Az NFT-őrület jövője: tényleg semmi másról nem szól, kizárólag a pénzről?
A legszebb kosaras zsákolásoktól kezdve a 3 pixeles macskákon át a dalszövegig gyakorlatilag bármiből lehet NFT-alkotás. Egyelőre jobban dominálja a rendszert a gyors pénzszerzés lehetősége, mint a valódi művészi értékek, ennek ellenére a magyar művészeti szcénából is egyre többen látnak fantáziát az NFT-kben, amelyekről azt gondolják, hogy nem fognak egyhamar eltűnni az életünkből. Néhány érintett szereplővel, művésszel és kurátorral ezúttal az NFT közeli jövőjéről beszélgettünk.
Az NFT-k, azaz a nem helyettesíthető tokenek létrehozásával végre eredetiségigazolást kaphatnak a digitális tartalmak, legyenek azok mémek, gifek, kisfilmek, grafikák vagy betűtípusok. A virtuális alkotásokhoz hozzárendelt tokenek tulajdonképpen tanúsítványok, és mikor valaki az egyik NFT-platformon, például az OpenSea-n elad egy digitális képet, valójában a tanúsítványt, ezt a tokent adja el. (Még részletesebb magyarázatot ebben a cikkünkben talál.) Ezzel most vált először lehetővé, hogy a két kattintással könnyedén másolható és bárki számítógépére letölthető tartalmak tulajdon- és szerzői joga tisztázott legyen. Az NFT-k ugyanis nem választhatók le az általuk reprezentált művekről, az alkotásokat csak a tokenek által lehet átruházni másra.
Van azonban még néhány előnye az NFT-knek.
A leggyakrabban hangoztatott ezek közül, hogy a blokkláncon adható-vehető NFT-k a követői jogdíj információit is tartalmazzák, vagyis a műalkotások után fizetendő jogdíj is be van építve a rendszerbe. Kiss Miklós dizájner, képzőművész, a betűkből álló emojik, az emogramok megálmodója azt mondja, hogy a hagyományos műalkotások esetében előfordulhat, hogy miután a galériarendszerből kikerül a műtárgy, a gyűjtő azt továbbadja anélkül, hogy erről tudomást szerezne maga a művész, aki így egy idő után semmiféle jogdíjban nem részesül, míg mások többszörösen is hasznot húzhatnak a munkájából. Ehhez képest az NFT-be bele van kódolva a követői jogdíj, így az alkotóhoz a sokadik adásvétel után is lecsorog valamennyi jutalék. Hogy mennyi, az attól függ, hogy a művész mekkora arányú részesedést határoz meg a minteléskor (az NFT létrehozásakor). Kiss szerint ez az arány 5 és 10 százalék között szokott mozogni.
A tokenek kereskedelmének felületet biztosító virtuális piacterek egy új művészi és gyűjtői kör előtt tárták ki a kapukat. Weiler Péter képzőművész szerint kifejezetten üdítő volt látni még 2021 tavaszán, hogy megnyílt egy olyan tér, ahol nincsenek országhatárok, nem számít, hogy honnan jöttél. Így elméletben egy magyar alkotó egy amerikai érdeklődőnek épp olyan könnyen el tudja adni a munkáját, mint egy amerikai kollégája. Ugyanez az analóg művészeti piacról nem mondható el.
„Nekem nagyon jó tapasztalatom volt az elején, most is rendkívül izgalmas területnek tartom” – fogalmaz az első magyar NFT megalkotójaként Weiler. „Két piac kezdett körvonalazódni: a szokásos magyar gyűjtői kör, akiknek ez az újdonság elég volt ahhoz, hogy lecsapjanak a Bitcoin bánya az Alföldön című képemre, és közben meg a nemzetközi NFT-piacon is lettek eladásaim. Tényleg úgy érezte az ember, hogy ez a Kánaán. Ma minden nehezebb, de kreativitással most is lehet érvényesülni.”
A hvg.hu-nak adott interjúkból kiderül, hogy leginkább azok az alkotók tudják tekintélyes összegekért eladni a munkáikat, akik az utóbbi 2-3 évben komoly hálót építettek fel maguk köré a potenciális NFT-gyűjtőkből.
Az egymillió dolláros szivárványmacska, avagy tényleg megőrült a világ az NFT-től?
