Ön tudna találni egy Trabantot és egy oroszlánt fél nap alatt Budapesten?

Egy város, öt óra, huszonöt kihívás: így játszottunk élő Bingót Budapesten.

  • Nagy Iván László Nagy Iván László
Ön tudna találni egy Trabantot és egy oroszlánt fél nap alatt Budapesten?

Kezdünk hasonlítani egy nyugdíjasklubra, nem gondoljátok?

Ilyen, és ehhez hasonló mondatok nem egyszer hangzanak el abban a baráti társaságban, akikkel még a második járványhullám előtt kezdtünk el összejárni. Nyár vége óta a közösségi életünk szépen lassan elkezdett a nagyszüleinkéhez konvergálni: otthon töltjük a napjainkat, nincs különbség hétköznap és hétvége között, monoton rutinjaink alakultak ki, sütünk-főzünk, és állandóan a régi szép időket emlegetjük. Bár a jelenlegi helyzet valójában elképesztően lélekölő minden, a húszas évei elején járó fiatal számára megnyugtató a gondolat, hogy nem vagyunk egyedül, és kellő humorral és öniróniával még az ilyen időszakokból is ki lehet hozni emlékezetes dolgokat.

Így történt az is – nem kicsit rájátszva a nyugdíjas hangulatra –, hogy egy hétvégén úgy döntöttünk,

Budapest méretű bingo meccset rendezünk.

Új játék születik

A hagyományos bingo egy közismert szerencsejáték, melynek lényege, hogy a résztvevők egy 5x5 négyzetből álló táblát kapnak, amin különböző számok vannak elhelyezve a 1 és 75 között. A játékvezető egyesével húz ezekből a számokból, amit ha a játékos megtalál a saját kártyáján, kipipálhatja azt. A meccset az nyeri, akinek leghamarabb húzzák ki öt olyan számát, amik egy sorban, oszlopban, vagy átlósan egymást követik – ezt nevezik Bingonak.

Ahhoz, hogy ebből egy egész várost felölelő vetélkedő születhessen, megcsavartuk a szabályokat. A huszonöt számot ugyanennyi kihívásra; kisebb feladatra, bizonyos dolgok megkeresésére cseréltük, a verseny célja pedig az lett, hogy öt óra alatt ezeket egytől egyig teljesítsük. A társaság három darab háromfős csapatra oszlott, mindenki maszkot húzott, és nyakába vette Budapestet, többek közt az alábbi dolgokat kutatva:

  • Bizonyos mezők kipipálásához konkrét helyeket kellett felkeresni, mint például Radnóti Miklós házát, Kolodko Mihály valamelyik miniszobrát, vagy egy UNESCO világörökségi helyszínt.
  • Egyes kihívások ételekhez, italokhoz kötődtek: a csapattagoknak el kellett fogyasztaniuk egy iható vagy ehető Hungarikumot
  • A Bingo természeténél maradva sok feladat a szerencsén múlott: azok jártak a legjobban, akikkel szembejött egy Trabant, egy biciklis futár, egy eldőlt elektromos roller, vagy éppen valaki, aki galambokat etetett.
    Minden út Rómába vezet
    Nagy Iván László
  • A nap végén viszont mégiscsak az döntött, hogy ki volt a legkreatívabb: a csapatok meg kellett próbáljanak találkozni egy oroszlánnal, találni egy utat, ami Rómába vezet, keresni valakit, aki szívesen lenne a társaság egyetlen szingli tagjának a barátnője, vagy éppen egy futáshoz használt telefonos app segítségével GPS-nyomvonalakból egy négybetűs szót rajzolni a térképre.
Csabai kolbász és Unicum - mindenki megtalálta a hozzá illő Hungarikumot
Nagy Iván László

Bár mindenki különböző taktikát választott – volt, ahol a törtető csapattárs a hátán vitte a többieket, miközben mások mobil diszkóvá változtatták a csapatuk kocsiját és csak mellékesen oldották meg a feladatokat –, féltávnál gyakorlatilag fej-fej mellett voltak a társaságok.

A nap közepére beiktatott közös ebéd azonban tartogatott egy meglepetést is: mielőtt mindenki visszatért volna a kidolgozott útitervéhez, a csapatokat újrasorsoltuk, és a kapitányok vittek tovább mindent, amit egészen addig kipipáltak. Ugyan az első reakciók drámaiak voltak (ki hitte volna, hogy 21 évesen is tudunk sírni egy vetélkedő miatt?), a csapatcserék végül is jól sültek el: nemcsak többen osztoztunk az élményeken, de az erőviszonyok is kiegyenlítődtek, ahogy megosztottuk egymással az ötleteinket.

Az ecetes-sós chipset mindenki kipipálta, de az íz változó sikert aratott
Nagy Iván László

Mint kiderült, ennek meg is lett az eredménye: a játékot 24-24-22-es állásnál zártuk le, ami azt jelenti, hogy a holtversenyben első helyezett csapatok

átlagosan 12 és fél percenként tudtak egy Bingo mezőt kipipálni.

A győzelem kérdése végül nem maradt a levegőben: a harmadik csapat pártatlan bírói testületként a legkreatívabb megoldásokat jutalmazta az első Budapest Bingo aranyérmeivel.

Maradandó emlék jutott a legkreatívabb csapatnak
Nagy Iván László

Mi a tanulság?

A koronavírus-járvány alatt fiatalként el kellett búcsúznunk a megszokott társas érintkezéseiktől. A kávézóktól a kocsmákig, a csapatsporttól az utazásokig; akárhogy is szerettük a szabadidőnket tölteni, a felelőtlen fiatalság stigmájával ellentétben elfogadtuk, hogy ezeket szüneteltetni kell.

Az élet viszont nem állt meg, sőt: bátran állíthatom, hogy a fiatalok igenis megragadták az esszenciáját a helyzetnek. A bezártság és a szürke, egysíkú, akár tanulós, akár dolgozós, de mindenképp a négy fal között eltöltött hétköznapok csak megerősítették, hogy az egészségünk kulcseleme a másokkal tartalmasan eltöltött idő. Akár online, akár élőben, de léteznek, és az igény miatt folyamatosan szaporodnak azok a kis dolgok, amik összetartanak barátságokat és társaságokat,

amikre a monoton karanténidőszak alatt is lehet várni.

A Budapest Bingo csak egy ezek közül, de mégis jól mutatja, hogy mi hiányzik most a legjobban. Bár a közös együttlétet pótolják a Zoom-beszélgetések, a közös élményeket csak akkor lehet tovább gyűjteni, ha – a játékszabályokat betartva – törekszünk a legkreatívabban és legbátrabban hozzáállni egy rossz helyzethez is.

Bingo.