Kezdünk hasonlítani egy nyugdíjasklubra, nem gondoljátok?

Ilyen, és ehhez hasonló mondatok nem egyszer hangzanak el abban a baráti társaságban, akikkel még a második járványhullám előtt kezdtünk el összejárni. Nyár vége óta a közösségi életünk szépen lassan elkezdett a nagyszüleinkéhez konvergálni: otthon töltjük a napjainkat, nincs különbség hétköznap és hétvége között, monoton rutinjaink alakultak ki, sütünk-főzünk, és állandóan a régi szép időket emlegetjük. Bár a jelenlegi helyzet valójában elképesztően lélekölő minden, a húszas évei elején járó fiatal számára megnyugtató a gondolat, hogy nem vagyunk egyedül, és kellő humorral és öniróniával még az ilyen időszakokból is ki lehet hozni emlékezetes dolgokat.

Így történt az is – nem kicsit rájátszva a nyugdíjas hangulatra –, hogy egy hétvégén úgy döntöttünk,

Budapest méretű bingo meccset rendezünk.

Új játék születik

A hagyományos bingo egy közismert szerencsejáték, melynek lényege, hogy a résztvevők egy 5x5 négyzetből álló táblát kapnak, amin különböző számok vannak elhelyezve a 1 és 75 között. A játékvezető egyesével húz ezekből a számokból, amit ha a játékos megtalál a saját kártyáján, kipipálhatja azt. A meccset az nyeri, akinek leghamarabb húzzák ki öt olyan számát, amik egy sorban, oszlopban, vagy átlósan egymást követik – ezt nevezik Bingonak.

Ahhoz, hogy ebből egy egész várost felölelő vetélkedő születhessen, megcsavartuk a szabályokat. A huszonöt számot ugyanennyi kihívásra; kisebb feladatra, bizonyos dolgok megkeresésére cseréltük, a verseny célja pedig az lett, hogy öt óra alatt ezeket egytől egyig teljesítsük. A társaság három darab háromfős csapatra oszlott, mindenki maszkot húzott, és nyakába vette Budapestet, többek közt az alábbi dolgokat kutatva:

• Bizonyos mezők kipipálásához konkrét helyeket kellett felkeresni, mint például Radnóti Miklós házát, Kolodko Mihály valamelyik miniszobrát, vagy egy UNESCO világörökségi helyszínt.
• Egyes kihívások ételekhez, italokhoz kötődtek: a csapattagoknak el kellett fogyasztaniuk egy iható vagy ehető Hungarikumot
• A Bingo természeténél maradva sok feladat a szerencsén múlott: azok jártak a legjobban, akikkel szembejött egy Trabant, egy biciklis futár, egy eldőlt elektromos roller, vagy éppen valaki, aki galambokat etetett.

  

• A nap végén viszont mégiscsak az döntött, hogy ki volt a legkreatívabb: a csapatok meg kellett próbáljanak találkozni egy oroszlánnal, találni egy utat, ami Rómába vezet, keresni valakit, aki szívesen lenne a társaság egyetlen szingli tagjának a barátnője, vagy éppen egy futáshoz használt telefonos app segítségével GPS-nyomvonalakból egy négybetűs szót rajzolni a térképre.

Bár mindenki különböző taktikát választott – volt, ahol a törtető csapattárs a hátán vitte a többieket, miközben mások mobil diszkóvá változtatták a csapatuk kocsiját és csak mellékesen oldották meg a feladatokat –, féltávnál gyakorlatilag fej-fej mellett voltak a társaságok.

A nap közepére beiktatott közös ebéd azonban tartogatott egy meglepetést is: mielőtt mindenki visszatért volna a kidolgozott útitervéhez, a csapatokat újrasorsoltuk, és a kapitányok vittek tovább mindent, amit egészen addig kipipáltak. Ugyan az első reakciók drámaiak voltak (ki hitte volna, hogy 21 évesen is tudunk sírni egy vetélkedő miatt?), a csapatcserék végül is jól sültek el: nemcsak többen osztoztunk az élményeken, de az erőviszonyok is kiegyenlítődtek, ahogy megosztottuk egymással az ötleteinket.

Mint kiderült, ennek meg is lett az eredménye: a játékot 24-24-22-es állásnál zártuk le, ami azt jelenti, hogy a holtversenyben első helyezett csapatok

átlagosan 12 és fél percenként tudtak egy Bingo mezőt kipipálni.

A győzelem kérdése végül nem maradt a levegőben: a harmadik csapat pártatlan bírói testületként a legkreatívabb megoldásokat jutalmazta az első Budapest Bingo aranyérmeivel.

Mi a tanulság?

A koronavírus-járvány alatt fiatalként el kellett búcsúznunk a megszokott társas érintkezéseiktől. A kávézóktól a kocsmákig, a csapatsporttól az utazásokig; akárhogy is szerettük a szabadidőnket tölteni, a felelőtlen fiatalság stigmájával ellentétben elfogadtuk, hogy ezeket szüneteltetni kell.

Az élet viszont nem állt meg, sőt: bátran állíthatom, hogy a fiatalok igenis megragadták az esszenciáját a helyzetnek. A bezártság és a szürke, egysíkú, akár tanulós, akár dolgozós, de mindenképp a négy fal között eltöltött hétköznapok csak megerősítették, hogy az egészségünk kulcseleme a másokkal tartalmasan eltöltött idő. Akár online, akár élőben, de léteznek, és az igény miatt folyamatosan szaporodnak azok a kis dolgok, amik összetartanak barátságokat és társaságokat,

amikre a monoton karanténidőszak alatt is lehet várni.

A Budapest Bingo csak egy ezek közül, de mégis jól mutatja, hogy mi hiányzik most a legjobban. Bár a közös együttlétet pótolják a Zoom-beszélgetések, a közös élményeket csak akkor lehet tovább gyűjteni, ha – a játékszabályokat betartva – törekszünk a legkreatívabban és legbátrabban hozzáállni egy rossz helyzethez is.

Bingo.