Nemes Nikolett
Nemes Nikolett
Tetszett a cikk?

Ukrán zászlóval fogadta Edinburghban, a Fringe fesztiválon a közönség a Kijevi Városi Balettet, amely pár napra akarta csak elhagyni Ukrajnát, de most azt se tudja, mikor mehet haza. "A művészet különösen fontossá válik ezekben a nehéz időkben" – vélik. Azt mondják, Magyarországra is szívesen jönnének fellépni.

Tribute to Peace, azaz Tisztelgés a béke előtt – ez volt a címe a Kijevi Városi Balett előadásának, amit a világ egyik legnagyobb művészeti fesztiválján, az edinburghi Fringe-en adtak elő. A társulatot 2012-ben alapította Ivan Kozlov elismert balettművész, és vezeti azóta is feleségével, Jekatyerina Kozlovával közösen. Kozlov maga főszerepeket táncolt korábban többek között az Ukrán Nemzeti Operában, Boris Eifman világhírű szentpérervári társulatában, a szintén világhírű Mariinszkij Színházban és az amerikai Nemzetközi Balettszínházban is.

Mint megtudtuk tőlük, a társulat legelső alkalommal éppen Magyarországra jött turnézni, amikor is tizennégy alkalommal adták elő a Diótörőt ittlétük kilenc napja alatt. Évekkel később, 2022 februárjában ugyancsak a Diótörővel indultak Franciaországba – egy nappal azelőtt, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát.

Ahogy akkor márciusban a Guardiannek elmondták, február 23-án érkeztek meg Párizsba 38 táncosukkal, gyakorlatilag órákkal később megindult az orosz invázió. Ha minden a tervek szerint alakult volna, a társulat rövidesen visszatért volna Kijevbe, hogy a Hamupipőke és a Rómeó és Júlia új előadásaira próbáljon, de ez végül soha nem történhetett meg. Sok táncosuk ráadásul otthon maradt, mert a párizsi útra első körben a fiatalabb művészeket vitték magukkal, hogy tapasztalatot szerezzenek. A vezető táncosoknak akkor kellett volna csatlakozniuk, amikor a kijevi repteret már lezárták az orosz invázió miatt, így értük fokozottan aggódtak.

Az első napok különösen nehezek voltak. Nem tudtuk, mi fog történni, hova fogunk menni. Valószínűleg egyikünk sem aludt az első hetekben, mindenki a telefonjára tapadt és próbált információt szerezni arról, hogy mi történik Ukrajnában. Nagyon féltünk

– idézték fel, amikor arról kérdeztük őket, hogyan vészelték át a kezdeti időszakot.

Az elmúlt másfél évben gyakorlatilag egy kényszerű világkörüli turnén voltak, Európa-szerte és az Egyesült Államokban is felléptek, emellett megpróbáltak állandó bázist találni Ukrajnán kívül. Körülbelül fél évet töltöttek Párizsban (elsőként a Théâtre du Châtelet fogadta be őket), de ez nem bizonyult tartós megoldásnak.

Együtt maradtunk, hogy dolgozzunk, támogathassuk egymást, és folytathassuk az előadásokat

– mondták Kozlovék, hozzátéve, hogy néhányan közülük elhagyták a csapatot, más táncosok viszont csatlakoztak, így a társulat összetétele is átalakult.


Elmondásuk szerint mindenhol meleg fogadtatásban volt részük, akárhova mentek fellépni, a közönséggel való kapcsolatuk pedig még szorosabbá vált azóta; a nézők gyakran odamennek hozzájuk a műsor után, hogy köszönetet mondjanak és találkozzanak a táncosokkal.

A társulatvezetők azon vannak, hogy új darabokkal gyarapítsák a repertoárjukat, így a kortárs és neoklasszikus irány felé is nyitottak, de alapvetően a klasszikus vonalat követik. A Fringe-re – ami egyben az első fesztiválszereplésük is volt – új koreográfiával jöttek; úgy tartják, a művészet, az alkotás képes segíteni túlélni ezt az időszakot. “A balettet arra használjuk, hogy kifejezzük, amit fontosnak gondolunk, ilyen a szeretet, a béke, a barátság. A táncot mindenki megértheti, hiszen a zene, a mozdulatok nyelvét használjuk az érzéseink kifejezésére.”

A fesztiválon tehát Kozlovék egyik friss munkáját láthatta a közönség. Első része egy neoklasszikus koreográfia volt Edward Elgar romantikus témáira, a másodikban pedig, aminek a Men of Kyiv fantázianevet adták, a hagyományos néptánc elemeit mutatták be, látványos ugrásokkal és forgásokkal. Utóbbi egyfajta művészi tisztelgés Ukrajna kulturális öröksége előtt, amit az orosz háborús stratégia egyértelműen el akar törölni (ahogy korábban mi is megírtuk, az ukrán kulturális örökség emlékei közül több mint 370 semmisült meg a háború első száz napja alatt, a lerombolt létesítmények csaknem fele különböző felekezetű templom volt, de múzeumokat és színházakat is értek találatok). Nem könnyít a helyzeten, hogy az oroszországi és ukrajnai balett kulturális története elválaszthatatlanul összekapcsolódik, ahogy az egyébként Kozlov és sok más művész karrierútjából is látszik.


A két önálló műsorszámot egy vetítéssel kötötték össze, amiben az ukrán fővárost és nevezetességeit mutatták be néhány fotón, pontosabban azt, ahogyan az orosz pusztítás előtt kinézett. Gyomorszorító volt arra gondolni, hogy milyen lenne ez a vetítés, ha a napjainkban aktuális állapotokat ábrázolná. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen a nézőtéren, akinek ez eszébe jutott; a közönség hatalmas tapssal fejezte ki nemcsak a tetszését, hanem a szolidaritását is, a széksorok között pedig az ukrán zászló is feltűnt.

Mivel a háború vége egyelőre a legkevésbé sem látszik, a kijevi társulat továbbra is keresi a turnélehetőségeket. Kozlovék azt mondják, Magyarországon 2019 óta nem jártak, de remélik, hogy előbb-utóbb találnak rá lehetőséget, hogy újra felléphessenek itt.

A Fringe fesztiválon Magyarországot a Recirquel újcirkusz-társulat képviselte IMA című produkciójával, amiről hamarosan bővebben is beszámolunk. Egyik legfontosabb darabjukat, a My Land-et annak idején ukrán artistákkal hozták létre, a szülőföldhöz való kötődésről szóló előadás a háború kitörésekor egész mást kezdett el jelenteni. A kijevi balett-táncosokhoz hasonlóan a társulat ukrán tagjait is Franciaországban érte az orosz invázió híre, akkor hónapok óta ott turnéztak. Ekkor beszélgettünk velük, róluk szóló cikkünket itt olvashatják:

 

„A feleségem felhívott, én pedig a telefonban hallottam, ahogy felrobban egy bomba"

Már négy éve bemutatták, most viszont hirtelen egész mást kezdett jelenteni a magyar Recirquel újcirkusz-társulat kizárólag ukrán artistákkal létrehozott, szülőföldről szóló előadása. Van köztük, aki Kijevben ragadt törött lábbal, másnak az apja vagy a testvére harcol, ők pedig minden este felviszik a francia színpadokra az ukrán zászlót. Online beszélgettünk velük a helyzetükről.

Még több Kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!