Ma már nem telik el úgy nap, hogy ne történjen valami elképesztő fordulat az NFT-k, azaz a nem helyettesíthető tokenek világában, pedig egy éve ilyenkor még valószínűleg kevesen hitték volna el, hogy egy primitív pixeles cica hamarosan annyi pénzt fog érni, mint egy budai luxusingatlan.
Kiss Miklós szerint a semmiből egy csapásra senki sem válhat NFT-császárrá, még az eddigi legnagyobb NFT-eladást generáló Beeple-nek is fel kellett építenie saját magát, mire idén márciusban eljutott odáig, hogy átszámítva 69 millió dollárért eladta a digitális kollázsát. Mivel 2021 óta óriási az NFT-k kínálata és kereslete, borzasztó nehéz egy-egy alkotással kitűnni a tömegből. A művésznek előbb a közösségi médiában kell rendkívül aktívan jelen lennie, és azon belül sem mindegy, hogy melyik platformon.
Hiába van széles követői tábora például az Instagramon, ez a szociális tőke az NFT-piactereken semmit sem ér: a digitális műgyűjtők nem az Instán mozognak. „Inkább a Twitteren kell építened a közösséged, továbbá jelen kell lennek a gamerek, geekek, programozók közösségi oldalán, a Discordon is” – mondja a dizájner, akit már egy londoni galéria és egy dél-koreai múzeum is megkeresett, hogy az emogramjait kiállítsák.
Nagyon nehéz felvenni a versenyt azokkal, akik csapatokban dolgozva, egy algoritmus segítségével egyszerre több ezer NFT-t gyártanak le (az általunk digitális fröccsöntésnek nevezett jelenségre szintén a korábbi cikkünkben talál példákat), megkérdőjelezhető minőségben – teszi hozzá. „Ezekben az esetekben generatív művészetről beszélünk. Tehát a programozók algoritmusokra bízzák az alkotást. Betáplálják az adatokat a programba, ami generál nekik tízezer ilyen vackot. Ez addig művészet, amíg azt mondod, hogy az maga a művészeti alkotás lényege, hogy ezt kigenerálod. De mondjuk kizárt, hogy a százhuszonötödik ilyen pixeles figurában legyen bármiféle művészeti aktus.”
Kiss Miklós megcsinálta Magyarország első NFT-platformját, mert úgy gondolta, hogy a hagyományos piacterek helyett jobban jár, ha a saját virtuális galériájában lelnek új tulajdonosokra az NFT-i.
Ma már azonban azt mondja, hogy „nem érte meg a dolog. Pár hónappal ezelőtt még remek ötletnek tűnt, de a gas fee és az Ethereum elszállásával egyelőre csak futunk a pénzünk után.”
A gas fee-t, vagyis az NFT-k generálásának díját elvileg azért hozták létre, hogy az Ethereum blokkláncán történő tranzakciók óriási energiafelhasználását valahogy megfizettessék a felhasználókkal. A kriptobányászat a Bitcoin vagy például az Ethereum esetében ugyanis rendkívül energiaigényes, és a horribilis áramfogyasztás miatt roppant környezetszennyező is, ezáltal pedig a kriptopénzeken vásárolható NFT-k többsége sem feltétlenül klímabarát.
A gas fee 40 és 150 ezer forint között mozoghat, azaz adott esetben a tokenesítés drágább, mint magának a képnek a megalkotása. Kiss Miklós szerint, ha az összes létező, 99 darab emogramjából NFT-t csinálna, az 1 ethereumba is kerülhetne, tehát több mint egymillió forintot kéne ráfordítania arra, hogy az alkotásai blokkláncon is eladhatók legyenek.
Azt mondja, hogy a legdrágább NFT-je eddig 0,2 ethereumért ment el, ami jelenlegi árfolyamon 260 ezer 600 forintnak felel meg.
Az általunk megkérdezett alkotók a kezdeti optimizmushoz képest ma már némi kiábrándultsággal szemlélik a fejleményeket az NFT-világban. Semmi másról nem szól, kizárólag a pénzről – hangzik tőlük a panasz. Van olyan platform, ahol a művésznek még azért is fizetnie kell, ha az NFT sikeres eladása után bátorkodik elkérni érte a pénzt.
