mert, ahogy ő fogalmaz,

Olaszországban sose éhezik, akinek motorja van.

Temperamentuma természetesen Catherine figyelmét is felkelti, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a józan és tisztességes Eddie-ből gyakorlatilag rögeszmés félőrült válik – ezt az embert azonban már korántsem a nevelt lánya megóvása motiválja, még akkor sem, ha ezzel ő maga képtelen szembenézni, és irracionális kötekedéseit Rodolpho hozzáállására fogja.

A fiú gyakorlatilag nem csinálhat jól semmit: baj, hogy énekel, baj, hogy szórakozik, baj, hogy főz, ruhát varr – mert ő egy ilyennek nem adja a lányát. A felesége közben összetörve, megalázva szemléli férje emberi romlását. Az igazságot, amely lassan mindenkinek feltűnik, csak Eddie-nek nem.

©

„Nem a szenvedély és a lelkiismeret harcáról szól a darab. Eddie-nek nincs lelkiismereti konfliktusa, mert velejéig tisztességes ember, és nem tudja, hogy szerelmes. Mélyen meg van győződve arról, hogy Rodolpho házasságszédelgő, aki csak az amerikai vízumért hazudik szerelmet a lányának, hiszen homoszexuális. Természetesen ez téboly, de hát a téveszme mindig igazságként jelentkezik. Rajta kívül mindenki tudja, mi a helyzet, de Eddie úgy éli meg, hogy éppen tönkre akarnak tenni valakit, akit ő nagyon félt, és akinek ő jó életet akar. Ez a bűnös ember valójában ártatlan” – magyarázza Mácsai.

A mánia egy rendkívüli jelenetben csúcsosodik ki: Eddie egy éjjel intim helyzetben talál rá a fiatalokra, és magából kikelve, erőszakkal csókolja meg a nevelt lányát – majd Rodolphót is, hogy még aznap, végső kétségbeesésében elkövesse a főbűnt: feljelenti rokonait a bevándorlási hivatalnál.

Nincs békés feloldás

A görög kórus funkcióját betöltő közösség időnként néhány ütemnyi énekkel lendíti előre a cselekményt. A darab egy pontján ventilátorokra akasztott bambuszrudak zörgése fokozza az őrületet, ennek a néhány pillanatnak azonban már az előkészítése is maga volt az őrület. Mácsai azt meséli, az istennek sem sikerült elérni, hogy a bambuszok zörögjenek, mert a ventilátorok alatt középen szélcsend van.

A műszak mindent bevetett annak érdekében, hogy megszólaltassák a díszletet, egyszer már fekete damilon rángatták a szélharangokat a takarásból. Mikor eljutottak oda, hogy esetleg apró motorokat kellene vásárolni, a rendezőnek eszébe jutott valami: „rágógumival felragasztottam egy anyacsavart az egyik lapátra, amitől az végre kóvályogni kezdett és megszólaltak a szélcsengők. Nőttem egyet a műszak szemében.” (A felvételen természetesen nem látszik, de a műszak végül mindegyik ventilátorra csavart szerelt – a szerk.)

©

A néző eligazodását a narrátor, Alfieri segíti, aki ügyvédként lép be a történetbe. „Ő a tanult ember a tanulatlanok között, és tudja, hogy ennek a helyzetnek nem lehet békés feloldása. Ismeri a hagyományt, és a jelen törvényeit is, amelyekbe az előbbiek ütköznek” – hangsúlyozza a rendező. Alfierinek természetesen igaza lesz: Eddie Carbone öntudatlan szenvedélyének és életének nem csak a családja, hanem a közösség előtt is meg kell buknia. A nézőnek pedig nem marad más, mint hogy nézze „az istenverte rohanást a vég felé”.

Az Örkény Színház korábbi, online bemutatott előadásait erre a linkre kattintva tekintheti meg.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
A luxustáska az új arany – legalábbis így látja egy tanácsadócég

A luxustáska az új arany – legalábbis így látja egy tanácsadócég

Három évet is érhet egy ellopott KRESZ-tábla a bíróságon

Három évet is érhet egy ellopott KRESZ-tábla a bíróságon

75 ezer forinttal alacsonyabb a mediánbér az átlagnál

75 ezer forinttal alacsonyabb a mediánbér az átlagnál