Interjút adott a Magyar Hírlapnak Bodolay Géza rendező, a Színház és Filmművészeti Egyetem Színházművészeti Intézetének nemrég kinevezett vezetője, amelyben többek arról beszélt, hogy a színházról mindig azt gondolta, hogy a forradalom, az ellenállás, a szabadság helyszíne. „Hogy a képmutatásé, a hazudozásé, a talpnyalásé is gyakran, erre már a főiskolán kellett rájönnöm 1980 és 1984 között” – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy létezik-e konzervatív és liberális színház, Bodolay Géza úgy válaszolt: a színház vagy jó, vagy nézhetetlen. „Ennek is vannak árnyalatai: nagyon jó, de utálom, amiről meg akar győzni, vagy nagyon szép a szándék, de az eredmény sajnos szánalmas. Szeretjük a fekete-fehéret, de rengeteg a szürke, a különböző színekről nem is beszélve. Szeretem, hogy a „Színház” „politikus”, a Hamlet is az, ma is, ahogy az volt Dániától függetlenül már a londoni Globe-ban is. Más kérdés, hogy miképp űzik a „Színház”-on kívüli „politikát” kortársaink. Amikor ez közvetlenül, direkt módon gyalogol be a „Színház”-ba, az rettenetes.

Mindegy, hogy a feudális, esetleg kapitális neogyönyört vagy éppen valamelyik pártalakulat vélt igazát akarja a közönsége fejébe sulykolni. A fő baj persze mindenkor az, hogy a „politikust” sokan összekeverik az „ideologikussal”

– mondta.

Az interjúban a Színház-és Filmművészeti Egyetemmel kapcsolatban felidézik, hogy Bodolay Géza korábban azt nyilatkozta: mindent érdemes reformálni, újraalakítani olykor. Hogy milyen elvek mentén szeretné megújítani a Színházművészeti Intézetet, arról Bodolay elmondta:

A reformkort sokkal fiatalabb embereknek kell elhozniuk. Én csak azt próbálhatom meg, hogy utat készítek nekik, ameddig az optimizmusomból telik. Egyelőre az oktatókkal közösen kellene áttekintenünk az egyetem eddigi működését. Ez néhány napja megkezdődött.