Weiler Péter szerint egyelőre nagyon hiányoznak a rendszerből a galériák, noha már van néhány európai intézmény, például a kölni Misa, amely NFT-ket is árul. Mint mondja, a galériák művészi értést, tehetséggondozást, kurátori odafigyelést, egyfajta minőségi szűrőt jelenthetnének a digitális túlkínálatban, az értékes alkotásokra kíváncsi vásárlók tudnák, hol kell keresni a remekműveket. „Az NFT-piacterek nem galériák. Ezek inkább olyanok, mint az eBay. Szinte egyik sem csinál művészettámogatói tevékenységet, nem írnak cikkeket, blogot, nem igazítják útba a vásárlót, nem akarnak új tehetségeket felfedezni.”
Weiler úgy gondolja, hogy a közeli jövőben a galériáknak kulcsszerepük lehet abban, hogy a tehetséges művészek stabilan meg tudják vetni a lábukat a digitális műkincspiacon.
Kinyílnak majd a futurisztikus NFT-múzeumok és -galériák
És ha már a jövőről beszélünk, érdemes látni, hogy minden visszássága ellenére rengeteg potenciál van az NFT-kben. Nem véletlen, hogy már a Ludwig Múzeum is büszkélkedhet egy NFT-munkával, Barabási Albert-László egyik vizualizációjával. A múzeumban mindig is folyt médiaművészeti anyaggyűjtés, így az NFT-művészet behozása nem tájidegen a Ludwig számára.
Na de hogy lehet kiállítani egy NFT-t? Hogy lehet azt raktározni? Ha kölcsönadják azt egy másik múzeumnak, azt pontosan mit jelent? Egyáltalán van-e értelme ebben az esetben a „kölcsönzés”, „raktározás” szavaknak?
Készman József kurátor úgy látja, hogy az NFT-k előtt kisebb volt a távolság a hagyományos fizikai művek és a digitális alkotások között, mert a digitális munkák azért mégiscsak kapcsolódtak legalább egy adathordozóhoz, egy mesterfájlhoz.
„Az NFT-nél ennél éteribb a történet, mert ott nem is kell találkoznunk az eredeti fájllal, amit egyáltalán fel tudnánk fizikailag mutatni, hogy ott van a számítógépünkön, azaz a gyűjteményünkben van. Az NFT egy szolgáltató szerverén van valahol a felhőben, gyakorlatilag csak egy linkként létezik.”
Előfordulhat, mondja Készman, hogy ha kiállítanak egy NFT-t, akkor csak egy képernyőre kivetített URL-címet fognak majd megosztani, amire a látogató rákattinthat.
Hozzáteszi, hogy az egész jelenség beleillik abba a trendbe, amely napjainkban a múzeumokról való gondolkodást leginkább formálja: a fizikai falakat le kell bontani, és részben fel kell költöztetni az intézményt a netre. „Eddig a múzeumok tárgyakat gyűjtöttek, de ha jobban meggondoljuk, a tárgy csak egy fizikai hivatkozás, hiszen mindig a mögötte lévő történet a fontos, a jelentése számít, a kulturális kontextusa.
Azt gondoljuk, hogy a jövő múzeuma nem feltétlenül tárgyakat fog gyűjteni, hanem történeteket, sztorikat. Anyagtalanodni fog. Ilyen tendencia az Egyesült Államokban és Angliában is megfigyelhető már, hiszen adják vissza a származási országoknak az eredeti műveket, és csak a dokumentáció marad meg utánuk a múzeumban.
A nem is olyan távoli jövő valóban az anyagtalanodásról szólhat majd. Már vannak olyan elképzelések, amelyek szerint az NFT-műalkotásokat nem is hagyományos múzeumi keretek között, képernyőkre kivetítve kellene bemutatni, hanem például applikációkba belépve, VR-szemüveggel lehetne „körbejárni” a kiállításokat.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Orbán Viktorból NFT lett
Az egyik alkotást 10 millió forintnak megfelelő ethereumért, vagyis kriptovalutáért lehet megvásárolni.
Elindult az első torrentoldal, ahonnan több százmilliós NFT-ket lehet ingyen letölteni
Geoffrey Huntley ausztrál programozó szerint az, hogy valaki több százmillió forintnyi dollárt képes kifizetni egy mémért, a tulipánláz modernkori megfelelője.
